Megváltoztattál /Yoongi FF- BTS/

5.

Már egy egész hete, hogy megismertem az aranyos, jó fej és kedves Yoongit. Ja, várj, ez így nem igaz. Az aranyos, jó fej és kedves Jimint. Yoongiról csak két szó jut manapság eszembe: idióta paraszt. 

Az egyik nap megint itt volt Jimin és Yoongi, ám  valami miatt kicsit jobban megviselt, amit mondott rólam, mint általában bármikor. Pedig csak a szokásosat mondta: Idióta stréber, egyedül fogsz meghalni, a végén talán elszökök a tanárommal, stb... Meg még annyit, hogy nem véletlenül nincsenek barátaim, és nagyon berágtam rá. Talán a női problémák miatt lehetett ez, ami havonta egy hetet meglátogat, mint akkor aznap, de lehet, hogy egyre jobban nyomták a szavai súlya a szívemet. Ki tudja.

A lényeg, hogy megsértődve felmentem az emeletre, és nem törődve velük, sem a szívemmel, a velük töltött idő helyett még csak azért is olvastam és átnéztem a jegyzeteimet.

És ez egész héten így ment...volna. Ha persze az az idióta nem akarná mindenbe beleütni az orrát. Bár, ahogy most visszagondolom, hálás vagyok neki. De csak sorjában...

Épp színes kiemelőkkel a kezemben húzogattam ki a legérdekesebb részeket, amiket jobban meg kell jegyezni - legalábbis szerintem -, amikor Bora jött be a szobánkba.

- Ma megint jönnek a többiek. De ha megkérhetlek, most gyere le te is, Jiseol. - kért meg, mire felsóhajtottam.

- Minek? 

- Mert ma tervezzük el, hogy négyen mennénk valahova. - rántotta meg a vállát, mire felsóhajtottam, és inkább megint a jegyzetek felé fordultam.

- Nem szeretnék ott lenni, ahol nem szívesen látnak. - mondtam ki a gondolataim, mire felhorkantott.

- Egyedül Yoongi nem lát szívesen. Ha mind elleneznénk, egy, nem hívnánk meg, kettő, egyből a buliba mennénk, hiszen hármunknak az tökéletes. De mivel szeretné Jimin is és én is, hogy velünk töltsed végre újra az időd, most kitalálunk holnapra valami jó programot. - simított végig a karomon, mire letettem a kiemelőfilceket.

- Csak megzavarnálak a romantikában titeket. Plusz meggyűlne a bajod velem és Yoongival. - hoztam fel az észérveket, hiszen ezek megakadályozzák, hogy ők is élvezzék a programot.

- Tudod, megéri, csak hogy velünk légy. Nézd meg, - mutatott ki az ablakra, ahol épp az imént parkolt le valaki, biztos PARK Jimin. Haha, na jó, ez rossz volt. - Még soha nem tartott egy kapcsolatom ilyen sokáig, mert igen, összejöttünk négy napja. És basszus, élvezem, hogy ilyen sokáig vele lehetek. Valamiért nem akarom eldobni. És ebben az örömömben szeretném, ha te is benne lennél. Ha ennek az is az ára, hogy egész nap téged és Yoongit hallgassam, ahol durvábbnál durvábbakat mondtok egymásnak. - emelte fel a kezeit tehetetlenül. - Boldog vagyok. Kérlek, legyél velem te is boldog!

Egy darabig csak néztem a felajánlott kezét, majd felsóhajtottam és megragadtam. Mosollyal az arcán felhúzott álló helyzetbe, majd együtt indultunk le várni a többieket is.

Bora helyett most én nyitottam ajtót egy apró mosollyal az arcomon.

- Szia éd.... Jiseol? - lepődött meg Jimin, hogy nem az ő "édesével" találta szembe magát.

- Azta. - dörmögte mögötte valaki, aki nem más volt, mint az én életem reménytelensége és megkeserítője, Min Yoongi. - Tudod még, mi az, hogy közösség? Nem égtél szénné, amikor rád sütött a Nap?

- Na, már csak te hiányoztál nekem. - sóhajtottam, majd megöleltem Jimint, ahogyan általában köszönteni szoktuk egymást. Igazából itt mindenki mindenkit megölel köszöntéskor, csupán Yoongi nem ölel meg engem. Ja, és én sem ölelem meg Yoongit. Ez azért egy nagyon fontos információ volt.