Megváltoztattál /Yoongi FF- BTS/

7.

Nagyon jól éreztük magunkat. Mindenki táncolt mindent és mindenki mindenkivel valamit. Bár kezdett kissé kínossá válni, hogy Yoongival normálisan, más bandáktól táncoltunk, míg Boráék mindig valami romantikus módon.

- Próbáljátok ki, jó ez a tánc is! - mondta Jimin barátnője derekát szorosan fogva, ahogyan táncoltak.

- Nem az én stílusom. - vágta rá Yoongi.

- Inkább ezt kihagynám... - mondtam fintorogva, mire felháborodottan nézett rám.

- Oké, hogy nem vagyunk barátok, meg minden, de ekkora undort sem láttam valaki fején! - mondta, mire felnevettem. - Talán nem vagyok helyes? Nem tudom hogy vagy vele, de tudtommal majdnem mindegyik lány könyörögne ezért! - mutatott magán végig elégedetten. Megforgattam a szemeimet.

- Az nem azt jelenti, hogy minden áron táncolni akarnék veled valami lassú számra. - rántottam meg a vállam, majd miután leállt, gyorsan beindítottam valami pörgőset.

- Ó, szóval helyes vagyok? - kérdezte, mire felé kaptam a döbbent tekintetem.

- Mi?

- Azt mondtad, hogy ez nem azt jelenti... Szóval nem mondtad azt, hogy nem vagyok helyes. Hárítottál. - vigyorgott önelégülten, mire felkaptam a sapkám és neki dobtam.

- Elfelejtettem mondani. Nem arra fókuszáltam. Ronda vagy, mint a bűn. - nyújtottam ki a nyelvem, mire a hozzá dobott sapkát a fejére nyomta, ám hirtelen megállt a tettében, amikor hallotta, hogy mit is mondtam.

- Én? Ronda?

- Aha. - rántottam meg a vállam egyszerűen az arcába hazudva.

- Na, álljon meg a menet! - kezdett felém lépkedni, mire felnevettem és lépkedtem hátrább.

- Bora, ha nem térnék vissza, meghaltam. - szóltam, majd elkezdtem kiszaladni az udvarra, ahova ő is követett.

Nevetve fordulgattam hátra, miközben nevetve üldözött. Egy idő után megálltam, mert kifulladtam.

De Yoongi nem állt meg, hanem ahogy odaért hozzám, megragadta a vállaimat és nekinyomott a falnak.

Nagyon közel volt a mellkasa az enyémhez, feje is talán öt centire lehetett az enyémtől. Arcán egy halvány vigyor látszott csak, majd hirtelen elkomolyodott. Ezzel a tettével férfiasabbá tette az arcát és valamiért gyorsan kezdett verni a szívem.

- Szóval ronda vagyok? - kérdezte, mire bólintottam kissé habozva.

- Ja. - nyögtem ki, mire felemelte a szemöldökét. Egy darabig csak nézett, majd még közelebb jött, egyik kezével megfogta az arcom egyik felét, másik kezét a fejem mellett támasztotta a falnak és nagyon közel hajolt hozzám.

- Most is ronda vagyok? - suttogta, miközben a szívem már a torkomban dobogott.

Már mondtam volna, hogy igen, de nem jött ki szó a számon. Bólintani sem tudtam, mert olyan közel volt, hogyha bólintok, vagy lefejelem, vagy súrolom az orrát az enyémmel. Egyik lehetőség sem túl biztató.

Elvigyorodott.

- Én is így gondoltam. - mondta, és ellökte magát a faltól, majd elindult be. - Hé, nem jössz?

Próbáltam visszatérni a megdöbbenésből, kevés sikerrel, mire felnevetett, felém jött, megfogta a csuklóm, szigorúan a kezem felett, majd befele húzott a teremhez.

- Akkora egy idióta tudsz lenni! - szólaltam végül meg, amikor már bementünk az épületbe és épp a termünk felé tartottunk.

- Azt hittem, hogy már megszoktad. - nézett rám félvigyorral, majd belökte az ajtót és behúzott rajta.