O.K.É- Ott kezdődött (az) életünk

Negyedik fejezet 2/1

Cortez
Este elfelejtettem behúzni a sötétítő függönyöm így reggel a napfényre ébredtem. Fél órával az ébresztőórám előtt, de furcsa mód nem voltam fáradt és  a szokásos reggeli szenvedés helyett inkább szó nélkül elkezdtem készülődni. Amikor megszólalt a telefonom már kész voltam. Így kinyomtam és leindultam reggelizni. Pont mikor leértem a konyhába hallottam meg a nyagyi zsörtölődését , aki háttal állt az ajtónak. Nagyapa aki a már az asztalnál kávézott egyből észre vett, de mosolyogva mutatta, hogy maradjak csendben.
-Hagyok neki 5 percet. Ha nem ébred fel addig, viszek egy pohár vizet. Ma úgy is jó idő lesz. Estére megszáradna az ágya.
-Köszi nagyi, de az előbb zuhanyoztam. -Nyomtam egy puszit az arcára, mire döbbentem felém fordult és végig mért.
- Lázas vagy? -Megérintette a homlokom. -Vagy lehet én álmodok? -Felnevettem.
-Úgy gondoltam kipróbálom milyen kipattanni az agyból és nyavalygás nélkül elkészülni. -Nagyi is felnevetett.
-Jól érzem, hogy nem lesz belőle hagyomány?
-Ha leszedjük a sötétítőt a szobámban még lehet belőle. -Erre már a nagyapa is nevetett.
-Nálam is mindig ez használ. Nagyanyád ma napig úgy ébreszt fel, hogy elhúzza a függönyt és hagyja, hogy a fény tegye a dolgát. -Mosolyogva leültem hozzá az asztalhoz.
-Hatásos módszer. -Nagyi nevetve elém tett egy adag rántottát.
-Tudom, hogy ébresztelek fel legközelebb. -Mosolyogva inkább elkezdtem enni, de azért remélem este még ott lesz a függöny a szobámba. -Lesz ma valami izgi?
-Suliban? -Kérdeztem döbbenten.- Nem hiszem. Délután viszont lehet kimegyünk a parkba. -Nagyi bólintott.
- Azért majd kicsit magyarozz is. -Jegyezte meg csendben nagyapa. Most én bólintottam. -Tudjuk, hogy utálod, de legalább a stabil kettes átlag legyen meg.
-Igyekszem és köszi, hogy tegnap nem mondtátok anyáéknak. - Mind a ketten elmosolyodtak. - Úgy is kijavítod. -Ezután csendben ettünk. Persze tudom, hogy azért nem mondták, mert a szüleim azonnal haza akarnának toloncolni. Muszáj lesz kijavítanom, de egyedül baromi nehéz.
Sulihoz érve Dave meg Ricsi már ott vártak a lépcsőnél.
-Sziasztok! -Köszöntem nekik majd lepattantam a deszkámról és lepacsiztam Ricsivel. Aztán leültem a szokott helyemre a lépcsőn. -Mi a helyzet?
-Zsolti most írt. Nem jön. "Beteg".- Mondta ironikusan Dave.
- Nem is rossz ötlet. Nekem is iskola undorom van. Szerintetek arra ad igazolást az orvos? -Kérdezte Ricsi, mire felnevettem.
- Max arra fog igazolást adni, ha anyád megver mikor rájön, hogy szimulálsz. -Erre már mind a hárman röhögtünk.
- Látom megint jó a kedvetek. - Állt meg előttünk Kinga a szokásos felsőrendűségével.
