5.

38 4 6
                                    

- Szia Effie! - gügyögtem neki és benyúltam a ketrec rácsán.  Mikor születnek meg a kicsinyei? - kérdeztem de ezúttal már Noncsitól.
- Valamikor júliusban. - válaszolt a barátnőm a hörcsög helyett.
- Alig várom már! - mondtam izgatottan ugyanis nekem június 26 - án van a születésnapom és Nono megígérte, hogy ad nekem egy hörit.
- Jobban vagy?
- Igen, de még mindig nem akarom elhinni, hogy apát elgázolták. Be akarok menni hozzá állt fel hirtelen Noémi. Most azonnal.
- Ö... De most este 18:34 van néztem rá az órára. Majd holnap.
- Lehet, hogy holnap már HALOTT LESZ!!! - ordított az arcomba a barátnőm. - Most megyek ha te nem akarsz jönni akkor maradj!
- Anyukádat nem kéne megkérdezni? - kérdeztem félve. Noncsi nagyon ijesztő ha mérges.
- Nem!
- Hát jó.
                                        10 perccel később.

- Nem érted, hogy látnom kell? Beszélni akarok vele. De ha nem engedik akkor legalább látni. Értsd már meg! Szeretem, ő az apám.
- Nem majd holnap - felelte Éva határozottan.
- De nekem fontos! - tört elő Noncsiból a sírás.
- Nincs autóm, szervízben van.
- Majd mi elvisszük. - jelentette ki apa.
- Én is megyek. Szeretnék Noémi mellett lenni.
- Jó. Blanka?
- Én itt maradok Évivel. Persze csak ha nem akar menni.
- Nem nem. Én már nem megyek.
- Akkor induljunk lányok! - mondta apa.

Sziasztok! Ez a rész most kicsit rövidebb lett.
Ha tetszett ez a rész nyomj egy ✳- ot

Az elveszett barátságWhere stories live. Discover now