Lights On Honey (Befejezett)

29. Paradicsom

- Hogy nem lehet szeretni? – kérdeztem a szendvicsemet a számhoz emelve.

- Hogy lehet? Nyálkás, rossz az íze, az állaga. – fintorgott a velem szemben üldögélő Shawn.

Az egyetemre menet megálltunk egy főút menti kajáldában, ahol az ablak melletti boxunkban éppen a reggelim tartalma volt a téma. Egy pohár lattét és egy sonkás szendvicset kértem, azonban az utóbbinak több szelet paradicsomkarika volt a tetején.

- Nekem az egyik kedvencem. – mondtam miután lenyeltem a falatot. Shawn pedig továbbra is csak az orrát ráncolta. – Egyébként, iszonyat édes vagy, amikor fintorogsz. – tettem hozzá a latte után nyúlva. Azt már kihagytam a sztoriból, hogy elképzeltem, ahogyan egy nap a kisfia fog ilyen arckifejezéssel üldögélni. A gondolat akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra.

- Örülök, hogy tetszik, ahogyan undorodom a paradicsomtól. – kuncogott, aztán nekilátott az előtte lévő ételnek.

- Ha azt mondom, eddig minden tetszik benned, akkor mennyire vagyok nyálas egy tízes skálán? – kérdeztem, közben picit beharaptam az alsó ajkamat.

Shawn mosolyogva válaszra nyitotta a száját, amikor az asztalon lévő telefonja jelezni kezdett. – Bocs. – mondta, felállt és félresétált beszélni.

Éppen befejeztem a reggelim, amikor visszaült elém.

- Minden rendben? – kérdeztem.

- Persze, csak anyukám volt az. – tette zsebre a készüléket. – Beszéljük, hogy az elkövetkezendő néhány hétben végre valamikor hazaugranék. Viszont neked is szerettem volna mondani, még tegnap este, hogy holnap délután mennem kell tovább koncertezni és most kettő, három hétig nem fogok ráérni, hogy visszajöjjek. – magyarázta a villájával újabb falatot összeszedve a tányérról. – Kihűlt. – Húzta a száját miután lenyelte, az ezek szerint hideg falatot. – Menjünk tovább. – felkelt, a farzsebéből elővett valamennyi készpénz, majd letette az asztalra. – Köszönjük. – intett a pincérlánynak, aki álmodozva, támaszkodva követte a barátom mozgását a tekintetével. Shawn kezével az enyém után nyúlt, kisétáltunk a kocsihoz, aminek még az ajtaját is kinyitotta nekem.

Mellette üldögéltem csöndben, amikor egy újabb útra kanyarodott.

- Mi a baj? – kérdezte.

- Hm? – pislogtam. – Ja, semmi, csak elgondolkoztam. – erőltettem magamra egy halvány mosolyt.

- Azóta meg sem szólalsz mióta mondtam, hogy most egy ideig nem tudok jönni. Haragszol? – pillantását le – levette az útról.

- Szó sincs róla, hogy haragudnék. – nyúltam a váltón pihenő keze után. – Ez a munkád, de olyan jó most együtt. Csak nehéz lesz megszokni. – vontam vállat. – Ennyi. Attól még tudunk majd FaceTimeozni és satöbbi.

- Hát igen nem volt rossz az a tegnap esti együtt alvás. Csinálhatnánk sűrűbben. – vigyorgott. – Főleg miután vége a turnénak.

- Mennyi ideig tart még? – kérdeztem mellékesen.

- Két hónap.

Shawn elengedte a kezemet, a kormányra fektette, majd befordultunk az egyetem elé. Semmi kedvem nem volt most őt itt hagyni és bemenni az épületbe.

- Látlak még, mielőtt elmész? – fordultam felé.

- Átmenjek ma is? – kérdezte kezét a combomra fektetve.

- Ha nem baj neked, hogy megint nem a hotelban leszel, akkor igen.

- Miért lenne baj?

- Hát nem tudom csak, tudod... - kezdtem volna egy újabb fárasztó monológba, amikor Shawn előrelendült és ajkaival betapasztotta a számat.

- Megyek, de lehet, csak késő este érek oda. – simította az egyik tincsemet a fülem mögé.

- Nem baj. – suttogtam. – Addigra legalább Grace is elalszik. – legyintettem.

- Akkor este. – nyomott egy újabb csókot, aztán nagyon nehezen sikerült kiszállnom az autóból.

Shawn továbbhajtott, én meg mehettem be az óráimra.

Később, két órám között a karom büféjénél várakoztam a sorban. A pultban lévő csokis szelet hívogatóan kacsintgatott felém, így alig vártam, hogy sorra kerüljek.

- Szia. – hallottam magam mögül az ismerős hangot.

- Oh, szia Eric. – mondtam, miután megfordultam, hogy megbizonyosodjak róla ki is az.

- Hogy van a kezed? – kérdezte.

Először nem értettem miért kérdezi, aztán eszembe jutott az esés. Shawn-nak hála szinte el is feledkeztem róla, de ezt Ericnek nyilván nem kezdtem el ecsetelgetni, így csak annyit mondtam, hogy kutya baja.

- Reméltem is, hogy nem lesz baj. – Eric félmosolyra húzta a száját.

- Órára tartasz? – váltottam témát.

- Igen, most lesz az első kommunikáció történet órám.

- Kivel?

- Mr. Franco tartja, de még sosem láttam, szóval fogalmam sincs ki az.

- Értem, akkor ugyan oda tartunk. – mondtam, aztán a pultnál ácsorgó lány szólt, hogy én következek. – A csokis szeletet szeretném.

- Meg egy hosszú kávét és kártyával fizetnék. – szólt oda a vállam felett Eric.

- Mit csinálsz? – fordultam hátra.

- Nagyon úgy tűnik, hogy meghívlak egy szelet süteményre.

A tekintetéből láttam, hogy nagyon megbántanám, ha most visszautasítanám, vagy netán neki állnék cirkuszolni, hogy fizetem magamnak.

- Köszönöm szépen. – mosolyodtam el halványan, aztán átvettem a kis zacskót a lánytól és megindultunk együtt az órára.

Amikor hazaértem Grace éppen ruccolát mosott a salátába, amit akkor készített.

- Szia, milyen volt a napod? – kérdeztem, a táskámat feldobva a konyhapultra.

- Hosszú és mozgalmas, így inkább ott is hagytam és hazajöttem pihenni. – mondta, majd felém fordult és a sok zöldet rádobta a többi összevágott zöldségre. – Neked?

- A délelőttöm remekül telt, aztán az órák is érdekesek voltak.

- Azt elhiszem, hogy remekül telt. Volt olyan jó, mint a tegnap este? – kérdezte, a szeme sarkából felém tekintve.

Ellőtte pont egy almába haraptam bele, így a falat majdnem a torkomon ragadt. Egy kis köhécselés után kihúztam magamat és megkérdeztem, hogy pontosan mire gondol.

- A zene bekapcsolása jó taktika, annak idején én is előszeretettel használtam. Csak az én szüleim süketek voltak, én meg nem. Szóval hallgatózás nélkül is észleltem a hím egyed jelenlétét a lakásban. Főleg, hogy miután bementem hozzád, hogy összeszedjem a mosni valót, kicsit erősebb parfüm illatra lettem figyelmes, mint, amit használsz. De már tegnap este is hallottam, hogy szokatlanul mély hangon nevetgélsz. – magyarázta, továbbra is tetve vetve maga körül.

- És akkor most haragszol? – kérdeztem óvatosan, aztán egy sokkal rosszabb gondolat fordult meg a fejemben. - Elmondod Anyáéknak?