🌞YOU ARE MY SUNSHINE🌞 I Nash Grier Fanfiction

🌞 5.Rész 🌞

Vettem erőt magamon és bekopogtattam.Abban reménykedtem hogy egy kék szemű, 185körüli, barna hajú, kockahasú fiú fog előttem állni, és angyali mosolyát villantja mikor meglát.Ismét csalódnom kellett ott álltam 1percig de senki nem nyitott ajtót.Ennyi csalódás után fogtam magamat majd hazafele indultam.Haragudtam az egész világra.Ez a délután leírta az életemet.Mindig eltervezem, hogy boldog leszek, boldog is vagyok egy (kis) ideig aztán jön valami ami azt mondja nekem: Ameddig te a földön vagy soha nem leszel igazán boldog.Öngyilkosságon gondolkozom nap mint nap.Úgy érzem hogy nincs miért léteznem.Nincs miért nap mint nap felkelni.Eddig a barátom volt.De mostmár ő sincs.Mindig ez a hullám, ami fentről indul és a mélybe végződik.Ez az életem.Egy kurva hullám.

Szomorúan léptem be az ajtón, cipőmet szó szerint ledobtam magamat.Anya megszakítva olvasását fordult hátra a fotelből.

-Szia kincsem.Valami fiú keresett.Asszem Gash a neve.Eléggé aranyos fiúnak tűnik.A barátod.?

Nashre gondolt anya.Lesokkolódtam.Keresett.Nem felejtett el.De honnan tudja hogy hol lakok.?És miért keresett.?Talán mégse egy vagyok a sok közül.?Kérdések ezrei gyűltek a fejembe.

-Nash.Nem Gash, hanem Nash.-Javítottam ki anyut. Ahogyan kimondtam a nevét szívem megdobbant,pillangók.tudjátok.Viszont amikor a Gash-hez értem nem tudtam visszatartani a msoloygást.Eszembe jutott az az este.Ha aznap nem jött volna ki lehet hogy tényleg beletörődök hogy nincs miért élnem.És amúgy le se tagadhatnám anyut.

-Hát igazából a kérdésedre válaszolva anyu ő csak egy ismerős.A buliban ismertem meg.ennyi.semmi több.ez nem barátság csak ismertség.-Najo.Lehet hogy ez az utolsó mondat kicsit (NAGYON!!) hazugság volt.

Ezután felmentem a szobámba bepakoltam holnapra a suliba majd elmentem fürödni.Csak a szokásos vasárnap esti dolgok.
Kb.11óra lehetett amikor a telefonom megzavarta alvásomat.Reménykedtem hogy Nash ír.Hát igen, ez megint csak egy remény volt.A barátnőm írt hogy holnap milyen órával kezdünk.tipikus.Lehet Nashről le kéne mondanom végleg.Kész elegem van lemondok róla.Most amúgyis egy borzalmas szakításon mentem keresztül ideje csak magamra koncentrálnom.Fél 12 körül tehettem le a telefonomat ezután egyből bealudtam.

Reggel arra az átkozott ébresztőre keltem a megkeseríti hétköznapjaimat.Néha elgondolkozok azon hogy inkább fejbe lövöm magamat.Keservesen kikászálódtam az ágyamból és elkezdtem készülődni.Szerencsére nincs messze az iskola tőlünk, úgyhogy Laurennel 7:45körül szoktunk elindulni.

Szia- köszöntem barátnőmnek unottan.

-Naa mi az oka hogy ennyire szenvedsz.?-Lauren mint mindíg ugyan olyan fitt volt korán reggel mint mindíg.sose fárad le a kiscsaj.Talán épp ezért szeretem.Ő mindíg életet tud belém önteni.

-Az hogy hétfő van.Mint tudod jól utálom a hétfőt.Mellesleg nem tudom hogyan, de még mindig másnapos vagyok a szombati bulitól.

-Ó hát ez szívás.Képzeld ma jön egy új évfolyamtárs.-Lelkesedett.

-Szuper-Én már kevésbé lelkesedtem.Valahogy ebben a pillanatban semminek nem tudtam örülni.Mint kb. álltalában.

-Örülj már egy kicsit neki!-Nem nagyon értettem hogy ennek hogy lehet örülni, de egy halvány mosolyt biggyesztettem szám szélére.

És elkezdődőtt a kínzás.Első óra matek.Ó te jó ég.Nem vagyok valami jó számtanból, mellesleg rühellem a tanárral együtt a tantárgyat és jó magasról le is szarom az egészet úgyhogy menthetetlen eset vagyok.Tipikus kegyelem kettes.
Esküszöm úgy éreztem magamat mint valami.valami rab.De mint mindennek ennek is vége lett.Egy emberként állt fel az osztály majd a folyosó felé vette mindenki az irányt.

Halii.Kicsit rövidebb rész lett, de igér1em hogy izgalmas részek fognak következni ;)))