Elátkozva //jikook ff//

16.

-Jin szemszöge-

Jungkook újra álomba merült, és most békésen szuszog fejével az ölemben. Léptek zaja zavarja meg a csendet, és a félelem hatalmába kerít. A léptek tulajdonosai megállnak az ajtónk előtt, ami miatt egyre jobban bepánikolok. Nem akarom felkelteni, de ha el akarnak vinni valakit, akkor engem vigyenek.
Az ajtó kinyitódik, és a küszöbön nem csak egy hatalmas férfi áll, mint megszoktam, hanem ott van mellette a rózsaszín hajú fiú is. Ránk emeli tekintetét, megpillantja Jungkookot, és elkezd mosolyogni. Itt-ott felszakadt, vérrel áztatott ruhái, sebes testével és ezzel a vigyorral leginkább egy pszichopatára hasonlít. Mit akar Jungkooktól?
Visszanéz rám, és lefagy az arcáról a mosoly. Mintha a játékszerét tartanám az ölemben.
Ha bántani meri nem állok jót magamért.
A férfi megelégeli az egy helyben való várakozást, és lök egyet a fiún, aki fájdalmasan felnyög miközben beljebb esik az ajtón. Még időben sikerül magát megtámasztania a falban, így nem esik ránk.
Fájdalmasan rám néz, és egyre lejebb csúszik a falhoz simulva, amíg teljesen ülő helyzetbe nem kerül. Sóhajt egyet, de a szemét még mindig nem veszi le rólam.
Egyre jobban zavarban vagyok, és nem értem a helyzetet.
Miért hozták ide? Ebbe a kis koszfészekben ketten is alig férünk el... Egyátalán ez a fiú mit keres itt? Mióta itt van minden napja ugyan úgy, békésen tellik. Semmi baj nem volt vele eddig.
-Hogy hívnak?-töri meg a csendet hirtelen.
-Jin. Téged?
-Jimin.
Nem tudom, hogy mit kérdezhetnék tőle, vagy mit mondhatnák. Nem kérdezhetek csak így rá, hogy miért került ide.
Idegesen megvakarom a tarkómat, és lenézek a továbbra is csendesen alvó fiúra. Megnyugtat a látványa.
-Miért kerültetek ide?-kérdezi hirtelen Jimin. Milyen tapintatlan.
-Nem tudom...semmi oka nem volt rá, hogy itt tartson minket...semmit nem csináltunk...főleg ő nem...-utalok Jungkookra.-Te miért vagy itt? Ha jól láttam minden napod idegesítően békés volt. Soha nem barátkoztál, senkivel nem beszélgettél, csak ha muszáj volt, és folyamatosan csak a könyveket olvastad. -keltem ki magamból. Nem vagyok Jiminre mérges, mindössze az elmúlt napok feszültségét borítom szegény fiúra, és akármennyire tudom, hogy ez nem helyes nem tudom magamat visszafogni.
Csend van. Jimin levezeti tekintetét rólam, és az alvó fiút kezdi el vizslatni.
-Az lényegtelen. Azért vagyok itt, hogy válaszokat találjak.
-Milyen válaszokat?-veszem nyugodtabbra a viselkedésemet.
-Nem mindegy?-ordítja nem törődve vele, hogy alszik Jungkook.
Kegyetlen.
A fiú az ölemben elkezd mocorogni, de elkezdem az arcát gyengéden simogatni, amitől látszólag megnyugszik.
Jimin...jól látom? Kétségbeesve nézi a tettemet, és mint egy kisgyerek, akinek elvették a kedvenc játékát befordul a fal felé.