🌞YOU ARE MY SUNSHINE🌞 I Nash Grier Fanfiction

🌞 3. rész 🌞

-Nash mit csinálsz.?-toltam el magamtól.

-Le akartalak kapni.-mondta mintha ez olyan természetes lenne.

-Azt hiszed hogy kb. Negyed orás ismertség után majd csak úgy engedem hogy lekapj.?-kezdtem felháborodni.

-Igen.
-Elhitted Grier.-mondtam gúnyosan.

-Pedig tudom hogy teis akarod.-húzta az agyamat.

-Hahaha.

-Nem tudsz hazudni.a gyönyörű tengerkék szemeid mindent elmondanak ahogyan rámnézel.-mondta ,közben a fülem mögé türt egy tincset szokésbarna hajamból.

Ekkor gyomromból azok az átkozott lepkék elkezdtek feléledni, utoljára ilyent az előző barátom iránt éreztem.

-Hát akkor ezt rosszul gondolod, nem akarom hogy lekapj.Lehet hogy azt hiszed hogy te, Nash Grier, mindenkit megkaphatsz mert híres vagy de ez nálam nem válik be sajnálom.-háborodtam ismét fel.

Nézett még egy darabig és ismét nem tudtam ellenálni, ezt direkt csinálta, csak nézett.Tengerkék szemeiben láttam az ártatlanságot, ami írtó cuki volt,mint valami kiskutya.Kb.5 perc farkasszemezés után ismételtem közelebb hajolt de most hagytam magam, kiváncsi voltam mit csinál.Na vajon mit csinált.?lekapott.Nem csókoltam vissza azért sem csak hogy húzzam az agyát.

-Most nem tudom hogy ezzel magadat kínzod vagy engemet.-mondta miután beletörődött hogy nem csókolom vissza.

-Szerintem inkább magadat.-nevettem gúnyosan.

Ránéztem a faliórára és hat órát mutatott.Hajnali hat órát.Ha még most hazamegyek lehet hogy a szüleim nem veszik észre hogy nem otthon aludtam.Kipattantam az ágyból és úgy ahogyan voltam és az ajtó felé indultam.

-Hova hova.?-kérdezte Nash.

-Haza,hova máshova.?

-Nem maradsz.?

-Nem.Kösznöm hogy elhoztál meg minden de nekem mennem kell szia.-hadartam

-Találkozunk még.?-kiabálta utánam Nash.

-Nemhiszem.Ha kellek neked akkor amugyis keresel.Na puszi.-ezután magam után becsaptam a szoba ajtaját.

Körülnéztem és egy egész nagy, szép nappali tárult elém.Valószínűleg nem volt otthon senki Nash-en kívül, vagy lehet hogy egyedül lakik.A következő célpontom a kijárat volt.

-Auch-ordítottam el magam.
Ekkor egy ajtócsapódást hallottam.

-Jézusom,jól vagy.?-kérdezte Nash aggodóan.

-Igen, persze csak elcsúsztam, jól vagyok, na most megyek szia.-nyitottam már az ajtót de Nash erős keze visszahúzott és mélyen szemembe nézett.

Láttam rajta hogy mosolyog még úgyis hogy a szemét néztem, azt a gyönyörű tengerkék szemét.Megfogta derekamat magához húztott.Ekkor közeledett.Szépen lassan ajkaink összeértek.Kezeimet nyaka köré fontam.A többit találjátok ki...

-Remélem most örülsz-mosolyogtam rá miután elváltunk.

-Nagyon.-mosolygott.Már megint az az angyali mosoly.

Na mostmár tényleg szia.-mondtam majd magam után csaptam az ajtót.

Megsem vártam hogy elköszönjön futottam is haza.szerencsére tudtam hogy hol vagyok, úgyhogy sprinteltem is.Nash meglepően közel lakik hozzánk.Hogy lehet hogy eddig soha nem láttam.?

Halii!❤ Ha tetszett a rész vote-oljátok blablabla.De tényleg.Köki.😚 Hamarosan kövi rész!🙋🤗😺