O.K.É- Ott kezdődött (az) életünk

Harmadik fejezet 2/2

Mily

Pont akkor fejeztem be a Rómeó és Júlia beadandót, amikor Anna haza ért. Láttam az ablakból , ahogy kiszáll a kocsijából. Összehúzta a kabátját maga körül. Biztos fázott. Az utóbbi egy hétben nagyon lehűlt a levegő. Érzékelni, hogy október van. Leraktam a rajztáblát, amin eddig írtam és feltápászkodtam az ablakülésemről. Életem egyik legjobb döntése volt ezt ide megcsinálni. Jó kis tanuló, olvasós zug lett belőle. Mosolyogva körbenéztem a szobámban. Nagyon otthonos lett. Az ablakkal szemben volt a bejárati ajtóm. Annál a falnál volt az ágyam felette pedig egy hatalmas világ térkép pontozott fekete fehér festménye. Már voltak benne színes területek és képek.Úgy döntöttem, hogy ahol már jártam azt befestem és ott szerzett emlékeket ragasztok oda. Remélem egyszer egy óriási színes térképem lesz. A belső oldalsó falnál volt a gardróbom mellette meg az íróasztalom. Őszintén eddig még nem nagyon használtam. Magamat ismerve tanulásra nem is nagyon fogom. Nem szeretek íróasztalnál ülve tanulni. Jobb a földön, az ágyon, vagy az ablakülésemen. Az íróasztal feletti polcra tévedt a tekintetem. Tele volt DVD-kel. A könyvek a vele szembeni falnál vannak. Kicsit sokkoló egy anti-könyvmolynak. Egy teljes falas könyvespolc tele könyvekkel. Azért nem roskadásig van tele, de sok könyv van rajta. Elvétve található rajta egy két plüss állat vagy valami könyvmoly tárgy. Pici Doby-s figura, üvegbúra alatt rózsa, fehér fél maszk, tündéres lámpa, egy apró üveg cipő, egy holló aki soha már feliratot tart a csőrében, egy emberi koponya, ami amúgy egy bonbonos doboz. Picit beteg. A lényeg, hogy imádom. Ahogy az egész szobát. Otthonos lett. Szép bézs színű a fal és világos a parketta is. Beépített làmpàk vannak a mennyezeten, de azért körbe van vezetve az egész szobában egy színes led égősor. Most is szép színessé festi a szobát. Ahogy mentem kifelé megpaskoltam a két szőrmés puffom meg végigsimítottam a kagyló alakú fotelem. Mindent imádok ebben a szobában. Főleg a hatalmas szőrös szürke szőnyegem. Az ablakülés után ez itt a kedvenc döglős helyem.. Egyszerűen imádom.
-Megjöttem.- Kiabált fel Anna. Megráztam a fejem. Sokszor bambulok el mostanában. Leszaladtam a lépcsőn. Anna már a konyhában töltötte ki egy nagy bögrébe a teát, amit nem rég főztem.
-Halihó munka hőse. -Köszöntem neki miközben felületem az egyik bárszékre.- Megint túlóráztál. -Jegyzem meg picit szemrehányóan. Túl sokat dolgozik. Félek, hogy túlterheli magát. Anna sóhajtott egy nagyot.
-Tudom. Ne haragudj. Mindig egyedül hagylak, de mintha az emberek tudnák, hogy mikor jár le a munkaidőm. Mindig fél órával előtte jönnek be a súlyos esetek, amiket még nekem kell elvinnem.-Közben kivett egy másik bögrét nekem is.- Viszont mi lenne ha kárpótollak? Elmehetnénk holnap után valahova. Hosszú idő óta ez az első olyan szombat, amikor este se vagyok készenléti ügyeletes. -Elmosolyodtam, de megráztam a fejem.
-Anna! Nem kell engem kiengesztelni. Én elvagyok egyedül is. Úgy is tanultam a héten meg ilyenek. Miattad aggódok. Félek, hogy túlvállalod magad. -Elvettem a teát, amit kitöltött nekem és beleittam. Elmosolyodott.
-Ugyan olyan vagy, mint Évi. Mindenkit magad elé helyezel. -Erre a gondolatra, hogy olyan vagyok, mint anya összeszorult a szívem. Bárcsak, olyan jó ember lennék, mint ő. Volt. Még nehéz múlt időben gondolni rájuk.
-Nekem ez természetes. Szóval benne vagyok a közös programban, de vagy pihenj is az nap vagy olyan legyen a program ami kikapcsol. -Bólintott és pár percig csendben voltunk. Ő biztos valami programon agyalt. Nekem közben a szemem a nappali falára tévedt. Oda ahol a kanapé volt. Úgy csináltam meg a montázst, amit Anna szeretett volna, hogy a képek egy hatalmas szívet formálnak ami körbe van kerítve egy fehér fényű LED füzérrel. Nagyon szép volt. Tele családi fotókkal. Képek Annáról: a gimis tabló képe, a diplomaosztója, az első rezidensi napja, a legjobb barátaival egy kocsmában, anyáról az esküvőjükön, Anna és anya gyerekkorában, apa és nagybátyám gyerekkorában, anyáék, az anyai nagyszüleim és az apai nagyszüleim esküvői fotói. Az én ultrahang képem anya pocijában. Az első családi képem anyáékkal. Az első képem Annával. Nagyon sok utazási kép. Képek a nagyszüleimmel. Képek rólam. Első zongora fellépés, első táncverseny. Első kupám ami nagyobb volt nálam. Rengeteg kép volt. Rengeteg emlék. Néha fájt rájuk nézni. Néha jól esett. Kicsit emlékezni rájuk. A boldog pillanatokra.
-Mit szólsz egy Széchenyi fürdőzéshez? Ott vannak szaunák, mindenféle gyógyvíz, sőt ha akarjuk masszázs is. Lehet pihenni. Utána meg beülünk valahova enni.
-Benne vagyok. Jól hangzik!- Mosolyodtam el. Anna már elkezdett bezsongani.
- Van egyáltalán fürdőruhád? Basszus lehet nekem nincs. Meg kell néznem. Meg azt is, hogy a masszírozáshoz be kell-e jelentkezni. Na jó. Szerintem megyek és megnézem a fürdőruhám.- Felnevettem, áthajoltam a pulton és nyomtam egy puszit az arcára.
-Szeretlek. Ugye tudod?- Meghatódottan ő is megpuszilt és bólintott.
- Remélem te is tudod, hogy én is imádlak. -Elmosolyodtam.
- Persze, hogy tudom. Engem csak szeretni lehet. -Erre már ő is nevetett.
- Kis bolond. -Megitta a teája maradékát. -Én viszont akkor átnézem a szekrényem. Neked akkor van fürdőruhád? -Megráztam a fejem.
- A nyári cuccaimat még nem küldték át.
-Hmm. Rendben. Akkor veszünk neked. Holnap időben elszabadulok és elmegyünk vásárolni. Oké? -Bólintottam.
-Te meg nézd meg neked kell-e. Mert akkor vehetnénk neked is. -Most ő helyeselt és fel is sietett az emeletre. Én is felmentem és megírtam Dr. Morinnak a levelem. Ma viszonylag eseménytelen napom volt így gyorsan végeztem vele, de azért átolvastam nehogy legyen benne valami gáz.