11.rész: Nehéz észrevehetetlennek lenni...

450 31 15
                                    

- Nem fogok... - Nyomott Kisame egy gyengéd puszit a homlokomra, majd befeküdt hulla fáradtan az ágyamba. Nah, tuti onnan már nem fog mozdulni. Majd csak akkor pillantottam meg, az akkorra már póló nélkül pompázó felső testét...olyan izmos. Bár, itt ki nem?

Mellé feküdtem, és a jobb karommal átkaroltam, míg a bal kezem csak a párna alá kúszott. Kisame csak háttal feküdt, és nézett a semmibe... Egy ideig. Hirtelen felém fordult, és a párnába könyökölve rám pillantott.

- Valami baj van? - Kérdeztem tőle, majd a nyakát lassan végig simogatva mosolyogtam egyet.

- Nincs... - Bújt hozzám. Már szinte lelkileg felkészültem arra hogy nekem esik a szokásos módon. Azonban nem tette. Éreztem a szuszogását a mellkasomnál, nagyon aranyos volt. Majd szegénykém bealud, tuti lefullasztotta magát valami hülyeséggel. Nem akartam a kimonomban aludni... Szóval, rengeteg centiméter pontosságú óvatos mozdulattal levettem a kimonot. És egyszerűen a földre dobtam. Végül átöleltem teljes mértékben, ekkor félálomban szuszogott valamit:

- Cejetlek...megaseggedetis. - Suttogott félálomban, mint valami félig sírba taszított sündisznó. Nagyon aranyos volt.

- Én is téged... Te perverz. - Kuncogtam.

És így aludtunk el. Majd egy furcsa susogásra ébredtem fel, kb. 00:42 körül.

- Harume! Pszt! Harume! - Suttogott nekem egy hang.

- Zetsu? Mit akarsz? - Vontam meg a szemöldököm a sötétben, és felültem.

- Öhm... Csak egy tipp, egy ajtó engem nem állít meg. Meg, mindent láttam... Igen még azt az alkalmat is. - Mondta teljesen nyugodtan.

- Zetsu... Fuuton: REPPUSHO! - Kéz jeleim után, hagyta el a mondat a számat és csaptam össze tenyereim. És... Érdekes módon most nem Dei' volt az aki rombolt. A bútorok még hagyján, de szegény Zetsu kirepült az ablakon... Khm... kb. 200 méterre.

- MI A P*CSA VOLT EZ? - Rúgta be Pein az ajtót. Majd Kisame is felugrott az ágyból, és csak nézett. Ez csak most kelt fel?

- Ti aztán nagyon keményen csinálhattátok... - Röhögött Hidan a földön, mint akit bedrogoztak.

- Zetsunak mások leskelődése utáni fétise van... És volt. - Magyaráztam komoly tekintettel.

- Szép megoldás! - Nevetett Konan és Zso.

- Ahh... Szóval szél elemű jutsuk. - Sóhajtott Sasori.

- Igen... És víz. - Mosolyogtam.

- Mivaann, nem vágom hogy mi történt... - Ásított Kisame.

- EZ ÁTALUDTA AZ EGÉSZET?? - Akadt ki Hidan.

- Nem tom', de aha... - Dőlt vissza az ágyba Kisame.

- Deidara, Harume. Csináljátok meg az ablakot. - Mutatott ránk Pein.

- ÉN MIÉRT??? - Tette kezeit a mellkasára Deidara.

- Mert már van rutinod. - Mosolygott Pein.

Azzal az Akatsuki elhagyta a helyiséget, azonban még 20 percen keresztül lehetett hallani a beszélgetések vízhangzását, a folyosón keresztül. Mi, Dei'-el csak megcsináltuk az ablakot. Szerencsére nem szakadt ki akkora darab a falból... Pontosan Zetsura céloztam.

Akatsuki | Harume's detour [16+]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora