O.K.É- Ott kezdődött (az) életünk

Màsodik fejezet 2/2

Mily

Feladó: penily08@gmail.com (Penett Emily)

Címzett: dr. lena@morin.com (Dr. Lena Morin)

Kedves Dr. Morin,

A mai nap érkeztem Magyarországra. Repülővel. Be kellett vennem három nyugtatót, hogy, fel tudjak szállni, de végül sikerült legyőznöm az idegességem. Vagy csak a nyugtató hatott. Nem tudom biztosra, de a lényeg, hogy repülőre tudtam ülni a történtek után is.
Elköszöntem nagyiéktól és megbeszéltük, hogy karácsonyig (akkor utazok vissza hozzájuk) mindennap beszélünk. Vagy telefonon vagy skyp-on. Ugyanis letöltöttem nekik. Egész ügyesen használják. Az utóbbi napokban megtanítottam nekik. Nagyapa eleinte nem értette, hogy működik. Sokáig azt hitte videókra vettem magam és azt látja. Nem tudta felfogni, hogy élőben megy. Fel kellett hívnom telefonon, miközben kameráztunk a lakás különböző pontjain, hogy megértse. Utána ő is nevetett magán. Aranyos volt.
Egyedül repültem, mivel Annának a temetés után haza kellett jönnie. Így is az utóbbi egy hónapban ingázott a két ország között. Végig ott akart velem lenni, amíg le nem rendeződik az eljárás, a temetés és haza nem jövök vele, de ez megoldhatatlan lett volna. Rezidensként így is alig tudott elszabadulni és a magyarországi ügyeket is el kellett intéznie. A lakása helyett vett egy házat. Mondtam neki, hogy szükségtelen, de ragaszkodott hozzá. A szüleim egy nagy összeget hagytak rá arra az esetre, ha ők 18 éves korom előtt meghalnak, hogy Annának ne legyen anyagi teher az én ellátásom. Tudták, hogy a rám hagyott pénzhez nem igazán nyúlhatok, amíg kiskorú vagyok. Csak akkor, ha valami különleges esett miatt kell a pénz és a gyámhatóság jóváhagyja. Elképesztő mennyire előre gondolkodtak.
Így Anna a saját gyászát a ház kereséssel és a berendezéssel próbálta feldolgozni. Engem egészen idáig hagyott a dologgal, de most, hogy megérkeztem finoman próbál bevonni. Legalább a szobámmal. Annyira engem ez nem érdekel, de a kedvéért belementem. Holnap elmegyünk vásárolni. Addig a vendégszobában alszom. Két szintes a ház. A bejáratból egy tágas üvegtéglás előszobába lépünk. Itt nincs ablak, de a téglák miatt nem is kell. Innen nyílik egy kis gardrób egy wc és egy amerikai konyhás nappali. Onnan nyílik egy ajtó ahol a "lépcsőház" van. Egy lépcső a pincébe vezet egy pedig az emeletre. Az emeleten van két nagyobb meg egy kisebb szoba és egy nagy fürdőszoba. A kisebb szoba régen az egyik nagyszoba gardróbjának a része volt, de Anna átalakította kisszobává, mert szerinte felesleges egy 10 négyzetméternyi gardrób, amikor már egy kis szoba 6 négyzetméter. Így lecsippentett onnan egy szobára valót. Az ő szobája a kertre nyílik az enyém az utcára. Én választottam. Szeretem hallani az utca zaját lefekvés előtt. Megnyugtat.
Van egy garázsunk is, meg egy kisebb kertünk, aminek nagyon örülök, mert imádok az udvaron ücsörögni.
Tetszik a ház és a környék is. Buda gyönyörű. A suliig van még másfél hetem. Október 5-én megyek. Addig kaptam időt, hogy megszokjam az új környezetet.
Holnap ismét írok.
Minden jót!
Amelie

