Elátkozva //jikook ff//

10.

-Jimin szemszöge-

Összekuporodva elaludtam az egyik wcfülkében, és hangos kiáltásokra riadok fel.
Mi történt már megint?
Lassan felállok, és kimegyek a folyosóra, ahol meglátom a mindenki által utált nőt, pár ismeretlen, egyenruhás ember társaságában az ebédlő felé futni. Verekedés lehetett? Utánuk megyek, hogy kielégítsem kívácsiságomat, de nem veszem a fáradságot, hogy én is fussak.
Beérek a helységbe, és látom, hogy a kisszobába állnak sokan.
Megállok az ebédlő bejáratába, hiszen ez az egyetlen út vezet innen kifelé, így tolakodás nélkül tudhatok meg mindent.
Az egyenruhás férfiakat látom amint a tömegen átfurakodva visznek valamit. Vagy inkább valakit. Lassan követik az előttük utat mutató nőt, de látom, hogy nem csak egy embert visznek magukkal. Ketten vannak.
Egyre közelebb érnek, és meglátom, hogy az én szerencsétlenségemet viszik, és azt akivel tegnap volt.
Szivem felgyorsul, és valami arra késztet, hogy utánuk menjek, mert nem érem be ennyi információval. Most nem.
Lábaim egyre gyorsabban, önkéntelenül mennek.
A zárt rész felé tartanak. Oda nem mehetek be...hacsak...
Fejemben a két választási lehetőség egyre erősebben váltja egymást. Döntésképtelen vagyok. Behunyom szemeimet, de a fejem tovább zúg. Nekidőlök a falnak, hogy tiszta fejjel hozhassam meg a döntést, habár tudom, hogy így már nem fogok tenni semmit.
Eltűntek a rácsok mögött, én vegyes érzésekkel visszaindulok a szobába.
Most mit érzek iránta? Utálom, vagy...nem lehet. Az előbbi, hogy képes lettem volna magam bezáratni csak a tegnap este miatti pillanatnyi elgyengülés lehetett. Igen. Így volt.
Nem vagyok képes már semmire gondolni, így inkább lefekszem az ágyra, és megpróbálok elaludni.

-Jungkook szemszöge-

Kinyitom szemeimet, és ismeretlen falak vesznek körbe. Mellettem Jin ül, és bágyadtan néz engem.
-Jungkook...bajban vagyunk..-suttogja fájdalmasan.
Honnan tudja a nevem?
Lassan felülök, a fejembe hirtelen belenyillaló fájdalom miatt becsukom szemeimet.
Érzem, hogy enyhült az érzés, ezért felnézek. Előttem ül a pár napja megismert nő. Ellenségesen néz mind a kettőnkre.
-Jin már elmondta, hogy mi történt, de a te verziódra is kívácsi lennék Jungkook.-küld felém egy vicsorgást.
Nem tudok mit mondani. Segítséget kérve pillantok a mellettem ülőre, de ő kétségbeesetten néz vissza rám.
-Kérlek...Jungkook...mondj valamit...-mondja mintha az élete múlna rajta. Mi a baja?
-Akkor ennyi lenne? Nem mondasz semmit, akkor sem ha kettőtök múlik rajta? Hát legyen...-komorodik el a nő.
Nem értem miről beszélnek. Nem tudom mi folyik körülöttem.
Pár férfi mellettünk terem, és karunknál megragadnak minket.
Valahova vezetnek, de nem tudom hova, és Jin tekintetéből kiolvasva ő sem tudja, hogy merre tartunk.