My demons

Sansa: A legenda

Érezte, hogy valami rosszat tett. Nem tudta mit, de biztos volt benne. Mindig megérezte a hatodik érzékével, ha valami rosszat csinált. Kiment a fűrdőszobába és  végignézett az arcán. A múltkori vágás, már egész szépen begyógyult. Elővette a pengét a neszeszeréből és rányomta a sebre. Azonnal újrakezdte a vérzést, pedig még nem is vágott bele. Elismételte ezt a mozdulatot az összes régi sebén. Arca már vérben úszott. Felhúzta a pólóját és rányomta a kést a bőrére. Aprót kuncogott, amikor a kés belekarcolt a bőrébe. Csiklandós volt ezt mindenki tudta. Előhúzta a relytett fiókból a tőrét és belevágott a karjába. A vére kis patakokat képezve csordult a lábához. Már egy nagyobb pocsolya képződött alatta a véréből. Rezzenéstelen arccal figyelte a tükörképét. Tudta, hogy most túl messzire ment és pillanatokon belül meghal. Megérdemelte. Életének utolsó perceiben, olyat akart csinálni amit mindig szeretett: énekelni kezdett:
"Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom
Úgy sem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom"
Majd holtan terült el a földön.

Másnap a kiérkező rendőrök már nem találtak holttestet. Az egyik szemtanú szerint, egy feketébe öltözött alak repült fel vele az égbe. Soha többé nem találták a lány hulláját, de a házban élő lakók szerint még mindig hallani az utolsó énekét.