Lights On Honey (Befejezett)

32. Gaynor Minden

Boldog új évet MendesArmy! 
 Ma két részt fogok feltenni, de a másikat, majd csak később tudom hozni. Sok lett volna a kettő együtt, ezért is vettem ketté.
Jó olvasást! - xxJ 

 Az óráimról egyenesen Shawnhoz mentem. A hotel kávézójában várakoztam, amikor megláttam a liftből kilépő alakját. Hosszú léptekkel közeledett felém, én pedig reflexszerűen álltam fel és ugrottam a nyakába örömömben.

- Úgy hiányoztál. – duruzsoltam a nyakába, miközben mélyen belélegeztem az illatát.

Shawn kuncogva kicsit eltolt magától és kisimított egy tincset az arcomból.

- A leheleted csikizte a nyakamat. - mosolygott. - Rendeltél már? – kérdezte és leült mellém.

- Nem, megvártalak. – mondtam az itallap után nyúlva.

Miután leadtuk a rendelésünket, Shawn az asztalon lévő kezem után nyúlt, hogy összekulcsolja az ujjainkat. Én pedig elkezdtem neki mesélni a tegnap esti hívásomról. Arról, hogy pont annyira örültem neki, mint amennyire félek anyáék reakciójától.

- De hát, már elmúltál tizennyolc. Saját magad felelősségére elvállalhatod, nem? – kérdezte, megjegyzem teljesen jogosan. – Egyébként, nem te lennél az egyetlen, aki látja a másikat plakátokon. – tette hozzá mosolyogva.

Éppen válaszra nyitottam a számat, amikor egy barna hajú, sárga pulóveres nő lerakta az egyik székre a táskáját és leült Shawnnal szembe.

- Gyorsan beszéljük át, mert még ma sok helyre mennem kell. – mondta a nő.

Shawn felvont szemöldökkel köszönt neki, aztán felém biccentett.

– Jaj, igen. – nézett rám. - Szia, Amy Foster vagyok a DrawBell PR ügynökségtől. Te pedig csakis Bridgit lehetsz.

- Igen, én lennék az.

- Remek. Andy elengedhetetlen tartotta ezt a beszélgetést és lássuk be szükséges, hogy tartsunk egy meetinget ezzel kapcsolatban. Csak váratlanul ért, hogy tegnap hívtál. – mondta Shawnnak.

- Tudom, és ne haragudj, de repülök tovább Torontóba, aztán amikor legközelebb jövök, Bridge lesz New Yorkban.

- Semmi baj, csak lényegre törően, rövidre kell fognunk.

- Meghívhatlak valamire? – kérdezte Shawn.

- Pont az imént ittam meg a mai napi sokadik kávémat, szóval köszönöm, de majd legközelebb. – mondta Amy.

A táskájából kiemelt egy mappát, kivett egy tollat és elénk tette.

- Akkor kezdjünk is neki.

A továbbiakban minden ment a maga módján. Nem volt az egész több mint fél óra. Néhány papírt kellett elolvasnom, de igazából Shawn és Amy beszélgettek, olyan dolgokról is ami a kapcsolatunkat nem is érinti.

- Azt hittem, hogy ez valami sokkal komolyabb dolog lesz. – vallottam be, miután a PR-os továbbállt.

- Ja, nem. Igazából ez csak formaiság, hogy tudjanak róla és képben legyenek. Meg persze, hogy a rajongóimmal is aztán tudjam közölni. Ez nem is lenne kötelező, de a menedzsment ragaszkodott hozzá. Eddig is jól mentek a dolgok, mert mindennel képben voltak, nem akarta, hogy ez megváltozzon. – mondta Shawn. – De akarod ezt igaz? – kérdezte, bizonytalan tekintettével.

- Persze. – mosolyodtam el, majd ráhajtottam a fejemet a vállára. – Semmit sem szerettem volna ennyire.

Egy héttel később a bőröndömet magam után húzva léptem be a nappaliba. Grace nem volt otthon, az egész kégli üresen állt.