46. Újra otthon

3.1K 137 3
                                    

 Shawn a tegnap esti koncert után ma végig aludta az utat Perth-ig. Én olvastam, zenét hallgattam és írtam Fionának, aki az utóbbi időszakban nem jelentkezett semmilyen módon, ami elég rosszul esett. Igen tudom, a barátságok elég könnyen megszakadnak gimi után, de sose gondoltam volna, hogy velünk is ez fog történni. Azt hittem, hogy erősebb barátságunk van ennél.

Louis éppen belekezdett a Just Hold On első soraiba, amikor elhaladtunk a várost jelző tábla mellett.

Shawn sajtótájékoztatón volt, majd egy helyi rádióban interjúvolták meg, és ezúttal én dőltem ki a szálláson. Egészen késő délutánig aludtam.

- Édesem. – suttogta halkan, kicsit érdes hangon, miközben végigsimított a karomon.

Aprókat pislogtam, majd nagy nehezen sikerült kinyitnom a szemeimet. Kicsit hunyorogtam a hirtelen fény miatt, na meg Shawn göndör fürjei és nagy barna szemei is még el voltak mosódva. Az éjjeli szekrény mellett guggolt.

- Kipihented magadat? – kérdezte, elmosolyodott és az arcán megjelentek a kis gödröcskéi.

- Ühüm. – „válaszoltam". – Idebújsz mellém? – néztem rá kérlelően.

Egész úton az járt a fejemben, hogy holnap reggel el kell váljunk egymástól és most a turné végéig nem fogom látni.

Shawn bólintott és átugorva felettem, mellém feküdt.

- Olyan jó illatú a hajad. – mondta, miután magához ölelt.

A hátamon éreztem, ahogyan emelkedik a mellkasa. Lehunytam a szemeimet és hallgattam a sztorit az interjúról, Camillaról és az anyukájáról. Az utóbbi kettővel beszélt a nap folyamán telefonon.

- Én One Directiont hallgattam. – mondtam miután befejezte. – Tudod milyen régen hallgattam a FOUR albumot? – fordultam felé.

A szemei sarkán ott bujkáltak a mosolygós ráncok.

- Directioner voltál? – kérdezte.

- Voltam? – döbbentem meg kicsit túljátszva a szerepemet. – Én mindig is az leszek. Nem igazán mondanám magamat semminek a nagy rajongójának, na de az 1D. Sokáig a Stockholm Syndrome volt a csengőhangom. – meredtem az ablakra elgondolkozva a 14 éves énemen. – Azt hittem Louis Tomlinson elvesz majd egy napon.

- Azt hittem Harry-s voltál. - vonta fel a szemöldökét jókedvűen.

- Én szeretem őt is, de Tommo... Ő volt az igazi.

- Oh, értem. - bólintott, majd elkomorodott. - Itt az idő, hogy elmondjam: Én is így éreztem Niall iránt. - próbálta előadni magát, de a végét elnevette. 

- Olyan hülye vagy! - löktem meg a vállánál. 

- Te meg édes. - simította le a kezét a fenekemre. 

- De persze így évekkel később belátom, hogy Shawn Mendes is jó lesz. – legyintettem. – Egyelőre. – tettem hozzá.

Miután Shawn eljátszotta a megsértődöttet, elkezdtünk készülődni, majd átmentünk a koncert helyszínére. Őt kezelésbe vették, én pedig megkerestem Brian-t. Vele beszélgettem a backstagebe órákon keresztül, mire Shawn visszaért és kezdődhetett a koncert a rajongóktól hangos épületben.

---

- Nem foglak elengedni. – suttogta a hajamba.

- Nem is akarom, hogy ilyet tegyél! – temettem az arcomat a pólójába.

Lights On Honey (Befejezett) Where stories live. Discover now