Az iroda huligánjai

Grell szemszöge

"Unalmas, unalmas, unalmas!!" Hangosan nyavajogtam az irodámban, egy nagy köteg papírmunka felett. Sosem bírtam ki ezt az egyhangú, egyhelyben ülős gürizést. 'Az az átkozott Will! Bármit csinálok elveszi a kaszámat! Rabszolga hajcsár!' Vicsorgattam éles fogaimat miközben piros tollam sercegését hallgattam a fehér papíron. Amúgy nem megengedett színes tollal írni, csak azért csinálom, hogy húzzam az agyát. Aminap éjszaka pedig a fejemre ugrott rá a tetőről! Hogy mer ilyet tenni egy hölggyel?! Plusz a földön vonszolt el a drága Sebby-től! Néha olyan goromba!
Ásítva felálltam, hogy a végtagjaimat kinyújtóztassam. Hirtelen Ronnie drágám rontott be az ajtómon. "Jajj, egy percre már azt hittem, hogy Will az! A frászt hozod rám!" Éles pillantást vetettem a kollégámra. "Bocsi, Grell-senpai! Csak gondoltam megnézem, hogy itt vagy-e. Egész nap nem láttalak, ami eléggé szokatlan." Nézett a nagy, zöld boci szemeivel. "Óhh, nem tudok rád haragudni! Aggódtál? Olyan aranyos vagy!" Mosolyogtam a szőke fiúra. Már megszokta, hogy így nevezem és így beszélek hozzá. Az első pár alkalommal megijedt, de egy idő után megszokta és legjobb barátok lettünk! Szorosan megöleltem. "Tudod, az a szadista Will rám aggatott egy rahedli papírmunkát és még a kaszámat is elvette! Ezért tűntem el délelőtt! Egész idáig a papírokat firkáltam alá és töltöttem ki!" Drámaian sóhajtottam és a kezemet a fejemhez emeltem. "Van egy ötletem, senpai." Kuncogott Ronald. "Mi az?" Kérdően néztem rá, utána leesett. És tetszett az ötlet. "Javítom magamat: Mi lenne az?" Ördögien széles mosoly díszítette az arcomat. "Vicces lenne őt látni rohanni... a kaszája után. A terv: Bemész az irodájába és elvonod a figyelmét. Utána én is bemegyek. Lassan az asztala felé araszolok és egy hirtelen mozdulattal elcsenem a kaszáját és kirohanok az ajtón." A szája fülig ért. "Hahaha, imádom! Lássunk is bele!" Ezzel ki sétáltunk az irodámból, Will irodájához. Amikor az ajtója elé értünk kopogtattunk. "Ez vicces lesz." Mondta Ronnie. "Az lesz." Vigyorogtam, mutatva a cápa szerű fogaimat. "Gyere be." Mondta egy tompa, monoton hang az ajtó másik oldaláról. Kinyitottam az ajtót és besétáltam. "Mit akarsz?" Will szemöldökét ráncolva nézett fel a papírjairól. Odamentem az asztalához és ráültem. Éppen azokon a papírokon pihentettem hátsómat amin dolgozott. "Sutcliff, azonnal szállj le az asztalomról. Megismétlem a kérdést: Mit akarsz?" Mondta nyugodtan, de látszott rajta, hogy idegesítem. "Ohh Will, olyan rideg vagy!" Játszottam a dámát. "Csak benéztem, hogy mit csinálsz." "Azokat a papírokat töltöm ki, amiket egy hete meg kellet volna csinálnod! Így is elég munkát aggattál a nyakamba, most pedig hátráltatsz! Azonnal hagyd el az irodámat!" Drasztikusan megemelte a hangját. Azokkal a gyönyörű, de szúrós smaragd zöld szemeivel nézett rám. "Bocsánat." Mondtam, közben leszálltam az asztaláról. Nagyot sóhajtott. Visszanézett a papírokra. 'Ronald mindjárt bejön, fel kell gyorsítanom a dolgokat.' Gondoltam. 'Mit csináljak? Mit csináljak?' Hirtelen eszembe jutott valami. Will mögé sétáltam és átkaroltam. Imádom az illatát. 'Annyira puha a haja, olyan jó megölelni, annyira-' Elmerültem a gondolataimban, de Will kirázott belőle. "Grell, ne ölelgess. Menny vissza a saját irodádba és végezd a feladatod." Mondta. Ronald benyitott. "Hé, Will-senpai!"

Ronald szemszöge

Már ideje volt benyitnom. Mikor beléptem, Grell-t láttam, amint Will-t ölelgeti hátulról. Grell rámnézett és óvatosan abba a sarokba mutatott, ahol Will kaszája van. Lassan megindultam abba az irányba. Will annyira próbált a munkájára koncentrálni és nem Grell-re, hogy engem már észre semm vett. Amint kartávolságban volt a fém rúd, gyorsan felkaptam az egyik kezembe és kirohantam. Pár másodpercre rá Grell is velem futott le a folyosókon. "Nem vagyunk normálisak!" Kiáltottam Grell-nek. "Tudom!" Futottunk ahogy csak tudtunk. Nagyjából 4 percig loholtunk az életünkért. Egyik folyosó elágazódásnál megálltunk és kinéztünk. "Szerinted még a nyomunkban van?" Suttogtam. "Szerintem igen. Will nem adja fel olyan könnyen. Te látod valahol?" Suttogta. "Nem." Feleltem, érezve a szívemet a torkomban dobogni. "Minden olyan csöndes. Ez nem jó jel." Állapította meg Grell. "Óvatosan induljunk el valamerre." Mondta. "Oké." Elindultunk jobbra. Már nagyon régóta itt dolgozunk, szóval úgy ismerjük ezt a helyet, mint a tenyerünket. Tudtuk, hogy hol fogunk kilyukadni: Alan és Eric irodájánál. Gyalogoltunk a hosszú folyosón és egyszer csak kilyukadtunk az irodáiknál. Megálltunk egy sötéttölgy ajtó előtt, Grell kopogott. "Szabad." Egy halk hang szólt ki. Beléptünk mindketten. "Láttad Will-t?" Grell kérdezte. "Igen, nem sokkal ezelőtt volt itt. Titeket keresett. Mit csináltatok ez alkalommal?" Alan nézett ránk kérdően. "Hehe nos, csak meg akartuk viccelni őt és hát, igen." Megmutattam neki a hosszú szárú metszőollót. "Elment az eszetek. Ezért fogtok kapni rendesen." Mondta kikerekedett szemekkel Alan. "Hova ment?" Kérdezte Grell. "Szerintem vissza az irodájába." "Oké, köszi, szia!" Rohantunk ki. "Most mi lesz?" Néztem rá a vöröshajúra. "Passz. Remélem nem lesz túl mérges." "Azt én is." Vigyorogtunk. "Kezdetét veszi a második szakasza a tervnek." Mondtam ördögien széles mosollyal. "Akkor ahogy beszéltük." Bólogattam. Az utunk ketté vált.