- Neked is szia. -Jegyeztem meg derűsen. Túl jó az idő ahhoz, hogy elrontsa a kedvem. Szerencsére nem fárasztott minket sokáig, mert hamar bement a suliba. Biztos valami suli újságos megbeszélése van. Ő is és Neményi is bekerült a laphoz amiért természetesen mind a ketten el is voltak telve önmagukkal. Aláírom, hogy ügyesek, hogy bejutottak, mert nehéz bekerülni a suli újsághoz, de akkor is túl tolják a nagyképűséget. Eskü összeillenek. Nem sokkal Kinga után mi is bementünk. Érdekes mód ma Máday nem terrorizálta a diákokat az aulában. Azt hittem tényleg suliújság megbeszélés van, de Kinga csengő előtt pár perccel már bent ült a nyelvi előadóban. Érdekes. Angollal kezdtük. Neményi pont Mr. O'Really után esett be. Négyen hiányoztak a 11-ből. Jó kevesen voltunk. Pont elkezdtük volna az órát én meg a zene hallgatást, amikor kopogtak. Màday lépett be a terembe. Már felkészültünk a lecseszésre, de szerencsére csak pár szót váltott a tanárral aztán kiment, de az ajtót nyitva hagyta. A következő pillanatban Haller lépett be egy viszonylag alacsony hullámos vörös hajú lány társaságában. Hallottam, hogy a kockák felkapták a fejüket. Megérkezett a 12. osztálytársunk. Ránéztem a pólójára és hangosan felnevettem. Rá volt írva angolul, hogy : "Én nem vagyok könyvkukac. Én egy könyv sárkány vagyok." Sok mindent gondolnék erről a lányról, de hogy egy sárkány azt nem. Ricsiék furcsán néztek rám, de csak megráztam a fejem.
-Sziasztok! -Szólalt meg Haller. - Bemutatom a hiányzó 12. osztálytársatokat Penett Emily-t. Legyetek vele kedvesek és vezessétek be az iskolai életbe. -Kinga azonnal kihúzta magát. Imád fontoskodni. - Köszönöm. Majd a nap folyamán még bejövök hozzátok valamelyik szünetben. -Haller még ki se ment, de Mr. O'Really már lecsapott a lányra. Elkezdett hozzá angolul beszélni.
-Beszélsz angolul?
- Igen. 7 éves korom óta tanulom.
- Van már esetleg nyelvvizsgád is?- Bólintott.
- Igen. Középfokú. Tavaly előtt tettem le. - A tanár elismerően bólintott. Nagyon szép volt a kiejtése. Nem volt semmi akcentusa.
- Akkor itt sajnos unatkozni fogsz. Az osztály nagy része kezdő, de harmad évre szerintem már középfokú szinten lesznek. Leadni sajnos nem adhatod le a tárgyam, de ahogy a három másik jó angolosnak is megengedem csendben elfoglalhatod magad az órán, csak a járj be és írd meg a dolgozatokat. Viszont ha szeretnéd szívesen hozok be neked a tudásodnak megfelelő feladatokat.
- Negyed évre szeretnék majd felsőfokú nyelvvizsgát, ha lehetséges.
-Rendben. Persze, hogy lehetséges. Kicsit hozzá szoksz az iskolához és erre még visszatérünk, jó?
- Rendben. Köszönöm.
-Most viszont kérlek mutatkozz be röviden. Ha lehet angolul és magyarul is, hogy mindenki értse. - A lány most felénk fordult és kicsit elmosolyodott. Egy apró gödröcske jelent meg a jobb szája sarkában. Mindenki őt figyelte, pedig nem értették mit beszéltek az imént. Még Neményi se olvasott.
- Sziasztok. Mint, ahogy Haller tanár úr mondta Penett Emily vagyok, de légyszi szólítsatok Mily-nek. Nem szeretem az Emily-t. 15 éves vagyok. Franciaországból költöztem ide, de az anyanyelvem magyar. Most a nagynénémnél lakok itt Budán és öhm.. röviden kb ennyi. - Majd mosolyogva megvonta a vállát. A tanár megköszönte, ő is megdicsérte a kiejtését, majd leültette az utolsó szabad helyre. Közvetlenül elém. Neményi mellé. Nyeltem egy nagyot. Valamiért nem akartam, hogy jóban legyenek. Mily mindenkire rámosolygott aki rá nézett. Szóval kb az egész osztályra. Mielőtt leült rám nézett. Még sose láttam köd szürke szemeket. Most már ezt is lehúzhatom a bakancs listámról.
