Akatsuki | Harume's detour [16+]

18.rész: Vágy. Rukime szavaival élve: Dúl a Láv'! XD

Lehetett kb. este 10-11 amikor minden a helyére került, a fél Akatsuki még a társalgóban beszélgetett meg nevetgélt. De például Sasori és Kakuzu már a szobájukban... Nem tudom mit csináltak. Meg ha jól tudom, a lányok is már a szobájukban vannak. Úgy, ahogy én, és Zetsu is.

ZETSU SZEMSZÖGE:

Szegény lány, nem tudta hogy valójában mit is tud Kisame. Pont ez az, semmit. Kisame csak ráizgult a csajra, azért mondta azt hogy emlékszik rá. Pedig szart se tudott. Ennek ellenére én, mindent tudok róla. Mindent.

És még szép is, jó alkata van. Furcsa, de ő az egyik olyan ember akire azt mondanám hogy nem enném meg.
Magad nevében beszélj.
Ez a te véleményed Yoropiko, nem az enyém. El kéne mondanom neki az igazságot?

HARUME SZEMSZÖGE:

- Min elmélkedsz Zets'? - Próbáltam mosoly alá temetni a valódi tényezőt, vagyis a "mármegintezaperverz" nézésem.

- Ja, semmi különös. - Forgatta a szemeit, mostmár tényleg kíváncsi vagyok.

- Tényleg? - Tettem a bal kezem a csípőmre.

- Gondolkozok hogy elmondjak-e valamit. - Sóhajtott.

- Öhm... Nyugo-

- Nem hiszem, hogy el fogod hinni. - Nézett le a földre, és összekulcsolta a kezét. Rohadt kíváncsivá tett, oda mentem és leültem mellé, törökülésben az ágyra.

- Mond el. - Mondtam neki komoly fejjel.

- Ha ennyire ragaszkodsz hozzá, - Vett egy levegőt - Kisamenak nincs veled semmilyen múltbéli emléke. Röviden ennyi. - Fejezte be gyorsan, és rám nézett komoly tekintettel.

- Honnan tudod ezt? - Hebegtem.

- Ő mondta. - Hirtelen megölelt, olyan furcsa volt, mintha éreztem volna hogy teljes mértékben átérzi a helyzetet. - Ő.

- Meg kéne vele ezt beszélnem, nem? - Engedtem el.

- Ha szeretnéd. - Vonta meg a vállát, és mosolygott.

- Arigatou, Zetsu-Senpai! - Öleltem meg mégegyszer, amire ő elvörösödött.

- S-semmiség... - Paskolta meg a hátam. - Ha jól tudom Kisame még lent van, akkor még lenne időd megbeszélni vele nem?

- Elég álmos vagyok, szerintem holnap. - Mosolyogtam. - Elmegyek zuhanyozni jó?

- Felőlem, ehhez nem kell engedélyt kérned. - Kuncogott, azzal elengedtem, és kimentem.

ZETSU SZEMSZÖGE:

Sikerült neki elmondanom, erre semmi komoly következetes cselekmény nem jött. De az az ölelés, kawaii... :3
Furcsa ezt mondani, de most sokkal több érzelmet tudok megérteni és érezni. Eddig nem tudtam hogy milyen érzés szeretni valakit. Azonban nem mondtam el hogy szeretem, remélem ezt az aurából nem lehet kiolvasni.
Különben is, most hogy már a növény takarómat sem hordom sokkal kényelmesebben mozgok. És jobban is érzem magam, de Harumeval még jobban érezném.

HARUME SZEMSZÖGE:

Biztos igaza volt? Nem tudom, de amit éreztem, melegség és szeretet. Nem hiszem hogy hazudott.
Valami azt súgta hogy mellette akarok aludni.

Amint elzártam a zuhany rózsát, betekertem a hajam a törülközőbe, majd felvettem a pizsomámat. Ami mostanra egy fekete félig átlátszó ing szerűség. Háromnegyed ujjas, ráadásul nem nagyon takarja el a fenekem szóval nekem ez pont bejön. Felvettem, és megszárítottam a hajam. Valaki a helyiségbe jött. De nem az ajtón keresztül, bal oldalról a 2. zuhanyozó mellett. Nem tudom megállapítani hogy ki az, úgy látszik ezen még dolgoznom kell. Lassan megszáradt a hajkoronám, majd lekapcsoltam a szárítót. És természetesnek tűnően elkezdtem a zuhanyzó felé menni, mintha ott hagytam volna valamit.
Az ismeretlen valaki/valami elkezdett gyorsan mozogni. Én pedig...random letéptem a függönyt kiabálva hogy:

- KI AZ?? - Húztam el a függönyt, erre szembe találkoztam egy félmeztelen Zetsuval. Alsógatyában feküdt, és fogta a fejét... Ahogy elnéztem, sejtésem szerint beütötte. - Zetsu! - Másztam oda hozzá aggódóan.

- Mikor tanulod meg hogy nem kell aggódni? - Nevetett.

- Bocsi... - Mosolyogtam, és segítettem neki felállni. - Én most megyek vissza a szobába, te nem jössz?

- Chh... Alsógatyában? A női fürdőből? Veled? - Nevetett. - Szerintem inkább a rövidebb utat választom. - Mosolygott, majd eltűnt a padlóban. Én persze gyorsan átvágtattam a folyosón, és bementem a szobába. Ahol Zets' már várt. Befeküdtem az ágyamba és el aludtunk, vagyis aludtunk volna többes számba hogyha nekem nem most lesz A kategóriás alvászavarom.

- Zetsu!

- Mi az? - Fordult felém.

- Bocsi, hogy megint ilyen hülyeséggel zaklatlak, de nem tudok aludni. - Suttogtam, amire ő válaszként csak halkan nevetett.

- Mondanám azt hogy aludj mellettem, de Kisame megölne. - Fordult ismét, a fal felé. Pár másodperc gondolkodás után, mellé feküdtem.

ZETSU SZEMSZÖGE:

- Mondanám azt hogy aludj mellettem, de Kisame megölne. - Sóhajtottam, majd a fal felé fordultam. Elgondolkoztam hogy milyen jó lenne ha egész éjszaka Harume selymes bőrét érezném. Ekkor éreztem hogy valaki mellém bújt, megfordultam. Harume-chan volt az. - T-Te... Harume-chan, te meg m-

- Gondoltam hogy jó lenne melletted aludni. - Mosolygott, és hozzám bújt, amitől éreztem a mellkasomnál Harume nagy mellét. Mellmániás vagyok, szóval nem oda nézni számomra egy kihívás volt. Félhomály volt, azonban még így is... Mindent láttam, vagy csak a szemem hozzá szokott a sötéthez.

Kisame nem érzett iránta valós érzelmeket, csak a farka után ment. Jobb hogyha ezt tudja.