Mary élete

7 - Egy barátom bajban van

Másnap lógtam suliból. Semmi kedvem nem volt az órákhoz, Scottékkal meg nem akartam találkozni. Stiles úgysem bízik bennem, bár szívem mélyén nagyon jól tudom, hogy jó ez így. Legalább nem lesz lehetőségem újra bántani.

Délután kimentem a beacon hills-i erdőbe. Egy kis nyugit akartam, és a természetben lenni. Ez valahogy ösztönös cselekvés volt. Ahogy sétáltam, egyszer csak hangokat hallottam.

- Donovan, nyugi - mintha Stiles lett volna. Hevesen vert a szíve. Csak morgás volt a válasz. Azonnal rohanni kezdtem feléjük, amikor Stiles elüvöltötte magát fájdalmában. De még mindig volt köztünk körülbelül 200 méter. Rohantam, ahogy csak tudtam.

Hallottam, hogy ők is megindultak, sajnos az ellenkező irányba üldözte valaki a fiút, így mégjobban rákapcsoltam. A hangok alapján rávetődött a támadó, és valamit morgott neki, de nem tudtam kivenni, hogy mit. Még 50 méter, meglesz az! Ekkor újabb fájdalmas üvöltés. Hol van ilyenkor Scott? A következő pillanatban megláttam őket.

Egy hegyes fogú, fehéren villogó szemű fiú ült a földön hanyatt fekvő Stileson. Nem láttam, mi van a kezében, de amikor Stiles-hoz ért, újra felkiáltott, és még jobban mocorgott, hogy kiszabadulhasson, de a természetfeletti fogvatartója jóval erősebb volt.

Amikor újra lecsapott volna a kezével a fiúra, elkaptam azt. Meglepődve fordult hátra, majd engem kezdett el támadni. Egy hatalmas pofont adtam neki, és amíg feltápászkodott, Stilesra néztem. 3 furcsa alakú sebből szivárgott a vére, de látszólag az nem zavarta annyira, csak a fiútól akart távolabb kerülni.

Amikor még párszor "természetfeletti" pofonokat adtam a támadónak, az jobbnak látta elmenekülni, így ketten maradtam Stilessal.

Rápillantottam, de riadtan hőkölt hátra. Még mindig a földön feküdt, könyökével tamasztotta magát.

- Mi történt? - alakultam vissza.

- Az erdőben voltam, amikor találkoztam Donovannal. Amikor megtudta, hogy a sheriff fia vagyok, nekem esett, és azt mondta, megöl.

- Miért voltál egyáltalán itt?

- Halálesetet jelentettek a rendőrségen, persze, hogy kijöttem megnézni, mi a helyzet! - mondta.

- Scott? - kérdeztem.

- Nem tudott jönni, büntetésben van a suliban - vonta meg a vállát.

- Ő volt a gyilkos? Aki megtámadott?

- Elég valószínű - motyogta.

- Jól vagy? - segítettem felállni.

- Ja. Köszi, hogy megmentettél - pillantott rám hálásan, mire csak legyintettem.

Hazakísértem. Útközben láttam, hogy fáj neki a válla és a keze, ahol megsebesítette Donovan, de nem panaszkodott.

Amikor bementünk a házukba, a konyhába ment. Keresett fájdalomcsillapítót, majd megkérdezte kérek-e valamit inni vagy enni.

- Nem, köszi. Neked viszont kéne valami azokra a sebekre - pillantottam a jobb kezére.

- Majd elintézem - legyintett.

- Hadd segítsek, egyedül nehéz lesz bekötni őket.

Megadóan pillantott rám, majd kinyitotta azt a szekrényt, ahonnan az előbb a gyógyszert vette ki. Kis keresgélés után megtalálta a kötszereket. Bekötöttük, majd felment a szobájába a véres pólóját lecserélni.

Nem tudom, szegény ilyen szerencsétlen-e, hogy rövid időn belül kétszer is majdnem kinyírják...

A következő pillanatban nyílt a bejárati ajtó, majd Scott lépett be. Meglepődve nézett rám.

- Szia - mondta zavarban. Ebben a pillanatban ért le Stiles is a lépcsőn -, bocsi, nem tudtam, hogy zavarni fogok - futottak össze a nevetőráncai a szeme körül, amire Stiles szemforgatással válaszolt.

- Milyen volt az elzárás? - huppant le a kanapéra Stiles.

- Uncsi. És te mit csináltál addig? - kérdezte.

- Volt egy haláleset az erdőben.

Scott érdeklődve ereszledett le az egyik fotelba.

- Ki halt meg? - kérdezte.

- Passz, a helyszínig nem jutottam el. De a gyilkos megtalált - mondta ki egyszerűen. Scott erre felkapta a fejét, közben észrevette az asztalon szétszórt kötszereket. Azonnal a barátja mellett termett.

- Hé, jól vagy? Ki volt az? Bántott?

- Donovan volt - válaszolt az egyik kérdésre -, ja, és Mary pont arra járt, ő mentett meg. Köszi mégegyszer - mosolyodott el halványan.

- Bántott? - ismételte meg Scott.

- A kezéből kiálló fogaival párszor a fejemhez akart csapni, de kivédtem - mutatta a kezén a kötszereket.

- Jól vagy? - nézett Stiles szemébe hosszan.

- Persze - bizonygatta.

- Mi lett vele? - nézett rám.

- Pofozgattam, aztán elfutott - válaszoltam.

- Miért támadt meg, Stiles?

- Mert ismeri apámat, többször börtönben is volt, és fájdalmat akart okozni apának, hogy bosszút álljon.

Scott egyelőre annyiban hagyta a dolgot. Én pedig hazamentem, hagytam őket egy kicsit beszélgetni. Abba pedig nem akartam belegondolni, mi lett volna, ha későn érkezek oda...