What's wrong with me?

V.

Emlék szikrák.

Sziasztok!
Megérkezett az új rész. Folytassátok jó szokásotokat, s olvassátok és terjesszétek az igét! :D
Jó olvasást, kellemes időtöltést!

Elizabeth fáradtan ült fel az ágyon. Alig aludt valamit. Lehetetlen ilyen körülmények között.

Az intézet minden részén hideg van. Az Insanity's Circle se a fűtött, kényelmes szobáiról híres.

A szobák ugyanúgy néznek ki. Fehérre mázolt, penészes falak. Fémajtók kívülről lakattal biztosítva, az ajtóval szemben pedig egy kb ötven négyzet-centiméternyi ablak teljesen berácsozva. Egy emeletes és egy rendes ágy helyezkedik el a szobák két oldalán.
Ennyi...
Nem egy luxus lakosztály.

Elizabeth nem tudta mitévő legyen. Nem akart többet gondolkozni, mert azzal már saját magát roncsolná.

Ezen a helyen sok mindent nem lehet csinálni, amíg nincs szabadidő a foglalkozó szobába.-Idézte vissza Mr.Carter utolsó mondatát.

Gondolatmenetét egy fehér ruhás férfi zavarta meg. Kinyitotta az ajtót, majd intet neki, hogy kövesse.

Vakon követte az urat, nem tudva hova lyukadnak ki.
Az ajtón kilépve a férfi a bal szárny végéig vezette, majd egy nagy fából faragott ajtó előtt álltak meg.

Úgy látszik a foglalkozó szoba a jobb oldali folyosó végén van.-Gondolta magában.

-A felnőtt osztály berendezése a legegyszerűbb, hölgyem.-Nézett rá az úr Elizabethre, majd folytatta.

-Két szárny, jobb és bal. Mindkettő végén valamiféle szoba van. Ezen az oldalon a folyosó vége az intézet pszichológusának szobájába torkollik; A jobb oldalon pedig a foglalkozó szobába...Van kérdésed?

-Igen. Mikor engednek ki minket szabadidőre?

-Huh, fogós kérdés. Mivel a foglalkozó szobából nyílik egyik oldalt az ebédlő, másikon pedig a fürdő, így reggeli,ebéd és vacsora után...de majd kapsz egy táblázatot pszichológustól.

*Pszichológusnál*

-Elizabeth kérlek mondj valamit!-Fogta könyörgőre a hangját.-Tíz perce, hogy itt ülünk és még csak rám se néztél.

Hát igen...A lány nem véletlen nem szólalt meg. Nem tudta mit mondhatna. Nem jutott eszébe, hogy mit tett, amiért bekerült ide.
Hallgatását egy egyszerű válasszal törte meg.

-Maga mindent tud rólam, doktornő...én azt sem tudom miért vagyok itt. Nem emlékszem semmire.-Hajtotta le a fejét.

A pszichológus felismerte, mi is a probléma forrása.
A történtek akkora sokkhatást gyakoroltak rá, hogy az elméje törli az utóbbi idők emlékeit. Ez egy önvédelmi mechanizmus.-Gondolta magában elismerően.

-Rendben Elizabeth. Akkor mesélj arról, amire még emlékszel.

-Egy tóparti házban laktunk, az erdő mellett, közel valami kisvároshoz. Nem emlékszem a nevére.
Anya, apa, én és a nővérem. Anyáék sose szerették a nővérem, pedig ikrek voltunk. Ő sokkal szebb volt, mint én.
Egy idő után a szüleink nem bírták elviselni egymást. Mindketten dolgoztak, csak annyi különbséggel, hogy apánk elitta a fizetését.-Itt megakadt.

-Elizabeth...biztos szeretnéd folytatni?

Az említett bólintott, majd újabb megmaradt emlékeket próbált felidézni.

-A szüleink tizenhét éves korunkban váltak el. Anya elköltözött, de nem tudott nekünk rendes életet biztosítani, így apánkkal maradtunk. Továbbra is ivott. A főiskola mellett állást vállaltam egy bárban, hogy legyen pénzünk.
A nővérem napi szinten kijárt az erdőbe, egész napos séták elé állva...Ezen kívül lett egy nevelőanyánk, apánk barátnője. A nőszemély tiszta apánk volt. Ivott, nem törődött senkivel és semmivel.

-Hogy hívták?

-A nevelőanyánkat?

A pszichológus bólintott.

-Louis Holly, egy egyszerű munkanélküli, semmirevaló. Apánk dolgozott továbbra is, de most már ketten itták el a megkeresett összeget. Én tartottam el a családot. Tizenhét évesen főiskola mellett nekem kellet fenntartanom azt putritelepet!-Kelt ki magából.

-Nyugodj meg Elizabeth.-Mondta, majd odalépett a lányhoz, s a hátát kezdte simogatni.

-Azt hiszem a kezelésnek mára vége. Ügyes voltál, egész szépen megnyíltál.-Mondta mosolyogva.

-Doktornő...lehet egy kérdésem?-Kérdezte figyelmen kívül hagyva a dicsérő szavakat.

-Igen, persze.

-Hát...elfelejtett bemutatkozni.-Vakarta meg Elizabeth kínosan a tarkóját.-Hogy hívják?

-Oh, elnézést. Manapság elég szétszórt vagyok. Sok a változás az intézményben.-Zárta le rövidre.-A nevem Dr.Paula Whittaker, Mrs. Whittaker.

A tény, amit elmondott és a valóság teljesen eltérő volt.

Az Insanity's Circle lefutó ágban volt, amíg a kis Hamilton színre nem lépett. Elizabeth sokkal problémásabbnak volt felkonferálva, mint amit magából a külvilág felé mutat.
Ráadásul, a tömeggyilkossága felborította azt a halvány idilli látszatot. Brutális pusztítása maga után vonzotta a többi elmebeteget, s a pusztítást.

És természetesen az összes ilyen gyilkost(akiket a börtön nem volt hajlandó befogadni) az Insanity's Circle fogadja be.

Mrs.Whittaker szétszórt volt. Nem csoda, hisz ő fogja kezelni a az összes új lakót.

Immár eldőlt, Elizabeth "kis" pusztítása elmebeteg háborúba fog torkollni.
Nincs cél, nincs ok, csupán az abszurd élvezetek kiélése...