Átolvastam a levelem mégegyszer majd még kétszer. Alaposan leellenőriztem, hogy nem -e írtam bele valami olyat, ami abnormális viselkedésre utal aztán elküldtem.
Kezdem megszokni ezeket a napi leveleket. Olyan, mint a napló. Csak talán a naplód nem fog rád szólni, ha úgy érzi nem megfelelőek a reakciód és nem fog klinikai esetnek minősíteni. Ezért odafigyelek arra, amit írok. Bár talán ezt is tekinthetnénk abnormàlisnak. Mondjuk erről Dr. Morin sose fog tudni, szóval mindegy. Azért nem írok le mindent. Például nem írtam le, hogy Anna szeretné ha a nappaliba az egyik falra fotómontázst készítenék. Azt akarja, hogy a szüleim képei is rajta legyen. Tetszik az ötlet, de a képeket bőgve válogattam. Nem tudom, hogy könnyebb vagy nehezebb lesz feldolgozni a hiányukat, ha nap mint nap látom a képeiket. Mostantól egy hétig mindennap megfogom nézni a képeket. Ha bírom, akkor megcsinálom a montázst. Ha nem akkor szólok Annának, hogy találjunk ki mást. Körbenéztem a vendégszobában. A nagy franciaágy amin fekszem szinte el is foglalja a helységet. Van mellette és az egyik fal között egy lábnyi hely, meg a szembe lévő ajtónál annyi, hogy elfér egy komód meg egy kis éjjeli lámpa és ennyi. Bár egy vendégszobához nem is kell több. Lecsuktam a laptopom tetejét, lekapcsoltam a lámpát és lefeküdtem. Lecsuktam a szemem és már vártam az órákig tartó forgolódást és a rémálmokat, de meglepetésemre már csak arra eszméletlen, hogy reggel van. Úgy aludtam el, hogy észre se vettem és szerencsére semmit se álmodtam. Lehet még a repülés végett beszedett nyugtatók hatása. Fene tudja, de hosszú idő óta kipihentnek érzem magam. Csendben lementem a földszintre, mert Anna még aludt. Éjszakai műszakból jött haza hajnalban. Miközben főtt a kávém átnéztem a hűtőre ragasztott beosztását. Már meg volt az októberi is. Alig fogunk találkozni. Amikor én suliban leszek ő vagy dolgozik vagy alszik. Sokszor lesz 12 órás műszakban. Szegény. Tuti fáradt lesz. Majd szólok neki, hogy átveszem én a bevásárlást meg ha olyan van a főzést is szívesen. Úgy se nagyon tud főzni, de nem is várom el tőle. Én meg szeretek. Otthon is sokszor főztem én. Anna meg az utóbbi két évben egyedül élt. Előtte is csak koliban. Furcsa lehet neki 26 évesen kapni egy kamasz gyereket. Így inkább próbálom megkönnyíteni a dolgát. Azt szeretném ha ez a négy év olyan lenne, mintha lakótársak lennénk. Mintha két legjobb baràtnő összeköltözne. Ő is mondta tegnap, hogy nem akar az anyám helyébe lépni. Fantasztikus, hogy már a reggeli kávém előtt ilyen vidám gondolataim vannak. Apropó kávé. Gyorsan ki is kapcsoltam a gépet, ami időközben elvégezte a dolgát. Tettem egy bögrébe egy kevés kávét felöntöttem jó sok tejjel és tettem bele két kiskanál mézet. Kényelmesen odamentem a kanapéhoz. Anna szépen berendezte. Fehér falak tégla bordűrrel és fekete ülőgarnitúrákkal és ugyan ilyen színű bútorokkal. A kávézó asztal teteje üvegből van és fiókos. Valamit ki kéne találni bele. Lehet meg kéne tölteni sok cukorral. Tök jól nézne ki. A kanapé mögötti üres falra tévedt a tekintetem. Ide szeretné Anna a montázst. Lehet fekete fehérben kéne a képeket. Jobban illene a szobához. Olyan minimalista, de gyönyörű. Viszont ki kéne találnom én milyen szobát szeretnék. Még nincs kifestve a nekem szánt szoba. Azt is ki kéne választanom aztán Annával megcsináljuk, de nem tudom. Nem akarok olyanra, mint a régi szobám. Anyával együtt találtuk ki de apa volt a kivitelező. Rájuk emlékeztetne