My demons

Bill Cipher

Előszó:
Mind közül a kedvencemmel Bill Cipherrel fogok kezdeni.
A történet öt évvel a Weirdmageddon után játszódik.
A történet:
Öt év. Ennyi ideje nem voltam Gravity Fallsban. Már nagyon hiányoztak a düledező házak, a sötét erdő és főleg a Rejtély kalyiba.
Mikor megérkeztünk a busszal Soos várt minket.
- Szia Soos!- köszöntöttük kórusban.
-Dipper! Mabel! Had mutassam be nektek Melindát! - mutatott maga mögé, ahol egy kábé négy éves kislány játszott a fűben. - Ő a lányom.
- Azta Soos apuka lettél? Hát ezt el se hiszem!
- Melinda! - sikított fel Mabel.
Melinda ránk kapta a fejét majd kicsit megijedve mért végig minket. Meg is értettem a félelmét. Mabel egy rózsaszín hatalmas 3D görögdinnye mintás pulóverben és fekete farmerben, én kócos hajjal, laborköpenyben és kísérletekhez való szemüvegben feszítettünk egymás mellett. Soos idehívta hozzánk.
-Kicsim gyere ide!
- Jövök apa!- kiáltott és odarohant hozzánk.
- Kicsim ők itt Dipper és Mabel, testvérek.
A kislány hozzám fordult:
- Úgy nézel ki mint Dr. Frankenstein!
- Öhmm.. Köszi?
Úgy éreztem nyugalomra van szükségem.
- Figyeljetek srácok én.. mindjárt jövök. - mondtam majd berohantam az erdőbe.
Egyenesen a tisztásra mentem. Nagyon régen jártam már itt, sok kellemetlen emlék kötődött ehhez a tisztáshoz és a rajta fekvő kidőlt fához. Itt vallottam be Wendynek a szerelmem, itt menekültünk a manók elől és itt idézte meg Gideon Bill Ciphert az Álomdémont akit  a Weirdmageddonban legyőztünk. Gondolataimból egy reccsenés zökentett ki. Villámgyorsan felpattantam a fáról és körbefuttattam a szemem a tisztás szélén. Hirtelen egy árnyat pillantottam meg, de az árnyék tulajdonosa is észrevehetett mert kicsit beljebb húzódott az erdőbe. Úgy tettem mintha nem látnám, és elkezdtem sétálgatni a tisztáson, mintha csak a lábamat tornáztatnám. Egy óvatlan pillanatban amikor odaértem a rejtekhelyéül szolgáló bokor elé gyorsan rávetettem magam.
- Áhhhh!!! - sikított fel. Egy srác volt!
- Ki vagy te? - kérdeztem mert nem emlékeztem rá.
Rövid szőke haja, kék szeme és elképesztően hosszú szempillája volt.
- Öööö... Hello Dipper! Ha engedsz felállni elmondom. - válaszolt az ismeretlen.
Engedtem felállni és közben megszemléltem. Fekete farmerban, fehér ingben, sárga kabátban és fekete csizmában volt NYÁRON! Betegesen sovány volt a teste , és a kezeit vágások borították.
- Én.... Bill vagyok. Bill Cipher.
- Micsoda??!! Te??!! Majdnem megölted a várost, trónt építettél az emberekből, hogy merészelsz visszajönni??
- Talán elmondanám ha csöndben maradnál. - mivel nem feleltem folytatta. - Köszönöm. A Weirdmageddon bukása után visszatértem a pokolba. A fők úgy döntöttek büntetést érdemlek a kudarcomért , de meggyőztem őket, hogy megtudom oldani a következőt. Elküldtek egy másik bolygóra. A Weirdmageddon 2.0 sem sikerült úgy ahogy terveztem. Megint visszakerültem a pokolba. A vezetők már meg sem hallgattak, majd rövid időn belül száműztek a Földre. Erre a helyre, hogy emlékezzek mindig a kudarcomra. Ezért vagyok itt.
- Az erődet elvették? - kérdeztem félve.
-  Nem. De nem tudok hova menni. Lakhatok veletek? Egy kis időre amíg rendbe jövök. Kérlek!
Egy pillanatra elgondolkodtam. Engedjük be a démont a házunkba , miután megakart ölni minket? De szüksége van ránk! Rám! Látszik rajta, hogy szörnyű dolgok történtek vele mielőtt száműzték. A csontjai zörögtek, a keze megállás nélkül vérzett amit szemrebbenés nélkül tűrt.
- Alkut ajánlok démon. Nálunk élsz, de nem ártasz senkinek és nem használod többet az erődet, mert ha használod meghalsz.
- Idióta! Nézz rám, az erőm tart életben! A sebeim azonnal elvéreznének, a csontjaim eltörnének és szinte azonnal meghalnék!
- Akkor éld túl egyedül az erdőben! Viszlát Bill!
- Viszlát Fenyőfa!
(Bill)
Miután Fenyőfa elment egy cetlit találtam a földön
Küldök ételt és kötszert
  Dipper
- Áll az alku kölyök - suttogtam a sötétbe.
UI.: Köszönöm ha végigolvastad. Még nagyon kezdő vagyok.
Építő kritikát szívesen fogadok.