Akatsuki | Harume's detour [16+]

4.rész: Váratlan dolog.

Már nyitottam ki a szemem, ajtó csukódáskor. Amikor megláttam kettő árnyat, gyorsan vissza feküdtem. Kisame-Kun volt és Itachi-San. *-*
Itachi leült a szokásos helyére, ahol még a délutáni dolgok voltak. Kisame, Hidan helyére ült? Vagyis, feküdt?? Ezeket mind hangok alapján derítettem ki, nehéz volt tájékozódni. Majd csak hangokat hallottam:

- Olyan aranyosan alszik... - Ezt egyértelműen Kisame mondta.

Itachi csak egy "hm"-el válaszolt. És most következett a sors döntő csapás, Itachi bejelentette hogy kimegy WC-re. Hirtelen megakadt bennem a levegő. Kinyitottam a szemem, és felültem.

- Ha szoknyásított kimonoban vagy, akkor nem kéne terpeszben aludni. - Nevetett.

Vérvörös lett a fejem, és minden ellenére vissza feküdtem. Ez úttal nyitott szemmel, és teljes éberséggel. Kisame csak közelített felém, én pedig öntudat nélkül nem foglalkoztam vele. Csak annyit éreztem hogy szorosan átkarol, és a szája a nyakamon talált helyet. Engettem a kísértésnek, és felé fordultam. Végig csókolgatta a nyakam, és végig szorosan ölelt. És hihetetlen jó illata van. :3
Azonban sikeresen megint elsírtam magam. Bele kellett gondolnom hogy ez 100% hogy nem a valóság. De örültem. Örömömben sírtam.

- M-Mi a baj? - Nézett rám Kisame értetlenkedve, és megsimogatta az arcélemet.

- Csak...Örülök. - Mondtam, majd hozzábújtam. És átöleltem.

- Ez nagyon aranyos volt... - Ki gondolta volna hogy Kisame tud ilyen is lenni? - Szeretlek Harume-San.

- Én is téged...Senpai. - Amint ez a mondat elhagyta a számat, Kisame hozzámbújt és megfogta a fenekem.

Majd egy ajtó nyikorgás, és már nem volt időnk vissza menni normális pozícióba. Itachi a kezében egy pohár vízzel állt az ajtóban, majd a pohár leesett a földre és széttört.

- A-a-asszem rosszkor jöttem, bocsánat a zavarásért. - Mondta hebegve, és oda csapta az ajtót.

Én csak vörös fejjel feküdtem, és Kisame meg csak nevetett.

- Még sosem láttam ilyennek Itachit! - Nevetett.

- Nem gondolod, hogy ezt el fogja mondani valakinek? - Néztem rá.

- Hát... Fenn áll az esélye. - Helyeselt, és megvakarta a tarkóját.

- Én szerintem meg kéne nézni hogy mit csinál Itachi... - Mondtam és felálltam.

- Jó de előbb öltözz fel rendesen. - Mondta kuncogva. A kimonomra néztem, teljesen ki volt kötve, és mint egy be nem kötözött köntös lógott rajtam. Mikor kötötte ki???

Sietve vissza kötöttem és megigazítottam, majd felvettem a cipőm. Majd kimentünk a folyosóra, addig Kisame is vissza vedlette a köpenyét. Majd az L alakú folyosó alsó végében voltunk. Ott volt a szoba. A sarokhoz érve hangokat hallottunk:

- És a csaj félmeztelenül ölelgette Kisamét, Kisame meg fogdosta. - Magyarázott Itachi hitetlenkedve.

- Ne már! - Mondta Konan visítozva.

- Chh... - Sóhajtott Hidan.

- Hát ilyen ez... Hm. - Nevetett Deidara.

- Nézzük már meg! - Javasolta Hidan.

Ekkor kilépett Kisame, én nem mertem, lesült a pofámról a bőr. Ekkor Kisame elkezdett feléjük sétálni, ekkor füttyögés és tapsoláson kívűl mást nem lehetett hallani. Én vissza fordultam és be mentem a helyiségbe...Vagyis mentem volna hogyha Deidara és Konan nem rángat vissza.