mindig ha ott lennék. Ami nem baj, de a hiányuk lehet elemésztene. Jobb lenne valami más. Új környezet, új élet, új szoba, új én. Na igen. Új én. Csak ne félnék ennyire... Megráztam a fejem és hirtelen felhörpintettem a bögrém tartalmát. Kivittem a mosogatóhoz és gyorsan el is mostam. Nem szeretem ott hagyni a mosatlant. Nem vagyok mániákus rendmániás, de azért szeretem magam körül az rendezettséget. Eltöröltem a bögrét is visszatettem a helyére. Aztán felmentem az emeletre. Bementem a szinte üres szobàba. Egy valami volt csak bent. Az ágyam. Felhozattuk egy költöztető kocsival a többi cuccommal együtt. Nagy szoba volt egy gardróbbal. Az előző tulajdonosa halványsárgán hagyta itt maga után. Nem igazán szeretem a sárgát, szóval tuti átfestem. Csak milyenre? Leültem az földre, mert még az ágyba nem hoztuk fel a matracot. Jó nagyok az ablakok és van előtte egy viszonylag széles belső párkány. Nem is rossz. Hirtelen ötletről vezérelve átmentem a vendégszobába a jegyzetfüzetemért. Visszamentem a másik szobába, bocsánat a szobámba és elkezdtem felskiccelni a szoba tervrajzát, meg beirkálni mit, hogy szeretnék. Egész sok mindent sikerült kitalálnom. Miután kiéltem a lakberendezői vágyaimat fogtam a pénztárcám, amiben szerencsére volt forint is, mert nagyi vàltott nekem egy keveset és elmentem a boltba. Mire Anna fél kettőkor felkelt már ebéddel vártam. Meg is lepődött.
-Te főztél?
-Igen. Volt nálam forint. Gondoltam csak örülnél valami meleg ételnek.- Azzal le is tettem az étkezőasztalra két tányér kaját.
-Ez igazi milánói?! Évek óta csak porosat ettem. -Elmosolyodtam. Kissé szomorkásan.
-Apa receptje.- Mondtam csendesen. Anna szomorúan nézett rám és bólintott.
-Hogy vagy? Hogy aludtál?
-Nagyon nyugodtan. Mint akit fejbe vágtak. Úgy látszik jót tesz a környezet. -Feleltem apró mosollyal az arcomon. Nem akartam neki mondani, hogy valószínűleg a nyugatóktól aludtam így. Láttam rajta, hogy örül a hallottaknak.
-Remek! Szeretném, ha a körülményekhez képest jó lenne itt neked. -Erre direkt nem reagáltam. Bármennyire szeretem őt most valahogy úgy érzem nem lesz itt jó nekem. Nem miatta, hanem a tudat miatt, hogy miért vagyok itt.
-Te hogy aludtál? Milyen volt a munka?-Közben belevett az ételbe.
-Jézusom! Ez isteni! Mily te mióta tudsz főzni?!
- Anya annyira nem szeretett főzni,inkàbb csak sütni. Apa meg sokat dolgozott. Jó pàrszor én csinàltam az ebédet. -Elmosolyodott.
-Amúgy köszi. Jól aludtam. Éjszakai műszak után mindig úgy alszok mint a bunda. Nagyon sokan jöttek. Mi voltunk most budapesti kijelölt ügyeletes kórház.
-Sok volt a beteg?
-Ilyenkor mindig sok. Mintha direkt éjszaka jutna eszükbe a szervezetüknek, hogy legyenek rosszul. Vagy mintha direkt este csinálnának valami veszélyeset, ami miatt betörik a fejük vagy eltörik valamijük. Tényleg elképesztő. A legrosszabb, hogy ugye fontossági sorrend szerint látjuk el őket, de néha annyian vannak, hogy van aki még reggel se kerül sorra. Nem is értem miért nem lehet egyszerre több kórház ügyeletes. Mert nem csak most volt ez így. Amióta két éve itt vagyok mindig ez van.
-De te szereted ezt csinálni.- Direkt nem kérdeztem. Látom rajta, ahogy erről beszél és ismerem is. Kiskora óta orvos akart lenni.
-Igen. Úgy gondolom megtaláltam a hivatásom. Csak ilyenkor az ügyeletnél ezt órànként el kell ismételgetnem magamban.-Erre mind a ketten felnevettünk. Ez utàn viszonylag csendben ettünk. Mikor befejeztük elkezdtem leszedni az asztalt Anna meg csinàlt magànak egy kàvét.
