A vírus

3. Az eddig ismert tünetek...

- Hé haver, tedd le azt a fegyvert, ez nem játékszer - hallottam meg Harry magabiztos hangját.

- Mutasd, ki van mögötted! - egy idegen hangot hallottam most, mire lélegzetvisszafojtva kiléptem Harry takarásából. Egy 23 év körüli fiút láttam, aki egyenesen nekem szegezte a fegyverét. Arca nem volt beesett és falfehér, mint akiket eddig láttunk, és ez egy kis reményt ébresztett bennem.

- Egészségesek vagytok? - kérdezte, szúrós szemmel pásztázva mindkettőnket.

- Nagyon reméljük - motyogtam, mire leengedte a fegyverét, és két ujjával füttyentett egyet.

- Nos, akkor üdvözöllek titeket a csapatunkban, én Liam vagyok. Mi gyűjtjük össze az egészségeseket ebben az átkozott városban, és próbálunk túlélni. Gondolom ti is csatlakozni szeretnétek. - mondta tárgyilagosan, látszott rajta, hogy ő valami főnök- féle. Pár másodpercen belül megjelent még két korunkbeli fiú is, és mosolyogva fogadtak minket.

- Bővül a csapat, srácok - biccentett Liam, mire Harryvel mosolyogva összenéztünk.

- Mi ez az egész? - kérdeztem tőlük.

- Mindent elmesélünk, de előbb vissza kell mennünk a bázisra és elvégezni rajtatok pár tesztet. Ha szeretnétek, már indulhatunk is. - magyarázta Liam.

- Ami azt illeti be kell szereznünk pár dolgot. - válaszolta Harry, majd végignézett rajtam. Ekkor jutott eszembe, hogy még mindig ez a szörnyű ing van rajtam.

- Igen, én pedig azt hiszem inkább leveszem ezt a borzalmat. - mutattam végig magamon nevetve, amin persze ők is jól szórakoztak.

- Rendben, egy óra múlva legyetek a bejáratnál, szerezzetek egy-egy táskát és pakoljátok tele a szükséges dolgokkal. - mondta Liam, majd már meg is fordultak, és otthagytak minket.

- A frász jött rám - suttogtam Harrynek, mikor már elég messze kerültek tőlünk. Felkuncogott, majd szorosan megölelt és egy puszit nyomott a hajamba.

- Mostantól minden rendben lesz. Csak vedd le ezt a szörnyűséget - röhögte, mire kitessékeltem őt a fülkéből, és felvettem a végleges cuccaimat. A végeredménnyel egyébként nagyon elégedett voltam, a fekete szűk farmer tökéletesen tapadt a lábaimra, és ráadásul ennél kényelmesebb nem is lehetett volna. Egy egyszerű fekete pólót választottam hozzá, valamint egy bőrkabátot és egy bakancsot. Tartalékba még eltettem pár hasonló nadrágot és felsőt. Kiléptem a fülkéből ahol Harry várt, aki szintén lecserélte a ruháit és betárazott még pár darabból. Mondanom sem kell, eszméletlenül nézett ki, fekete kötött pulcsija és szövetkabátja tökéletesen illett a szűk farmerjához.

- Hű. - mondtuk egyszerre, miközben végigmértük egymást. Nevetve sétáltunk tovább a következő üzletbe, ahol mindkettőnknek egy nagy hátizsákba pakoltuk a cuccokat. A következő állomás az élelmiszerüzlet volt, ahol főleg konzervekből és hosszú ideig elálló kajákat választottunk, biztos ami biztos. Teli táskákkal siettünk a bejárat felé, ugyanis eléggé elütöttük az időt. Az előbb megismert fiúk már ott álltak, majd mikor melléjük értünk, már indultunk is. Hogy hova, azt még nem tudtuk.

- Hová visztek minket? - kérdezte Harry, megelőzve engem.

- A központba. Ami egy pince, de ez ne tévesszen meg benneteket - válaszolta a szöszi srác, és egy széles mosolyt is villantott mellé. - Egyébként Niall vagyok, ő pedig Zayn. Elég csendes, de jó fej. - lökte meg a fekete hajú srác vállát, mire ő szerényen felkuncogott. Harry és én mosolyogva néztük őket, majd ismét ránk néztek, hogy mi is mutatkozzunk be.