What's wrong with me?

XII.

Sziasztok/Jó napot/Jó estét! Ilyesmik.
Meghoztam eme thriller-szerű történetünk folytatását. Remélem jó szájízzel álltok hozzá, jó olvasást és kellemes időtöltést!
Ha tetszett, nyomj egy kis csillagot.
Terjesszétek az igét! :D

A szenvedés bugyraiban.

Mrs.Langdon sápadt arca tisztán tükrözte a fiatalokkal szembeni érzéseit.
Látni, ahogy két gyermeki ifjú testi vonzalma érzelmi kötődéssé válik. Mindez egy idősödő, magányos nő szemében nem más, mint undor. Undor, féltékenység, testi-lelki viszolygás...puszta tehetetlenség.

A nő fején az erek dudorodni látszottak. Egy feldühített oroszlánhoz hasonlóan, elsőnek türtőztetni próbálta magát...majd egyszersmind robbant a bomba.

-Maguk meg mi a tetves búbánatot csinálnak?! Hogy merészelnek...hogy...itt a raktárban, ahol az élelmiszereket tároljuk. Itt nem létesíthetnek intim kapcsolatot!

Fröcsögte Mrs.Langdon főként a lányt fürkészve.
Elizabeth teljes egészével Damienhez simult, s csak szorította. Teste remegett, arca megfeszült. Kezdett átesni a ló túloldalára.

-Azonnal hívom a biztonságiakat. Mennek fürdőzni, fiatalok. Kipárolog magukból a szenny.-Mondta Mrs.Langdon halál nyugodtan.

A nő elővett egy kisebb kolompot a zsebéből, majd veszedelmesen rázni kezdte. A biztonsági őrök egy tizede már rohant is, akár pincsi kutya a gazdájához.

A fiú féltve, gondosan őrizve és óvva karolta át a Elizabethet.
A lány sírt. Sírt, hisz próbált küzdeni a sötétséggel. Hangokat hallott...a skizofrénia egyértelműen megmutatkozó tünete.
Damiennek mindezek csupán a pánikot jelentette, így tovább szorította Elizabethet. Nem kellett volna..

***

Gyerünk, Lizi! Tudod, hogy nem menekülhetsz. Engedd átvennünk az irányítást...ENGEDD!

-Mire fel a többesszám?-Kérdezte a hangoktól, magában motyogva.

A te kezeden szárad több ezer férfi, nő és kisgyermek halála!
...mily fenségeset alkottál.

-Az a nővérem volt! Értsétek meg...én csak ott maradtam azon a helyen.

Kénytelenek vagyunk veled maradni. Hozzád kötődünk, a végzetünkhöz. Sose hagyunk egymagadra, nyugodj meg...

***

Sötétség, vibráló környezet, elmosódó hangok. Elizabeth kezdett feleszmélni.

Feje lüktetni kezdett, szíve eszeveszett tempóban kalapált, bőrét tüzes forróság perzselte mélyre hatolóan.
Aprókat pislogva látta meg, mégis miféle helyre került.

Homályos helyen ébredt, amit épphogy csak egy kisebb ablak "világított" be. A levegő páratartalma gyorsan szivárgott be Elizabeth tüdejébe, ezzel eltelítve minden légútját.

-Jól vagy, manó?-Kérdezte egy rekedtes hang.

-I-gen, de hol az szarba vagyunk?

-És visszatért a dühöngő, közveszélyes éned...

-Damien! Ne idegesíts, kösz.

-Amúgy az egyik kínzórészlegen vagyunk. Forró vízzel megtelített kádakban lubickolunk leszíjazva, már ha érdekel.

-Akkor csak a víz mart bele a sebeimbe.

-Milyen sebek?-Nézett oda félőn Damien.

Elizabethet először elfogta a hányinger.
Egy pillanatra mintha megfagyott volna a környezet. Forróság volt körülötte, s mégis egy, afféle fagyos rideg érzés fogta el. Borzasztó dolgot tett.

Nem tettél te semmi rosszat, Lizi.

A pusztítás takarítja ki a világ szennyét. Ahogy leégett arról a sok emberről a hús, bele-bele csípve a csontjaikba. Amikor apád, és az a mocskos lotyó ordítottak a házból, s te végig hallgattad.

Mond, nem élvezted? Nem élvezted a gyilkosság örömét?

Magukra hagytad őket!

Hallgatva a lidérc szerű suttogást, rájött valamire. Ez nem egy akármilyen hang. Ez a nővére hangja.
Persze nem csak őt hallja. A sikolyok...a nevelőanyja, s az összes áldozatának végső segélykérése.

Egy pillanatra elmosolyodott visszaemlékezve a temérdek szenvedésre. Hangosan nevetni kezdett, mintha egy évszázadnyi stresszt adna ki.

-Azok a sebek, amiket az öldöklésem során szereztem.

Damien arca alig láthatóan megrándult. A hidegrázás csak úgy cikázott fel, s alá a hátán.

-Ez egy hosszú történet. A lényege mégiscsak az, hogy több ezer embert gyújtott fel a nővérem, én pedig végignéztem.

-Erről eddig miért nem meséltél?

-Talán még magamnak se vallottam be, hogy megtettem. A hangok. A hangok elmondtak mindent és kezd valami derengeni.

A fiú kissé megkábulva bámulta Elizabethet, mintha transzba esett volna.
Egy hirtelen szédülés lett rajta úrra. Látása elhomályosult, ereiben tomboló forróság csörgedezett, nyelvén valami fémes íz terjengett. Véresre harapta ajkait.

Damien teste remegni kezdett, majd elvesztette eszméletét.

-Damien?-Kérdezte a lány félőn.-Damien! Kurva életbe!

Elizabeth kétségbeesetten próbált szabadulni a szíjaktól, és a perzselő víztől. Kezeivel sikerült kijutnia a kötegek szorításából.
Amint megtalálta a szíjak végét, ki is csatolta.

Hirtelen ötlettől vezérelve pattant ki a forró fürdőből. Nem kellett volna.
Hiába hitte, hogy ereje teljében van, mégis összeesett, akár egy rongybaba.
Úgy kúszott oda az eszméletlen fiúhoz, mintha az a személy lenne élete utolsó  fonala.

-Valaki! Segítség! Valaki!-Kiáltotta sírva, s közben apró kezeivel köröket írt le Damien arcán.