Megváltoztattál /Yoongi FF- BTS/

3.

Amikor Jimin odaért hozzánk, Bora próbálta normalizálni a légzését, majd magabiztos arccal várta, hogy kiszálljon az autóból. Én meg csupán szégyenlős tekintettel figyeltem.

- Sziasztok! - köszönt nekünk, Jimin majd Bora elé lépett és egy apró csókot adott a szájára. - Ezt neked hoztam bocsánatkérésként. -  fordította meg a lányt és a nyakára rakott valamit. 

Az a valami egy gyönyörű nyaklánc volt, amin egy "Love" felirat lógott.

- Neked meg szia, Park Jimin vagyok. - mosolyodott el a szürke haja alól és meghajolt.

- Kim.. Jiseol. - mondtam kissé halkan, de mosolyogva. A haján akadt meg a tekintetem. Jól állt neki, de mi ez a szürke?

Mintha olvasott volna a tekintetemből, válaszolt is rá.

- Egy fogadás miatt szürkére festettem a hajam, de megtetszett, így így hagytam. - túrt bele a hajába mosolyogva, majd Borát a derekánál fogva magához húzta az oldalára, aki kuncogni kezdett.

- Akkor megyünk? - kérdezte felnézve "majdnem-barátjára" Bora, mire az bólintott és beült a vezetőülésbe, az anyósülésre pedig a barátnőm került.

Én hátraültem és csak csöndben hallgattam, ahogy flörtölnek egymással. Aranyosak, az is biztos.

Ahogy láttam, Jimin sem tűnik rossz fiúnak, de még azért megfigyelem. Igen, én az a csöndes figyelő vagyok, a félénkségemnek köszönhetően.

Amikor odaértünk, kiszálltunk a kocsiból és elindultunk arra a bizonyos bulihelyre. Egy nagy, kinti rész volt, aminek a teteje fedett volt. Már idáig éreztem, ahogy dübörög a zene, és már most nem tetszett. Távolról ki lehetett szúrni, hogy  elég nagy tömeg van, ami kissé zavart.

Egy fiú állt a bulihelyen kívül, nekitámaszkodva egy villanyoszlopnak, és minket nézett. 

Mit ne mondjak, elég helyes volt. Arca markáns, elég helyes, haja fekete és barna keveréke, nem tudtam a félhomályban rendesen kivenni. Fekete farmert és bőrdzsekit viselt, lazán zsebre vágott kézzel. Amikor Jimint felismerte, vagy Borát, ki tudja melyiket, intett egyet és felénk indult.

Nem értettem, mi van velem, de a torkomban dobogott a szívem. Izgultam, hiszen nem tudtam, ki ez a fiú, plusz még az is rátett, hogy nagyon helyes volt. Várjunk csak...  Közelebbről nézve láttam, hogy a szája fel van repedve és egy kissé lilásabb folt ékeskedett a szeme alatt... Ő...

- Yoongi! - köszöntötte Jimin a fiút, mire az elmosolyodott és lepacsiztak egymással.

- Helló. Látom neked nem maradt nyoma a tegnapinak. - mondta vigyorogva, majd elkomorult tekintettel nézett felénk. - Szia, Bora. Ki ez a csinos lány melletted?

Teljesen elpirultam, mivel még soha nem mondtak ilyent nekem.

- Ő a barátnője Borának, akiről meséltem. - mondta Bora helyett Jimin, mire Bora is bólintott.

- Min Yoongi, de nevezhetsz Sugának is. - mutatott egy féloldalas mosolyt felém, majd felém tartotta kezét. Zavaromban nem tudtam hova nézni, de végül a kezébe raktam a kezemet.

- Kim Jiseol. - mondtam halkan, miközben kezet csókolt nekem. Az arcomba szivárgott a vér, a szívem pedig sebesen dobogott.

- Még soha nem láttalak erre. - dobott felém egy lányokat meggyilkoló helyes mosolyt, de én nem reagáltam a tettére.

- Mert nem járok bulikba. - rántottam meg a vállam, mire végignézett rajtam.

- Mégis nagyon jól nézel ki. - mondta, majd Jiminhez fordult, aki a fiúnál néhány centivel lehetett alacsonyabb csupán. - Jöttök?