Megváltoztattál /Yoongi FF- BTS/

12

Másnap először fordult velem elő, hogy elaludtam órán.
Egyszerűen hiába vágytam figyelni, nem tudtam. Az a szerencsém, hogy ezt az anyagot Bora leírta. Majd elkérem.

Fáradt fejjel indultunk ki az előadóteremből, amikor barátnőm felnevetett.

- Életed első alvása az egyetemen - mondta el vagy ezredszerre.

- Csupán egyáltalán nem pihentem tegnap - dörzsöltem fáradtan a szememet.

- Mit csináltál, hogy nem aludtál? - vigyorgott. - Tudom, hogy valamiben sántikálsz és nem mondod el...

- Egy szobában lakunk. Szerintem láttad, hogy forgolódtam és inkább telefonoztam - néztem rá vállvonogatva, majd elmosolyodtam.

Tegnap valamiért mikor hazaértünk, végig Yoongival voltam, és az összes közös programnál velem volt inkább, ha lehet így mondani. Az biztos, hogy sokat beszéltünk, amit Boráék meglepődve, de boldogan fogadták.

Később, amikor mentek haza, Yoongi ahogy kilépett a házból, írt egy SMS-t, amire röhögve válaszoltam. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha ez nem estig tartott volna, pontosabban éjfélig.

- Mit nézel, Jiseol? - ugrott rám Bora, mire gyorsan elraktam a telefonom.

- Csak olvastam - rántottam meg a vállamat.

- Mit? - nyúlt a telefonomért, de én becsúsztattam a párna alá.

- Csak a tananyagot.

Ha tananyagnak számít a Yonngival írt beszélgetésünk újraolvasása negyedjére.

- Yoongival mi van? - szól, amikor előrenézett az egyetem előtt.

- Mi? Miért? - lepődtem meg, majd odafordultam ahova ő néz. Yoongi jött felénk, ellökve magát a kocsijától, aminek lazán nekidőlt.

- Sziasztok, lányok - intett, majd mellém állt, és lenézett rám. - Mi van, töpszli?

Kérdő tekintettel nézett minket Bora, mire felocsúdtam a bambulásból.

- Hogyhogy itt vagy, fapofa? És töpszli? Komolyan? - háborodok fel, mire röhögve megrázza a fejét.

Yoongi pov.

- Jimin mondta, hogy ha már erre járok, akkor hozzam el Borát - rántottam meg lazán a vállam, mire Jiseol megcsapott hitetlen fejjel.

- Engem meg itt hagynál?

Igazából eléd jöttem csak, Jimin meg megkért, hogy Borát is, de nem baj.

- Természetesen - röhögtem fel. - Na, gyertek.

Elindultunk a kocsi felé Borával, de Jiseol nem mozdult, hanem durcás fejjel nézett engem.

- Ne gyerekeskedj, gyere! - mondtam mosolyogva, mire megrázta a fejét és karba tette a kezét.

- Itt hagynál?

- Csak vicceltem, te idióta - indultam felé, majd hátán állapodott meg egy kezem - Na, gyerünk.

Elkezdtem a kocsi felé irányítani, mire nevetve tovább ment.

Nem tudom mi lett, de egyre személyesebben lettünk barátok. Ha Jimin át akar menni, már én is mindenképp szeretnék, persze ha otthon van a stréber is. Megszoktam a társaságát, élveztem a poénjait, és rájöttem, hogy nem az mutatja meg, hogy milyen a lány, ha mindig tanul. Jiseolt unalmasnak és befásult strébernek gondoltam. Vagy mint az exem. De örömmel észleltem, hogy nem.