Szerelmem fogalomszótára || Taekook ||

•13•

randi

'Azt hiszem, ez is valami olyasmi, ami sosem fog megtörténni, maximum is csak a képzelgéseimben, álmaimban. Minden esetre, milyen szép is lenne, kéz a kézben, romantikázni, szerelmes csókokat lopni egymástól, egy kettesben töltött szerelmes program közben. '

Bár jó pár éve voltunk már akkoriban barátok, legjobb barátok, még sosem voltunk sohasem kettesben valahol. Ha esetleg akadt némi szabadidőnk, azt általában mindig a családunk meglátogatásával, vagy Jin és Monie Hyung által kitalált programokon töltöttük el.
Ezért is lepődtem meg nagyon, mikor még valamikor, 2015 szeptemberében, felvetetted, hogy elmehetnénk együtt kirándulni a másnapi szabadnapunkon egyet.
- Persze, én benne vagyok! A többiek mit mondtak? - kérdeztem mosolyogva, mire te elkuncogtad magad.
- A többieknek mi köze ehhez? Ketten megyünk, randi lesz. - nevettél továbbra is édesen, arcom pedig egy pillanat alatt váltott át eredeti színéről a paradicsomokat is megszégyenítő piros árnyalatára. Hiába tudtam, hogy csak viccelsz, és ez közel sem randi lesz, a szívem így is hevesebben dobogott a kelleténél. Kettőnk közül, mindig is én voltam a férfiasabb, markánsabb és határozottabb, te még is pillanatok alatt képes voltál arra, hogy előhozd belőlem a pirulós nyuszit.
Másnap reggel korán érkezett a sofőr, akit béreltünk, majd két óra utazást követően meg is érkeztünk egy aprócska kis faluba, ahol éppen falu napot tartottak. Azt mesélted, kis korod ban imádtál részt venni ilyen eseményeken, így amikor megláttad, hogy pont szünetünk lesz mikor ezt a falu napot rendezik, rögtön az jutott eszedbe, eljöhetnénk ide, mi ketten.
Nagy szerencsénkre nem kellett nagy álcázás, maximum ha hatvanan voltak rajtunk kívül a kis községben, így örömmel állhattunk le a kufáros nénikkel, bácsikkal beszélgetni, - te esetedben alkudozni - egy-egy árucikk kapcsán.
Te éppen egy bácsika meséjét hallgattad, a falu történelmével kapcsolatban, mikor én kiszúrtam az egyik fabódénál egy kőből faragott aprócska kis oroszlánt. Természetesen azonnal tudtam, hogy meg kell vennem neked, de úgy terveztem nem rögtön adom oda.
A nap csodásan telt, ettünk hagyományos koreai specialitásokat, sokat fotózgattunk, beszélgettünk, nevetgéltünk. Rendkívül boldog voltam, és ha akartam volna sem tudtam volna ezt leplezni.
A Nap már nyugovóban járt éppen, mikor kitaláltad, hogy elsétálhatnánk a falu mellett csordogáló patakhoz, hogy ott is eltöltsünk egy kis időt. Természetesen, rögtön belementem.
Az idő szerencsére egészen kellemes volt, így örömmel vetettük le magunkat a fűbe, hallgatva egymás légvételeit, a patak folydogálását és a távolról hallatszódó vidám nevetéseket.
Lopva-lopva mindig feléd pillantottam, ugyanis a Nap lemenő fényében - mint mindig -, akkor is gyönyörűen festettél, így kár és vétek lett volna, ha nem adom meg szemeimnek azt az ajándékot, hogy téged vizslathassanak.
- Vettem neked valamit. - szólaltam meg egyszer csak, mire meglepetten fordultál irányomba.
- Amíg annak a kedves bácsinak a mesélését hallgattad, kiszúrtam ezt, és rögtön tudtam, hogy meg kell vennem neked. - mondtam egy halvány mosollyal az arcomon, majd előhúzva a zsebemből, átadtam neked a kis, faragott oroszlánt.
Pár másodpercig csak kikerekedett szemekkel vizslattad kedvenc állatod mini mását, majd elvetted tőlem és a szívedhez szorítottad.
- Köszönöm Jungkook-shi! Nagyon tetszik! - felelted boldogan, majd magadhoz húztál és karjaidat nyakam köré fonva, szorosan megöleltél. Kezeimmel közre fogtam derekad, s még közelebb húzva téged magamhoz, fejemet nyakhajlatodba fúrtam, míg te ujjaidat tincseim közé vezetted.
Az egész helyzet annyira idillinek hatott és álomszerűnek, hogy azt hiszem, fel sem fogtam igazán, hogy tényleg megtörténik. Perceken át szorosan simultunk egymás ölelésébe, majd végül te voltál az, aki ezt megtörve, elengedtél, s szorosan mellém ülve, fejedet vállamra hajtottad, úgy kémlelve tovább az előttünk csordogáló patakot és a Naplementét. Tenyeremet combodra helyeztem, s úgy fordultam én is az előttünk elterülő természet irányába, de titokban, félszemmel, mindig téged lestelek.
- Tudod Jungkookie, bár nem voltam életemben sok randin, határozottan ez a legjobb mind közül.

Randi volt, vagy sem?
Nem tudom.
Abban azonban biztos vagyok, hogy az az ölelés, egészen másabb volt, mint az az előtti összes többi baráti ölelésünk.