American Horror Story: Asylum /Befejezett/

-16-

Mivel itt hagyott egyedül, úgy döntöttem körülnézek, hátha találok valami kiutat. Nagy nehezen sikerült felállnom. Ahogy említettem a szoba ugyanúgy nézett ki, de most a szemem elé került egy függöny ami mögött egy ajtó állt. Először az ablakhoz sétáltam amin az alacsonyságom miatt nem láttam ki. Pár percnyi szerencsétlenkedés után remegve indultam a vasasztal felé, amin kések pisztolyok és egyéb kínzóeszközök foglaltak helyet. Nagy rémülettel hátráltam és megint az ágyra érkeztem. Nyöszörögve álltam fel az ágyból és indultam az ajtó felé. Először azt hittem be lesz zárva, de amint lenyomtam a kilincset csodálkozva vettem észre, hogy kinyílt. Félúton viszont megakadt, így minden erőmet összeszedve próbáltam kinyitni a nagy vasajtót. Nagy nehezen sikerült, de amit ott láttam az egyszerűen undorító. Az egész szoba vérben úszott és megkínzott emberek holttestei feküdtek a földön. Nagyon gyorsan csuktam be az ajtót ami kissé meglepődtem, hisz kinyitni marha nehéz volt. Ez az ember tényleg elmebajos. Hányingerrel küszködve indulok meg a jó ajtó felé ami a szabadságot jelenti számomra. A kilincset lenyomom és hangtalanul próbálom kinyitni az ajtót. Szerencsére az ajtót hangtalanul kinyitottam, de amint ráléptem a fapadlóra az elkezdett nyikorogni a lábam alatt. Ha nem ennek az elmebetegnek lenne a lakása kkor még itt is laknék, mivel gyönyörű. A nagy bambulásba nem vettem észre, hogy valaki elkapta a csuklómat és a kanapénak szorított.

-Mégis mit képzelsz magadról?-sziszegte James.

-É..Én.-dadogtam. Egy hang sem jött ki a torkomon.

-Hogy képzelted azt, hogy megszökhetsz?-annyira szorította a csuklóm, hogy már nem is éreztem.

Én csak lehajtottam a fejem és eleredtek a könnyeim. Ezen már nem is csodálkozom, mert kiborít ez az ember és az elmegyógyintézet is. Jövőhéten leszek 17 éves- ezt onnan tudom, hogy mondta Jude nővér- és már egy fél éve szenvedek. A poklok poklát élem meg míg gondolom más tiniribanc azon hisztizik, hogy nem kap meg valami ruhát. Nem tudom mit csinálnának ebben a helyzetben.

-Min gondolkodsz aranyom?-vicsorgott rám Dilorentis.

-Semmi közöd hozzá.-válaszoltam indulatosan.

-Hogy beszélsz ribanc?-ismét felpofozott.

-Most megtanítom, hogy viselkedj.-beszélt indulatosan majd elkezdett vetkőzni.

Akárhogy ellenkeztem nem tudtam megállítani így ismét megerőszakolt.

-Gyere. Kész az ebéd.-mosolygott.

Ez tuti skizofrén. Lassan sikerült felállni a kanapéról és besétálni a konyhába. Leültetett az asztalhoz majd nekiláttunk enni. Bevallom az étel finom volt.

-Mostantól velem alszol egy ágyba.-somolygott.

Őszintén szólva undorodom ettől az embertől, de még mindig jobb a meleg kényelmes ágyban aludni, mint a hideg pincében egy kényelmetlen ágyon. Pár napig még kibírom, de utánna meg fogok szökni...

Itt is a rész megkésve. Sajnos mostanában nem sok időm van, mivel egy csomó programom lett így augusztusba. De megpróbálok minél sűrűbben posztolni. Köszönöm akik követik ezt az irományomat.
Sziasztok.