-Na és hogy tetszik a környék?
-Furcsa, hogy ilyen lejtős.-Felnevetett.
-Igen. Ez egy idő mire megszokod. Talàlkoztàl szomszédokkal?
-Làttam egy nénit a szembe lévő hàzban, de pont telefonàlt. Azért oda intettem ő meg mosolyogva visszaintegetett.
-Ó ő Kati néni. Nagyon aranyos. A férjével és az unokàjàval élnek itt. Meg kell majd őket ismerned. Az unokàja nagyon aranyos, helyes gyerek. -Nem tudom, hogy vàgytam-e most egy kisgyerek tàrsasàgàra. Ők mindent észrevesznek az emberen, de azért bólintottam. -Viszont most foglakozzunk a szobáddal! Van ötleted?-Elmosolyodtam és bementem a nappaliba. Felvettem a füzetem a kisasztalról és Anna kezébe nyomtam.
-Ezeket szedtem össze. -Làttam az arcàn, hogy örül, hogy kicsit belelkesedtem. -A másik oldalàra-átlapoztam a füzetet- meg összeírtam mit hol és mennyiért lehet beszerezni. Meg összeszámoltam a végösszeget.
-Nem is lesz ez olyan sok. Többre számítottam.
- Én is. -Mondtam mosolyogva.
-Na akkor irány vàsàrolni!- Kapta fel a pénztàrcàjàt és màr indult is volna, de rászóltam.
-Öhm Anna? Nem akarsz elöbb àtöltözni? Még pizsiben vagy.- Döbbenten magàra nézett, majd felnevetett.
-Basszus! Igazad van. Teljesen elfelejtettem. Mindjárt jövök. -Azzal felszaladt. Kicsit szétszórt. Anya teljes ellentéte, de érdekes módon sose civakodtak. A vilàg legjobb tesói.. voltak. Nyeltem egy nagyot és inkàbb néztem valami olvasni valót, amíg Anna készűl. Jobb híjjàn az előszobàban felejtett Szent Johanna hàzirendett kezdtem lapozgatni. Szinte ugyan olyan volt, mint a régi sulimé. Nincs közönséges öltözet és viselkedés az iskola területén. Tilos a màsok és a sajàt egészségem veszélyeztetése. Tilos a testi lelki bàntalmazàs. Nincs telefonhasznàlat óràkon. Az iskolai egész területén tilos dohànyozni. Tilos   a gördeszka, görkorcsolya, roller, bicikli valamit bàrmilyen jàrmű hasznàlata az iskolàban. Tilos a hajfestés. Hmm ez mondjuk a régi sulimban nem volt tilos. Tilos a túlzott smink. Tilos bàrmilyen tetovàl... Mi vaaaan???? Tilos bàrmilyen tetovàlàs?! Baszki... Lenéztem magamra. A ruhàn keresztül nem làtszott, de tudtam, hogy ott van az a kis motívum. Örökre ott is fog maradni...
-Siettem. Màr kész is vagyok. Mehetünk is. Szerintem kezdjünk a festék... Mily? Jézusom! Mi történt??!-Tuti kétségbeesett fejet vàghattam. Anna nagyon megijedt.
-Ezt olvasd el.-Toltam elé a szabàlyzatot és ràmutattam a részre. Hangosan felolvasta.
- Tilos bàrmilyen tetovàlàs és testékszer viselése a tanulóknak ameddig jogviszonyban àllnak az iskolàval. Ezen szabàlyzatok megszegése a helyzetet súllyosàggàtól függően osztàlyfőnöki vagy igazgató intő kiosztàsàval jàr legvégső esetben pedig az iskolàból való eltanàcsolàssal...-Összeràncolta a szemöldökét.- Ugyan màr! A te tetovàlàsod pont a melled alatt van. Soha nem fogjàk észrevenni.
-Na és tesin?
-Veszünk olyan melltartókat amik takarjàk.
-Àt kell vennem a sportmelltartóm.. Mi van ha a lànyok akikkel öltözzön beköpnek? Vagy ha épp bejön a tanàr? Na és ha orvosi vizsgàlat van és le kell vennem a felsőm? -Làtta, hogy, kiakadtam. -Nekem ez a tetovàlàs nagyon fontos, de nem akarom, hogy bajom legyen belőle.
-Megoldjuk Mily. Kitalàlok valamit, jó?  Bízz bennem. -Mély levegőt vettem és bólintottam.
-Oké. Bízok. -Azzal megöleltem. Ő meg megsimogatta a fejem.
-Na menjünk tegyük a tieddé azt a szobàt.- Azzal elindultunk vàsàrolni. Anna mindent megtesz ,hogy jó legyen itt nekem. Ezért szerintem adok ennek egy esélyt.  Hàtha.