Elkezdődött az óra. Senki se figyelt igazán. Mindenki a szeme sarkából az új lányt figyelte. Mily ezt észre se vette. Vagy legalábbis nem mutatta. Eleinte figyelt az órára, majd inkább elővett egy rejtvény újságot és sodukozott. Nem mintha figyeltem volna. Csakhàt ugye előttem ült. Az óra végére jöttem rá, hogy be se dugtam a fülhallgatóm. Amit észrevettem még, hogy Neményi túl lassan olvasott. Megráztam a fejem. Tuti beképzelem a dolgokat. Mily hirtelen becsukta a rejtvény újságát és körbenézett. Egyből mindenki mással kezdett foglalkozni. Én meg csak előre bámultam. Megint találkozott a pillantásunk. Elmosolyodott és elkezdett tátogni.
- Ez mindig ilyen unalmas? -Olvastam le a szájáról és elfojtottam egy nevetést.
- Nem! - Tátogtam vissza. - Máskor sokkal rosszabb. -Némán nevetve fejbe lőtte magát az ujjaival, majd visszafordult a helyére. Oldalra néztem és láttam, hogy Ricsi engem bámult. Felhúztam a szemöldököm amolyan néma mi van kérdésként. Erre csak megrázta a fejét, hogy semmi. Mindegy is mert végre kicsengettek.
-Úú baszki kémia! - Sóhajtott fel Dave.
- Csodás! Virág nélkül egyedül fogok ülni elöl. -Azzal megfejeltem a padot. Utálom Gondost. Ijesztő az a nő.
-Várjatok!- Szólt hirtelen Ricsi. -Mily? -A lány hátrafordult pakolás közben. - Jól rémlik, hogy Penett a vezetékneved?
- Igen, de légyszi a tésztás poénoktól kímélj meg. Mind hallottam már. - Csendben felnevettem.
-Haha. Tényleg! Penne. -Jegyezte meg Robi röhögve.
-Neem. Nem ezt akartam. -Mondta Ricsi.- Csak a kémia laborban névsorban ülünk. Én Pósa vagyok. Jah amúgy a nevem Ricsi. -Csapott a homlokára. - Be se mutatkoztam. -Ő itt Cortez. -Mutatott rám. -Ő meg Dave. Mi vagyunk az osztály jó fejei. -Mily mosolyogva bólintott.
- Köszi az infót  Megjegyeztem. Viszont mit akartál a névsorral?
- Jah igen! Én most Szatmàry Kinga mellett ülök. A csaj aki már alig várja, hogy elindulj az ajtóhoz és letámadhasson. Vigyázz vele. Néha harap. - Mily csak nevetett. - De most jöttél te és szerintem megmentetted az életem.
- Honnan veszed, hogy nem vagyok rosszabb Kingánál? - Egyszerre szólaltunk meg Dave-el és Ricsivel.
- Nála nincs rosszabb. -Megint felnevetett.
- Tényleg durva lehet, ha ennyire féltek tőle.- Közben elkezdtünk kimenni a teremből.
- Majd te is megtapasztalod. - Válaszoltam neki mosolyogva. Elindultunk  a termünk  felé és addig beszélgettünk Mily-vel. Kiderült, hogy az anyai családja magyar az apai meg olasz csak Franciaországba költöztek. Így ő folyékonyan beszél magyarul, olaszul, franciául és angolul. Tavaly meg elkezdett németül tanulni.
-Nézd csak Cortez!  Van aki túl tesz rajtad is. -Én csak mosolyogtam. Egyre jobban éreztem, hogy ő is van olyan okos, mint Kinga, ha nem okosabb. Mégse volt benne semmi nagyképű. Sőt! Laza volt és szerény. Taníthatná Kingát és Neményit.
-Te is sok nyelven beszélsz?
- Szüleim kint élnek Amerikában és sokáig én is ott jártam suliba, szóval angolul. Kint a spanyol meg a francia is kötelező volt meg ugye a magyar.
