Mary élete

28 - Békülés

Reggel ismét felébredtem. A konyhaban volt anyu, először megijedt a jelenlétemtől, de aztán lenyugtatta magát.

- Mióta? - kérdezte. Tudtam, hogy a farkaslétemre kiváncsi.

- Amikor az első lacrosse-meccs volt, amióta ebbe a suliba járunk. Egy vérfarkas teliholdkor megharapott.

- Ö...öltél már? - kérdezte elhaló hangon.

- Mi? Dehogyis, anya! - háborodtam fel. Ekkor azonbam eszembe jutott, mit tettem Stilesszal egyszer a kocsiban "kisvérfarkasként". Tulajdonképpen majdnem megöltem.- Vagyis, khmm... Egyszer megtámadam Stilest, de aztán megtanítottak a kontrollra.

- Gondolom, könnyen ledegyverzett.

- Mi? Ki, Stiles? Dehogyis, épp a kocsijában vitt egy állatorvoshoz, amikor valamivel felidegesített, én meg átváltoztam, és megtámadtam. Scott szedett le róla. De nyugi, már idegességemkor sem változok át, nem foglak bántani se téged, se mást.

Összeráncolt szemöldökkel nézettvrám, gondolkodtam, mi lehet a probléma. És akkor beugrott, hogy mi volt a levélben is Stilesról, és tulajdonképpen akkor esett le, hogy anya azt hiszi, Stiles is vérfarkas. Szájtátva néztem rá.

- Anya, Stiles nem vérfarkas.

- Hát mi? - lepődött meg.

- Ember, anya, mint te. Egy atlagos ember. Csak tud a természetfeletti dolgokról.

- Úristen, akkor nem gyógyult be még a sebe? Amikor tegnap megdobtam a pohárral és beleállt egy szilánk, és amikor utána eondta Melissa?hogy gyorsan gyógyultok... én azt hittem, ő is az.

A telefonhoz szaladt, villámgyorsan tárcsázott.

- Kit hívsz? - ráncoltam a homlokom.

- Stilinskiéket. Kinéztem a számukat a telefonkönyvből - bökött a parafatáblán lévő számok egyikére.

- Jó reggelt, Claire Smith vagyok, Stiles barátnőjének anyukája - (zárójelben megjegyezném,milyen jó hallani,hogy Stiles barátnője vagyok 😁) - Azt szeretném kérdezni, hogy Stiles jól van-e.

Kihallgattam, mit mond Stilisnki a telefonba:

- Jól, miért?

- Mert tegnap ijedtemben megdobtam egy pohárral, és beleállt egy szilánk a hasába - sütötte le anyu a szemét.

- Micsoda? Stiles! - üvöltötte. Valószínűleg a diúval beszélt vagy üvöltött, olyasmit, hogy moért ijesztette meg anyut, stb. Stiles hangját azonban már nem hallottam.

- Nos, valójában a lányom ijesztett meg, de veletlenül Stilest találtam el - vallotta be anyu.

- Átalakult előtte - már hallottam Stilest, közelebb mehetett az apjához, meg a telefonhoz.

- Aha... mindent értek. Köszönöm- mondta Stilinski.

- Várjon, nem is haragszik? - kerdezte anyu.

- Dehogyis, megérdemli. Mindenbe beleüti az orrát, de nem igen van időm megnevelni - nevetett Stilinski.

- De apa! - hallottam Stiles sértődört hangját.

Beszélgettek még egy kicsit a szülők, majd letették a telefont. Anya megölelt.

- Ma nem megyek dolgozni. Süssünk valami vacsorát Stilonskiéknek, akkor valamennyire megnyugszik a lelkiismeretem. Mit szoktak amúgy enni?

- Valamit rendelnek...

- Szegénykéim, akkor valami jó házikoszt jó lesz nekik - nezegette anyu, mi van a hűtőben. Elment bevásárolni, addig én tanultam egy kicsit, majd felhívtam Stilest, hogy estefelé jöjjenek át vacsizni.

Megfőztünk anyuval, komplett ebéd lehetett volna, leves, hús körettel és desszert...

Amikor csöngettek, akkor mar megterítettem, anya pedig az utolsó simításokat végezte. Stiles apukája egy üveg bort hozott. Mire levették a cipőjüket, addigra már az asztalon gőzölgött a leves. Hoztam borospoharakat is, majd leültünk.

Sokat beszélgettünk, de a csonkacsalád tabutéma volt. A termeszetfelettiség is. Ez az este abszolút a vidámságról, barátságról szólt. Felhőtlenül élvezhettük el azt a pár órát, amíg itt voltak Stilesék.

Miután elmentek, leszedtem az asztalt, elmosogattunk. Közben Stiles izgatottan felhívott.

- Most mentél el, mi az? - kérdeztem nevetve.

- Képzeld, Scott már nincs abban a furcsa kómában, olyan, mint régen! - mondta kicsattanó örömmel.
Mosolyogva fogadtam a hírt, és még több kő gurult le a szívemről. Egy azonban ott maradt. Ki akarja kinyírni a mi alfánkat?