My demons

Castiel: Gyerekkor

Nagy pelyhekben hullott a hó, aminek máskor örült volna. De most, amikor egy szál pulóverben volt kitéve az időjárás viszontagságainak csak egy jó meleg takaróra és egy kávéra vágyott. Sajnos a testnevelés tanár más hogy gondolta és rendületlenül futatta velük a köröket. Persze a nyanya kabátban volt, míg a "diákok" csak rövid nadrágot és maximum egy pulóvert kaptak. Már vagy ötször elátkozta magában a lehető legtöbb dolgot, amit ismert mire végre bemehettek. Szinte azonnal a megérdemelt ebédjéért ment, ami egy kis sovány vigaszt nyújtott a fél órás hóban tapicskolásért. A mai remek ebéd valamilyen meghatározatlan színű leves és grízes tésztára emlékeztető második volt. Leült a legtávolabbi asztalhoz és imádkozott Luciferhez, hogy ne szúrja ki senki magának. Sajnos nem volt szerencséje, alig hogy helyet foglalt két megtermett srác jelent meg mellette. Megállt a falat a szájában és ijedten nyelt egyet.
- He-hello.
- "He-hello" - utánozta a magasabbik - A kis nyuszi még mindig nem tud köszönni rendesen?
Összeszorította a fogát és megpróbált a kajájára koncentrálni, tudta hogy a verekedésből csak vesztesen kerülhet ki, kivéve ha....nem, nem akart bekattani, azzal senki nem járt volna jól. Őt elküldték volna máshova, a falakról meg soha nem jött volna le a vér. De a két srác nem hagyta annyiban, ők határozott céllal jöttek ide.
- Nézd a nyuszit, hogy remeg! - nevette ki az egyik. Való igaz, Cas remegett, az idegtől.
- Hagyjatok békén - dadogta.
- Mit mondasz? Ha-ha-hagyjunk bé-békén? - utánozta, mire a haverja és a többi gyerek is nevetésben tört ki. - Talán mész a-a-anyucihoz?
Cas erősen beleharapott a szájába, hogy ne kezdjen tombolni. A családja volt a gyenge pontja, és ezt az összes gyerek tudta.
- Ha-hagyd ki e-ebből a csa-csa-családom! - csattant fel.
- Casy cica idegeske - szállt be a gúnyolódásba egy harmadik srác, bizonyos Marco - Talán fél, hogy ma nem állítják be a sarokba?
- Őt inkább kiállítják a sarokra - röhögött egy nagydarab srác.
- Az anyja mellé - tette hozzá az első.
Mindenki hangos nevetésben tört ki, hatalmas hangzavar kerekedett. Cas eddig bírta cérnával az őt ért sértéseket. Fenyegetően felpattant.
- Szóval szerettek gúnyolódni? - hangja ijesztően csengett, szeme vörösen világított - Majd gúnyolódhattok a pokolban, Luciferrel!
Körmei megnőttek és ujja meghosszabíttásává váltak. Felkapta az első dolgot, ami az útjában volt és eldobta. Marco sikítva csapódott neki a falnak és ott is maradt, holtan. A legtöbb gyerek jobbnak látta, ha kereket old a legtöbben az udvarra menekültek, páran az asztalok alatt kerestek menedéket. Azok, akik az egészet elkezdték az udvarra rohantak, a lehető legmesszebb Castől. Kivéve az egyik, név szerint Christian Blacksmith. Ő nem félt Castől, sőt előre élvezte ahogy szétfogja verni és egyéb leírhatatlan dolgokat fog csinálni vele.
- Látom, néha tudsz férfiasan is viselkedni, nem csak úgy mint egy kislány - provokálta még Cast, aki dühösen nézett rá.
Bal szeme tikkelni kezdett és előhúzott egy kést, látszólag a semmiből, majd rátámadt Chrisre. Chris rutinosan tért ki előre. Visszatámadhatott volna, de még jobban felakarta idegesíteni. Tudta, hogy minél dühösebben támad, annál kevésbé gondolkodik.
- Ennyi telik tőled Casy cica? - vigyorgott rá - Mi az, kiharaptad a nyelved?
Cas dühösen morgott és nekiugrott a torkának, kieresztve tűhegyes karmait. Chris elkapta a torkát a levegőben és magasra feltartotta, hogy ne érje el őt. Casy szánalmasan kalimpált a levegőben, de a maga 167 centijével el sem érte a földet a magasból. Chris vasmarokkal tartotta a torkát.
- Na a cica ezért büntetést kap - vigyorgott és előre élvezte. - a többiek takarodjanak aludni!
A gyerekek félve elmentek aludni, szó szerint futottak, nehogy őket is kiszúrja magának Chris. Chris még egy darabig szorította Cas torkát, amíg az le nem nyugodott. Szeme  újra fekete lett, hangja is visszatért a kicsit lányos hangszínéhez. Chris rávigyorgott.
- Nocsak cica, újra köztünk? - elengedte a torkát és hagyta, hogy a földre essen. Cas sziszegve feltápászkodott, de szinte azonnal a falhoz préselve találta magát. Hangosan nyelt egyet ijedtében, mert tudta hogy mi következik.
- Rossz cica voltál Castiel. - kezdte a szokásos mondókát Chris - És tudod mi jár a rossz cicáknak. Nincs kaja egy hétig és természetesen....kiscicákat is kapsz....
Chris felnevetett, még Cas remegni kezdett a félelemtől.
- Kérlek...ne...-dadogta halkan.
- Mit motyogsz cicus, nem hallom - vigyorgott és a hajánál fogva a szobájába rángatta. Cas nagyot puffanva zuhant az ágyra és összehúzta magát. Chris vigyorogva fölémászott és Cas megkapta a büntetését.
----Később----
Cas sziszegve haladt a szobája felé. Már éjfél elmúlt, ezért megpróbált nem sok zajt csapni. A feneke és a háta iszonyúan fájt, de megpróbált nem minden lépésénél felordítani. Valahogy eljutott a szobájáig és lerogyott a "jó puha,meleg" ágyára, amin valami fehér folt éktelenkedett. Azonnal felpattant, amint bőre hozzáért a hideg folyadékhoz. Realizálta, hogy megint szappant kentek oda, de túl álmos volt ahhoz hogy érdekelje. Hassal előre eldőlt a padlón és elaludt.
Szíve tele volt reménnyel. Remélte, hogy holnap jobb napja lesz...