- Jéé. De fura, hogy tudsz magyarul. Nem gondoltam volna. - Felröhögtünk. Még humora is volt.
A szekrényeknél már ott állt Kinga és szegény Mily-t várta.
-Sok sikert. Ne nézz sokáig a szemébe, akkor nem fog megtámadni.- Súgta Dave a fülébe. Mi meg mind a hárman elfojtottuk a nevetést.
- Most magamra hagytok? - Kérdezte túljátszott félelemmel Mily.
- Mondtuk, hogy mi is félünk tőle. - Válaszoltam.
- Te új vagy. Téged talán még nem öl meg. - Kontrázott rá Ricsi. Egyszerre robbant ki mind a négyünkből a nevetés.
- Látom jól mulattok ,de szerintem Emily pont nem az iskola leggyerekesebb embereivel akarja eltölteni az idejét.
- Szia MILY vagyok. - Nyújtott kezet neki a lány, nyomatékosan kiemelve a becenevét.  
- Szatmàry Kinga.
- Úú akkor jó. Már megijedtem, hogy te is Penett Emily vagy ezért tudod ennyire, hogy mit szeretnék. - Bumm. Tényleg nem kell féltenünk ezt a lányt. Kinga nyelt egy nagyot.
- Komolyabbnak tűnsz, mintsem, hogy velük lógj.
- A túl sok komolyság árt az egészségnek. - Válaszolta mosolyogva. Kinga pedig meg se tudott szólalni. A folyosón sok diák megállt. Mily-t figyelték. Aki még mindig mosolyogva megkerülte a lefagyott Kingát és a szekrényéhez ment. Nevetést visszafojtva követtük a példáját. Már nem lett volna értelme lemenni szünetre ezért lementünk négyesben a büféhez aztán felmentünk a laborhoz. Mily nagyon jó fej. Minden poénunkon nevetett és ő maga is vicces volt. Nem vihogott, nem dobálta magát, nem csavargatta a haját és nem nyávogott. Furcsa volt, mert a korunkbeli lányok szinte mind ilyenek voltak.
Kémián Mily nem ült le sehova. Megvárta a tanárt az asztalánál. Gondos kb rámorgott amikor meglátta.
-Miért nem ülsz a helyeden?
- Jó napot kívánok Tanárnő! Penett Emily vagyok. Ma jöttem először és az osztálytársaimtól úgy tudom névsorban ülünk az óráján. Nem akartam addig leülni, ameddig ön nem jelöli ki nekem a helyem. - A lány aki az elöntött sírva nevetett Zsolti és Dave egymás szívatásáról szóló sztorikon, hogy tud ennyire tisztelettudóan és értelmesen fogalmazni? Elképesztő. Gondos se jutott szóhoz.
- Nem láttalak még. - Tuti ez a piros vörös  hajfestéke kiszívta az agyát. 
- Nem Tanárnő. Ma jöttem először. - Gondos belemélyedett a névsorba.
- Szatmàry! - Kinga felált. - Ülj át Zsidák mellé. Mostantól ott ülsz. - Te pedig. -Intett Mily felé. - Ülj be hátra Pósa mellé.
- Köszönöm. - Azzal hátra ment a vigyorgó Ricsi mellé.
- Pósa inkább töröld le a vigyort a képedről és állj fel. Ma te felelsz. - Mivel még hátra voltam fordulva láttam, hogy Ricsi lesápad de feltápászkodik. Vissza fordultam a tanárhoz. Ha ez is egyes lesz neki teljesen bukásra fog állni, mint én magyarból. Szarban leszünk. Gondos elkezdte kérdezgetni és Ricsi válaszolt. Helyesen! Feltett neki öt kérdést és mind az ötre válaszolt. Hátra lestem. Mily a karján pihentette a fejét. A száját eltakarta a haja és úgy nézte a tanárt. Aki természetesen észre se vette, hogy ő súgta le az egészet Ricsinek. Gondos nem is sejti, hogy Mily tudná az anyagot, hisz most jött. Ricsi természetesen ötöst kapott. Gondos megdicsérte és közölte vele, hogy örül, hogy végre megjött Ricsi esze. Szerintem Ricsi is örült neki, hogy az esze végre mellé ült.
