Egész nap Stiles-szal voltam. Délután náluk tanultunk és... csókolóztunk. Az apukája még nem volt otthon. Már sötétedett, amikor hangokat hallottunk a bejárati ajtó felől.
- Szia apa, fent vagyunk - üvöltött le Stiles. Nem valaszolt senki. - Ez furcsa. Mindig válaszol valamit - ráncolta a homlokát - Lemegyek, megnézem, mi a helyzet - indult le a lépcsőn. - Te maradj nyugodtan fent - intett.
- Apa, szia, mi a he...-itt elakadt. Hallottam, hogy gyorsabban ver a szíve. Amikor dulakodást hallottam, lerohantam a lépcsőn. Donovan épp akkor ráncigálta ki az ajtón, száját befogva. Rámnézett, majd becsapta az ajtót. Villámgyorsan ott termettem, majd utánuk futottam. Nem jutottak messzire, de láttam, hogy a wendigónak segítségei is vannak.
Öten lehettek, de a sötétben nem tudtam kivenni, vannak-e még mögöttük. Egyből lefegyvereztek, de mielőtt befogták volna a szám, elüvöltöttem magam. Egy farkas panaszos ordítása hallatszott fel a torkomból. Gondoltam, ezt Scott falkája biztos meghallja, és segítségünre sietnek. Próbáltam szabadulni, de vasmarokkal tartottak.
- Megöljük a fiút, ha mégegyszer megszólasz - sziszegte egy hang a fülembe. - Bár előbb-utóbb úgy is meghal - fordult Stiles felé vigyorogva.
Felmordultam volna, de ekkor kiengedett karmait Stiles torkához nyomta, így inkább csendben maradtam. Egy furgon hátuljába löktek minket.
- Merre megyünk? - kérdezte Stiles. Hangja enyhén félelemtől remegett, de kihúzta magát, hogy legalább a testtartása magabiztosságot sugározzon.
- Majd apád elmondja neked. Ha még életben van - Stiles erre elsápadt. Ránkcsapták az ajtót, majd elindultunk. Egy lepusztult, raktárszerű telephelynél ráncigáltak ki pár perc múlva a furgonból. Stiles apja egy székhez volt kötözve az egyik sötét sarokban. Hál' Istennek még élt.
Minket is kikötöztek, vagyis engem láncoltak. Egyet rántottak a hajamon is, mire újra felüvöltöttem. Tompán hallottam, hogy egy farkas messziről válaszol.- Mit mondtunk az üvöltésről? - kérdezte Donovan. De szerencsére nem tudta bántani Stilesékat. Valami mással volt elfoglalva. Fülelt. Aztán egy alfa ugrott be közénk. Scott volt! Ennyire meg sosem örültem a fiúnak.
Egyszercsak Malia és Liamék is megjelentek, Lydia is itt volt. Kiszabadított minket, amíg a falka többi tagja elüldözte a wendigókat.
- Hát ti? - kérdezte Stiles. - Honnan tudtátok, hova hoztak minket?
- Épp mentem át hozzád, de kitárva volt a házatok ajtaja, és senki nem volt ott. Követtem a szagotokat és Mary üvöltését. Egyből szóltam Maliának és Liaméknek, Lydia pedig épp erre tartott.
- Éreztem, hogy valaki meg fog halni. De mióta eloldoztam a köteleket, azóta már nem érzem azt, hogy egy barátunk haldoklik.
Ebbe még belegondolni is rossz, milyen közel voltunk a halálhoz. Miután ellenőriztük Stilest és az apját, nem sérültek-e meg, visszaautóztunk Stilesék házába. Scott bevállalta, hogy ott alszik, mert egy Igaz Alfával nem próbálkonának a wendigók.
Stiles-szal behúzodtam a konyhába.
- Hát, ezt is túléltük - mondta. - Jó, hogy üvöltöttél Scott-éknak.
Ekkor eszembe jutott, hogy valaki az utolsó üvöltésemre válaszolt. De Scotték akkor már itt voltak. Akkor vajon ki lehetett? Visszamentünk a konyhába, megkérdeztem Scottékat, de ők sem tudták, hogy lenne egy idegen vérfarkas a városban. Azt tudták, hogy ki harapott meg teliholdkor, egyébként nem szándékosan, de ő már nem volt a városban. Végül annyiban hagytuk a dolgot, mivel holnap suli, és már 11 elmúlt, hazament mindegyikünk, Scott pedig maradt Stilesénál.
Donovant ma sem sikerült elkapni, de muszáj lesz. Addig veszélyben van a sheriff és a fia élete. Most mae fokozottan kell rájuk figyelni.
Volt ebben a városban egyáltalán alkalom, amikor nyugi volt? Amikor nem kellett attól tartani, hogy téged vagy a barátaidat megtámadják? 😔
BẠN ĐANG ĐỌC
Mary élete
FanfictionEgy új lány érkezik Beacon Hills-be. Azonnal be tud illeszkedni Scott-ék falkájába. Egy lacross-meccs után azonban teljesen megváltozik az élete. Mindeközben beleszeret Stiles-ba, de próbál tőle távol maradni, mivel nem akar neki fájdalmat okozni. E...