Halk sutyorgásra kelltem fel. Hol vagyok?
- Szerinted mit csináltak? Gyanús ez nekem - hallottam egy lány hangot. Bora...?
- Nem tudom, de így nagyon aranyosak - hallottam meg egy fiú hangot is halkan... Jimin? Mi ez?
- Várj, gyorsan lefotózom őket - mondta Bora, de mielőtt kinyitottam volna a szemem, vakut érzékeltem.
- Francba, hogy mindig ilyenkor vakuzik!
Kinyitottam a szememet, majd meglepődtem. Felvázolom, mit láttam.
A kanapén ültem, szemben velem Jimin, mellette Bora egy telefonnal. Aztán kicsit oldalra fordítottam a fejem, és majdnem felsikítottam.
A valami, amit éreztem a derekamon, az egy kar volt, méghozzá Yoongi karja. Felém fordulva ölelt magához, fejét a vállam és a nyakam közötti részhez nyomta.
Egyből gyorsabban vert a szívem és próbáltam normálisan levegőt venni.
- Mi ez? - kérdeztem Boráéktól, mire elmosolyodtak.
- Nem emlékszel, hogy hogy kerültél oda? - kuncogott Jimin.
- Nem az. Hanem ő hogy kerül onnan - mutattam kicsit távolabb - ide - majd magamra mutattam.
- Azt csak ti tudjátok - nevetett halkan Bora, mire Suga mégjobban magához szorított.
Nyeltem egy nagyot, majd behunytam a szemem, hogy lenyugodjak.
- Keltsd fel - mondta Bora, amikor látta, hogy kezdek nagyon zavarba jönni. - Bár nem biztos, hogy azt túléled.
- Francba - sziszegtem, mivel az összes vér a fejembe áramlott, nehezen vettem a levegőt, és meg-megborzongtam, ahányszor levegőt engedett ki magából, a nyakamhoz.
- Lassan csak felébred - rántotta meg a vállát vigyorogva Jimin, mire felsóhajtottam.
- Egyébként aranyos így - néztem a hozzám bújó fiúra, mire Bora felnevetett.
- Akkor viszont mindjárt jövünk - szólt, majd kimentek.
Itthagytak. Szemét dögök. Most mit csináljak? Egy ártatlan Yoongi bárány fekszik félig rajtam, szorosan magához ölelve és még a nyakam is kicsit beállt.
- Hogy keltselek fel... - gondolkodtam. Majd felcsillant a szemem.
Ötlettől vezérelve kezemet hajába vezettem, majd finoman beletúrtam.
Felsóhajtott jólesően, majd kicsit engedett a szorításán. De szinte észre sem vettem.
Addig folytattam ezt a folyamatot, amíg mocorogni nem kezdett.
Jó volt látni, ahogy ilyen kényelmesen elfekszik és ilyen nyugodt, sima az arca. Nem látszott rajta a gondterheltség, a fáradtság, az unottság és a bunkóság sem. Gyilkos kombó egy lány szívének.
Egy idő után viszont reménytelennek láttam a felkeltését, így kezemet elemeltem a hajából, de hírtelen megfogta a kezem és visszarakta a helyére. Kihagyott egy ütemet a szívem.
- Ne hagyd abba. Olyan megnyugtató...
- Yoongi...? - kérdeztem meglepetten. Mikor mondott ő valaha is ilyent? Mikor hagyta így magát?
- Álmos vagyok - sóhajtott.
- Az rossz. Akkor menj aludni - mondtam.
- Alszom én - válaszolt frappánsan.
- Mármint otthon - forgattam meg a szememet nevetve.
- Nincs, ami most innen felkelt. Túl lusta vagyok - morogta. Gonoszan elvigyorodtam, majd a füléhez hajoltam.
ESTÁS LEYENDO
Megváltoztattál /Yoongi FF- BTS/
FanficEgy tanulásra éhes- és egy buliőrült lány... Ha ezt kimondjuk, teljesen ellentétek. Mégis Jiseol, a lány, aki nagyon sokat tanul, összeköltözik albérletbe Borával, akit a pasik és a buli élteti. Ám egy nap Bora ráveszi barátnőjét, hogy elmenjen vel...