Óra után el is kezdtük szívni a vérét.
-Na mi van Pósa? Stréber lettél? - Ricsi nevetett és megveregette Mily vállát.
- Megjött az eszem. - Erre mind felnevettünk.
-Viszont te most jöttél. Honnan tudtad az anyagot?- Kérdezte Dave. Mily megvonta a vállát.
- Bepótoltam otthon mindent. -Ezzel el is indult a szekrényekhez. Nem csodálkoztam. Ránézésre látszik rajta, hogy szorgalmas.
Francián ugyan az volt, mint angolon. A tanár kikérdezte Mily-t majd elmondatta vele ki is ő. Monsuer Durand is megdicsérte Mily kiejtését. Anyanyelvi szinten beszélte a nyelvet. Ugyan olyan jól, mint Zsák. Kiderült, hogy a lány tényleg mindent bepótolt. Az eddigi dolgozatok anyagait Durand is lefeleltette majd magyaron Kardos is. Próbálta csőben húzni, de a lány mindenre tudott válaszolni. Nem olyan tudálékosan, mint Neményi, hanem csak simán röviden és lényegre törően. A Rómeó is Júlia beadandót is megírta. Kardos adott ki nekünk olvasni valót, csakhogy gyorsan el tudja olvasni. Óra után meg is kérte a Mily-t, hogy maradjon bent. Mi meg lementünk az udvarra. Gondoltuk, hogy majd utánunk jön vagy is én gondoltam így ,de nem jelent meg. Bent ült a teremben és nagy meglepetésemre Neményivel beszélgettek. Neményi Virág helyén ült ami Mily-é mellett volt. Ő pedig a helyén a második padban előttem.  Beültem a helyemre és úgy csináltam, mint aki zenét hallgat, de figyeltem mit beszélnek. Érdekelt mivel tömi Neményi szegény lány fejét.
- Még mindig nem értem, hogy miért nem szereted Paul karakterét. Számára végig ellenszenves volt a hivatása. Ő volt az egész történetben aki képviselte az emberséget.
- Szerintem nem. Én sokkal inkább éreztem John Coffey karakterét az emberség jelképének. Gondolj csak bele. Őt vádolták a kislányok megölése miatt. Ő tudta, hogy ártatlan. Más ember mit csinált volna a helyében? Addig harcol az igazáért amíg tud. John nem így tett. Ő úgy gondolta biztos elkövetett valamit az életben, hogy ezt érdemli. Hitt Isten akaratában, hogy végül a lányok gyilkosa is megfizet azért amit tett és így is lett. Képes volt egy egeret szeretni és betanítani. Egy egeret! Mindenkinek megadta a jogot a szeretetre. Nekem ez nagyobb emberség, mint végig azon nyavalygás, hogy borzasztó a hivatásom mégse tesz semmit csak sajnálkozik. - Neményi elmosolyodott.
- Igen. Én is így gondolom csak kíváncsi voltam a te érveidre. Olvastad már Kingtől A ragyogást? - Mily mosolyogva megrázta a fejét.
- A halálsoron volt az első King-em.
- Szerintem tetszene. - Bejött Gazdag.
- Megnézem majd, hogy bent van-e a könyvtárban. - Neményi bólintott és visszament a helyére. Nem tudom miért zavart ennyire, hogy beszélgettek. A matek nagyon lassan telt. Lassabban, mint amúgy szokott.  Alig vártam, hogy vége legyen. Suli után még egy darabig ültünk a lépcsőn. Vártuk, hogy jöjjenek Dave-ért. Mily nem jött ki. Csak tudnám, hogy ez engem miért érdekel? Mindegy. Miután Dave elment Ricsivel indultunk a deszka parkba. Ki gondolta volna, hogy nagyinak igaza lesz és izgi lesz a suli? A mai nap tele van meglepetésekkel. Már csak annyit remélek, hogy a sötétítőm még ott lesz a szobámban, ha haza érek.