Az elveszett barátság

4.

- Mi a baj? - kérdezte a barátnőm rosszat sejtve.
- Annyira sajnálom. - mondta suttogva az anyukája, majd sírva magához húzta.
- Mi történt? - kérdezte anya is.
- Gyertek be. Majd elmondom. - intett sírva.
- Szóval? - kérdezte Noncsi miközben leült a konyaasztalhoz.
- Apukád ma jött volna haza. Emlékszel?
- Hát persze! Még egy kis képet is készítettem neki. - élénkült fel a barátnőm. Ugyanis Noémi nagyon jól fest,rajzol, kerámiázik. Néha igazán irigylem ezért.
- Apátok sajnos...- kezdett bele de megint elkezdett sírni.
Anyu kiment a konyhába, hogy készítsen Éveinek egy teát.

5 perccel később

- Köszönöm - mondta szipogva Noncsi anyukája.
- Nincs mit - ült le anya.
- Szóval apátok ma jött volna haza.
- Mi az, hogy jött volna? - kérdezte Noncsi értetlenül.
- Ha hagyod, hogy elmondjam akkor majd megtudod.
- Bocsi.
- Apátok ma jött volna haza. De mikor leszállt a repülőről akkor ugye busszal kellett volna jönnie. De ahogy sétált át a zebrán... Elgázolta egy autó. A vezető ittas állapotban volt.
- E - elgázolták? De - de ugye nem? - nyelt egy nagyot Nono.
- Annyira sajnálom. - ölelte magához sírva az anyukája.
- Meghalt? - kérdeztem félve.
- Nem, még kórházban van, de életveszélyes az állapota. Az orvosok... az orvosok azt mondták, hogy nem biztos, hogy megéli a holnap reggelt. - zokogott Éva.
- Annyira sajnálom. - öleltem át a barátnőmet aki szintén sírt.
- Ez nem lehet igaz - súgta sírva Noncsi a fülembe.
- Ne aggódj. Apukádnak erős az immunrendszere. Biztos vagyok benne, hogy túléli.
- És ha nem? - bömbölt Noémi majd felrohant a szobájába.
- Utána mehetek? - kérdeztem Évát.
- Igen, de ha töltesz neki egy pohár narancslevet akkor talán hamarabb megnyugszik. - mondta könnyes szemmel az anyukája.
- Oké.
Kimentem a konyhába. Levettem Noncsi kedvenc bögréjét és töltöttem bele narancslevet.
Mikor felértem kopogtam.
- Ki vagy? - kérdezte durcás hangon Noémi.
- Csak Aliz. Bejöhetek?
- Csak te vagy?
- Igen!
- Akkor be.
Lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.
- Jól vagy? Kérdeztem majd leültem mellé az ágyra.
- Igen. Sóhajtott. Mi van a bögrében?
- Csak egy kis narancslé - feleltem mosolyogva. - Kéred?
- Aham - ivott bele az italba.
- Hogy van a hörid? - tereltem a szót.
- Makk egészséges.
- Megnézhetem?
- Persze.

Nyomj egy VOTE- ot ha tetszett.