Szerelmem fogalomszótára || Taekook ||

•12•

kérdések

'Mondatok, melyek végén hanglejtésed megemelkedik, s mondatok - amik egyben kérdések is - , engem mérhetetlenül zavarba hoznak, miközben átható, étcsokoládé íriszeiddel fürkészed arcom.'

Rengeteg kérdést tettünk már fel egymásnak életünk során, és azt hiszem, ez így van rendjén - hiszen bandatársak vagyunk, barátok, és az én részemről annál, még jóval többek is. A kíváncsiskodás, érdeklődés a másik felől, természetes, egészen mind addig, amíg az Ember olyat nem kérdez tőled, amire képtelen vagy választ adni.
Sosem volt gyakori és szokványos közöttünk a veszekedés és az ordítozás, mindig rendkívül nagy összhangban voltunk egymással. Persze, nem mondom, hogy nem voltak kisebb összetűzések közöttünk, de ha együtt élsz valakivel, úgy gondolom, hogy ez bizony elkerülhetetlen.
Azon a napon mi mégis veszekedtünk. Veszekedtünk? Enyhe kifejezés. Üvöltöztünk, csapkodtunk, és a gonosz szavak közöttünk úgy szálldostak, akárcsak a madarak késő nyáron, mikor Délre vándorolnak a hideg elől.
A fiúk inkább úgy gondolták, jobb ha ketten oldjuk meg, így mind bezárkóztak szobájukba - köszönjük Hyungok a segítséget, de tényleg - mi pedig a nappaliban állva, a kanapé két oldaláról mondogattuk egymásnak a magunkét.
Pontosan, már nem is tudom, hogy mi oka volt vitánk kezdetének, csak annyiban vagyok biztos, hogy akkor voltak a Hwarang sorozat forgatásai, te pedig volt, hogy a jeleneteid felvétele után sem jöttél rögtön haza, inkább Minho Hyungékkal ütötted el az időt, utána pedig siránkoztál a tánc próbákon, hogy mennyire fáradt vagy. Elegem volt? Talán. Féltékeny voltam? Minden bizonnyal.
De a lényeg, nem is az volt, amin elkezdtünk vitatkozni, hanem amibe torkollott az egész. Minden eddigi sérelmünket és pitiáner bajunkat felemlegettük és a másikat hibáztattuk miatta.
- És amikor egy teljes hétig levegőnek néztél, mert véletlen kifelejtettelek az esti jó éjt puszi körből? Milyen viselkedés volt az, ha? - vágtad hozzám dühösen, miközben már a könnyeiddel küzködtél.
- Véletlen volt? Jimint bezzeg nem felejtetted ki! Oh, és az mivel volt jobb, mikor gyerekes módon ott hagytál a közös hotel szobánkban a turné alatt, és átköltöztél Hopiékhoz, csak mert éppen Yugyeommal SMS-ztem, mikor animézni akartál? Inkább Hoseok Hyunggal aludtál napokig, egy ágyban! - sziszegtem ingerülten, mire eddig nagy nehezen visszatartott könnyeid utat törtek maguknak, s bőgve rogytál le a kanapéra. Nekem minden haragom abban pillanatban illant el, s már indultam is volna hozzád, hogy megvígasztaljalak, de kérdéseid a falnak szegeztek, s nem hagytak mozdulni onnét.
- Miért vagy állandóan féltékeny? Mégis mit akarsz, mit tegyek? - kérdezted szipogva, miközben átható pilláidat rám szegezted, s úgy vártad válaszomat.
Most komolyan, mit kellett volna mondanom? Azt, hogy azért vagyok  féltékeny, mert szerelmes vagyok beléd, és azt akarom, hogy ajkaid enyémekhez érintsd, s onnan többet el se emeld kívánatos párnácskáid?!
Azt hiszem, nem kicsit ijesztettelek volna halálra ezzel a válaszommal. Így végül, csak ennyit mondtam:
- Amit te féltekenységnek hívsz, csak a barátom, Hyungomért való aggódás. Amit pedig szeretnék, hogy megtegyél, az az, hogy többet nem sírsz, főleg nem miattam. - mondtam ki egy szuszra - egyre csak vörösödő arccal, majd indultam is volna az emelet felé, de te hátulról karjaidat derekam köré fontad, arcodat pedig kapucnimba fúrtad.
- Tudod, én is aggódom ám, amikor Yugyeommal SMS-ezgetsz. Aggódom, hogy jobban megkedveled, mint engem.

Kérdések, melyeket sosem mertem feltenni,
S kérdések, melyeket te teszel fel nekem,
S mik miatt hazudni kényszerülök Neked.