Mary élete

15 - Theo

Hétfő reggel a társaságunk Stiles nagy bánatára Theoval egészült ki. Theo kedves volt, es szerény is, nem értem, miért nem fogadja el Stiles, hogy az emberek változhatnak. Bár még nem mondta el, mi történt negyedikben, de az már olyan régen volt, hogy felesleges lenne felhozni. Theo a mi osztályunkba került, az osztályban én középen ülök, jobb oldalamon Lydia, balomon Kira, mögöttem Stiles, balján Scott, jobbján pedig Malia. Theo Stiles mögé telepedett, amivel még jobban idegesítette a srácot.

Szünetekben is mindig velünk lógott. Stiles morgott is miatta. Délután lacrosse edzésük volt a fiúknak, de úgy döntöttünk, hogy megnézzük őket.

Az edző elüvöltötte magát:
- Ő lesz az új csapattag. Theo Ra.... valami- mondta végül.
- Raeken - segítette ki a fiú.
- Igen, az - hagyta rá az edző.

Stiles leesett állal nézte Theot.

- Ezt nem hiszem el - mondta Scottnak, de ugye én is hallottam.

- Miért nem bízol benne?
- Azok után, ami negyedikben történt? Az emberek változhatnak, de ennyire azért nem.

Scott annyiban hagyta a dolgot. Edzés után amilor kijöttek az öltözőből kócos hajjal, Theoról beszélgettek.

- Stiles. Mi történt negyedikben? - kerdeztem meg tőle halkan, félrevonva a fiút.

- A lánytestvére meghalt. Valószínűleg ő ölte meg. Ezért költöztek el.

- Jó, de verfarkas volt és nagyon fiatal. Ez nem ok arra, hogy ne bízz benne most - mondtam.

- Ez még nem minden - csóvalta a fejét. - Barátok voltunk, mi hárman, Scott, Theo és én. Egyik nap átugrottunk hozzá, de hallottuk, hogy üvöltözik a szüleivel, majd verekedésr is hallottunk. Tompa puffanásokat. Azt hittük, hogy őt verték meg. De amikor kinyitotta az ajtót, egy karcolás sem volt rajta. A szülei pedig bezarkóztak az egyik szobába. Nekem ez nagyin gyanús volt. Kimentem, mintha a mosdóba akartam volna menni, de a mellette lévő ajtót nyitottam ki. A szülei bent voltak összeverve, az apjának a keze is el volt törve, az anyja halkan sírt. Szóval ő intézte el őket. Amikor meglátták,hogy ott vagyok, ijedten fordult el az anyukája,az apja pedig kilökött az ajtón, és bevágta. Theo ezt bizonyára hallotta, mert megjelent a folyosón, majd kidobott engem is és Scottot is a házból. Pár nappal később pedig elköltöztek. Csak Scottnak mondtam el ezt eddig. Hogy mit tett a szüleivel.

Lesokkolt, amit hallottam. Valóban ez lenne Theo? A következő pillanatban látszólag nyugodtan jött ki az öltözőből, körbepillantott rajtunk mosolyogva, szemei azonban megakadtak Stileson. Egy pillanatig éreztem a belőle áradó dühöt, de gyorsan elrejtette minden érzelmét, és nyugodtan tovább sétált. Intett egyet búcsúzásként.

- Elhiszed? - nézett ram Stiles azokkal a gyönyörű csokoládébarna szemeivel.

- Aha - bólogattam. Emésztgettem magamban, amit mondott, de hittem neki, mivel mindezt látta.

Stiles Scottal lógott, így délután otthon tanultam egyedül, amikor jött egy üzenetem Facebookon. Theo írt:

"Szia,meg tudnád mondani, mi volt a matek házi? Elfelejtettem felírni."

Megírtam neki. Pár lerc múlva újra írt:

"Én ebből semmit sem értek. El tudnád magyarázni?"

Órán odafigyeltem, így könnyedén megcsináltam a feladatokat. Visszaírtam, hogy jó. Tudtam, mit mondott Stiles, de Theo most csak egy segítségre szoruló osztalytárs volt.

"Hol tali?"-kérdeze. Megadtam neki a házunk címét. Anyu éppen otthon volt, így mondtam neki, higy hamarosan átjön egy osztálytásam tanulni. Pár perc múlva ott is volt. Elmagyaráztam neki a matekot, majd arra számítottam, hogy lelép, de maradt, így együtt befejeztük a tanulnivalót. Stiles-szal megbeszéltük, hogy valamikor délután, estefelé átjön. Rápillantottam az órára, hamarosan 6 óra. Stiles be is jött a szobámba, biztosan anyu engedte be. Meghökkenve állt meg az ajtóban.

- Hali - nyögte.

- Szia, Stiles, Mary csak elmagyaráta a matekot - emelte fel a kezét mentegetőzve Theo.

- Ezért van előtted a biológia cuccod - mondta gúnyosan Stiles.

- Mert utána tanultunk bioszt is - mondta nyugodtan Theo. Stiles biccentett, majd mintha Theo ott sem lett volna, rámmosolygott. Sdott egy puszit.

- Öhmm, akkor én megyek is. Köszi, hogy segítettél - köszönt el Theo.

- Kikísértem, majd amikor visszatértem a szobámba, Stiles felvont szemöldökkel nézett rám.

- Most mi van? Csak nem értette a matekot - vontam vállat.

- Figyeltél rám, amikor elmondtam,hogy mikre volt kepes Theo gyerekként? - hagyta figyelmen kívül a mentegetőzésemet. - Hogy jutott eszedbe hozzátok hívni? Most mar tudja, hol laksz, könnyen megtalál téged, ha mit tudom én, esetleg bánatni akarna - akadt ki teljesen.

- Nyugi, Stiles, nem fog. Most is normálisan viselkedett.

Csóválta a fejét, de nem hozta fel a témát újból. Vacsoráztunk, majd egy kicsit beszélgettünk, de Theo szerencsére már nem volt téma.