Mary élete

16 - Konfliktus

Másnap reggel Stiles bocsánatkérőn felhívott, hogy most nem tud értem jönni, valamit el kell intéznie. Így gyalog indultam el suliba. Theo a sarkon ért utol. Honnan jelent meg ilyen gyorsan a fiú?

- Szia, Mary, elkísérhetlek? - mosolygott félszegen. Közönyösen vállat vontam.

- Ti Stiles-szal jártok? - csapott bele hirtelen a közepébe. Kitágult szemekkel fordultam feléje:

- Igen - mondtam halál nyugodtan.

- Kár - mondta kissé elszomorodva. Felvontam a szemöldököm, de nem néztem rá. Pár kínos, csöndes perc után végre odaértünk a gimihez. Scottékat nem láttam a suli előtt, így bementem az épületbe. Akármerre mentem, Theo a sarkamban lihegett, ezért úgy döntöttem, bemegyek a mosdóba, oda nem tud követni. 10 percig bent dekkoltam, legalább meg tudtam csinálni az angol házit, mert tegnap elfelejtettem. Pechemre Theo az ajtó előtt várt.

- Mi van? - néztem rá.

- Semmi - hazudta. Ahamm, terelni akarja a szót.

- Vagy elmondod, vagy bemosok egyet- mondtam. Jó, kicsit durva voltam, de nem ez volt a legjobb reggelem, Stiles-szal még nem találkozhattam, Theo meg csak fenntart, és idegesít, ha beszél, ha nem.

- Jó, csak ne itt. Nem akarom, hogy mások hallják - húzott ki az udvarra a kezemnél fogva. Még volt 5 perc az első óra kezdetéig, így hagytam magam. A suli előtt nem volt már senki. Körbenéztem a parkolóban, Stiles jeepje még nem volt ott. Vajon hol van? Ugye neme sett baja? Lydiáékat sem láttam még ma. Theonak meg pont most kell engem zavarnia! Idegesen fújtam egyet.

- Na, bökd ki, mi van? - mondtam. Az ellenséges hangnemem elbizonytalanította.

- Tegnap hallottam, hogy Stiles mondott valamit neked. Arról, hogy amikor nálunk voltak Scottal, és ő benyitott a szüleim szobájába, és azt hitte, én intéztem el őket - sziszegte.

- Fogalmam sincs, miről beszélsz -szűrtem a fogaim között.

- Hazudsz! Hallottam, amit hallottam, te pedig hittél annak a hiperaktív bolond srácnak. Nem gondolod, hogy csak rosszfiúként akar beállítani engem, hogy ne tudjak beilleszkedni? A suliba és a falkába is? - hoppá. Megvan, hogy mit akar. Az Igaz Alfa falkájának a tagja akar lenni. Kerek szemekkel bámultam rá. Ekkor esett le neki, hogy mit mondott.

- Légyszi ne mondd el nekik - könyörgött. De engem nem hatnak meg ezek után a szavai. Komoran néztem rá. Amikor rájött, hogy nem tud hatni rám, hirtelen csavart egyet a karomon, mire fajdalmamban felkiáltottam. A következő pillanatban egy öreg kocsi fékezett le a parkolóban, majd a vezetője kiugrott belőle.

- Mit képzelsz magadról, te... - ugrott neki Stiles Theonak. A verfarkas azonban nem hagyta magát, a földre lökte Stilest a fél kezével, közben tovább szorította a kezem.

- Ne számíts semmi jóra, ha elmondod nekik ezt a kis nyelvbotlásomat - fröcsögte Theo. A következő pillanatban Stiles hátulról ráugrott, mire Theo elvesztette az egyensúlyát. Végre elengedett. Borzalmasan fájt a karom. De nem törődhettem vele, mert Theo Stiles fölé kerekedett a bunyóban, és éppen egy hatalmas öklöst akart adni a barátomnak, amikor valami éles hang hasított a levegőbe. Az edző bá' volt.

- Mit csinálnak, holnap után meccs! Azonnal szálljanak le egymásról! Hagyják abba a verekedést! - üvöltözte, amíg oda nem ért hozzánk.

- Elnézést, edző bá', csak volt egy kis konfliktusunk, de Stilinski kezdeményezett - kente rá az egészet Stilesra.

- Mi? Theo kezdte, szorongatta a karomat - mutattam az edző felé. Szerencsére még nem múlt el teljesen a véraláfutásos folt, bár egész gyorsan gyógyult. A bőröm színe azonban meggyőzte az edzőt. - Stiles csak meg akart védeni.

Stiles bólogatott. Az edző a következő ítéletet adta:

- Theo, az igazgatói irodába, most! Stilinski! Maga meg tanuljon meg verekedni. Meg akarja védeni a barátnőjét, de vegül magát verték majdnem agyon. Szééégyen!!! - mondta a saját hangos stílusában. A következő pillanatbna megszólalt a csengő, így elsiettünk órára. Scotték kérdőn néztek felénk, a tánar szerencsére meg nem volt bent. Scott a karomra, ahol a folt mar majdnem teljesen eltűnt, majd Stiles gyűrött pólójára, kócos hajára, és a karján és arcán éktelenkedő apró horzsolásokra vagy éppen véraláfutasokra.

- Majd szünetben - morogta Stiles maga elé, de ugye Scott, Malia és én tisztán hallottuk. A falka tagjai egész órán tűkön ülve vártak a csengőt. Amikor megszólalt, egyből kerestünk egy eldugott helyet a suliban, ahol senki sincs. Az ebédlő üres volt, egy asztal köré telepedtünk.

- Nos, kezdd te, az előzmenyekről en is lemaradtam - intett felém Stiles.

- Ahamm. Szóval. Gyalog mentem suliba, Theo egyszer csak csatlakozott- Stiles idegesen felpattant a helyéről, de visszahúztam a székre. - Hadd mondjam végig. A lényeg a lényeg, azért van ott, hogy az Igaz Alfa falkájába tartozzon. Ezért jópofizik velünk. Vagyis velem és Stiles-szal már nem. Tegnap elmondta Stiles mi történt negyedikes korotokban Theonál - Scott biccentett, de a többiek nem értették, így elmondták nekik is a történetet. - Theo ezt meghallotta. Azt állította, hogy Stiles hazudott, olyan dologrol, amihez semmi köze. Mert rosszfiúként akarod belállítani, vagy mi - Stiles hitetlenkedve csóvalta a fejét. - Akkor szólta el magát, hogy miért van itt tulajdonképpen. És azt akarta, hogy ne mondjam el nektek, ha jót akarok - vontam vállat. - Megszorította a kezem, csavartvrajta párat, Stiles pedig akkor érkezett meg pont. Próbálta leteperni, de egy vérfarkast nem könnyű. Az edző meg időbdn ért oda - Stiles kicsit szégyenkezve lejjebb csúszott a széken. Gondolom, bántotta, hogy ő a leggyöngébb láncszem. A többieket azonban nem botránkoztatta meg, inkább Theora lettek mérgesek.

A nap további részében nem hallottunk Theo felől, ami nem tudtuk, hogy jót vagy rosszat jelent. Mint a vihar előtti csend.