Egy újabb szép májusi napra virradt a Shinigami világ. Beköszöntött a rózsásujjú hajnal, a virágok finom illata árasztotta el a levegőt. Az egyre világosabb kék égbolt látványa és a rajta pár hófehér, vattaszerű felhővel mesebelivé tette a tájat. Ahogy a Nap lassan felkelt az épületek mögül, egy ritka szép látvány tárult az ember szeme elé.
Mint mindig, a kaszások most is nagyon el voltak foglalva teendőikkel. Lelkek begyűjtése, papírok aláírása és kitöltése, a kaszák érvényesítése, stb. . Igen, ez a szorgos shinigamik feladata. De persze, itt is, mint az emberi világban, megtalálhatóak a lusta, nem annyira szorgalmas egyének is. Ők általában a fiatalabb, lázadó réteghez tartoznak, akik viccelődéssel, csínytalansággal ütik el az idejüket. Ezek közül is a legismertebbek Ronald Knox és Grell Sutcliff. Ez a kettő jómadár mindig valamit ki agyalnak, hogy egy csöppnyi izgalmat vigyenek az irodai életbe, de ha ez nem sikerül, egy valamit elkönyvelhetnek: főnökük, William T. Spears életébe ezekkel a kis csínyekkel kicsi színt visznek...vagy legalábbis, csak azt hiszik. Mert szegény, szerencsétlen Will-nek a túlórái mellé még adnak egy kis feladatot ezek az idióták. Aminek persze nagyon nem örül.Will szemszöge
Az úton sétáltam és közben a virágokat néztem. Élveztem az édes illatukat és a gyengéd szellőt. Általában nincs időm arra, hogy nézelődjek, de az elmúlt egy-két napban mindenki végezte a munkáját úgy, ahogy az a nagykönyvben megvan írva...ami nem igazán jellemző. Nem hittem volna, hogy ilyen is lesz a hosszú, halhatatlan életemben.
'Minden olyan nyugodt.' Gondoltam, miközben körbe néztem. 'A madarak gyönyörűen énekelnek.' A távolban már láttam az épületeket.~10 perccel később~
Ballagtam a folyosón az irodám felé, azon tünődve, hogy vajon mit felejthettem el. Egész éjszaka ezen gondolkodtam, de csak nem jutott eszembe.
Amikor odaértem az irodámhoz elővettem a kulcsot és a zárba helyeztem. Jobbra fordítottam a kulcsot, de a zár nem akart eldordulni. 'Mi? Miért nem-' Végül be nyitottam. Egy eléggé kellemetlen meglepetés fogadott, mikor beléptem a helységbe. "Heh?! Mi a jó büdös--??!!!"Grell szemszöge
"Hehehe, gonosz vagy senpai!" Mondta Ronald miközben egy ingerült Will-t figyeltünk az egyik iroda sarkából. "Tudom. De te is az vagy, mert segítettél a megvalósításban, Ron." Néztem a szőkére a szemem sarkából.
~Flashback~
"Itt van a fényképezőgép?" "Igen, de mit is akarunk csinálni senpai?" Nézett fel rám Ronnie, miközben egy fa ágán ültem. "Egy kis meglepetést, drágám." Vigyorogtam a kollégámra. Leugrottam az ágról és a fényképezőért nyúltam. "Köszönöm, és most gyere utánam." Mutattam az utat Ron-nak. Lassan egy hatalmas kastélyhoz értünk. Mikor odaértünk, Ronald jobban megszemlélte a birtokot. "Nem itt lakik az az úgynevezett Sebas-chan?" Kérdezte Ron, miközben összeráncolta a szemöldökét. "Rátapintottál a lényegre!" Nagyot sóhajtott. "Óvatosnak kell lennünk, ha azt akarjuk, hogy ne vegyen észre minket." "Most itt fogunk várni, míg az a démon ki nem jön onnan?" Még egy nagyobb sóhaj szökött ki a szőke száján. "Nyugi, nem fogunk addig várni. Én valami másra gondoltam." Megfogtam a kezét és húztam magam után. Pár perc múlva megálltunk. "Látod?" Mutattam rá a nyitott ablakra. "Bemászunk ott." Ron hümmögött egy sort és rájött, hogy mire készülök. "Ennek nem lesz jó vége." Felugrottam az ablakba. "Ne aggódj már ennyit!" Kezdett irritálni Ronald. Egy halk puffanással érkeztem a ház padlójára. Pár másodpercre rá Ronald is bent volt az épületben. "Hány óra?" Kérdeztem. "7:39." "A konyhában lehet ebben az időpontban. Biztos valami kaját készít annak a kis patkánynak!" Mérgelődtem magamban. "Ha te mondod, senpai." Körülnéztem a széles folyosón. "Menjünk... arra!" Mutattam balra. Folyosó után folyosó jött, végül kilyukadtunk az előtérben. "Most merre?" Kérdezte Ron. "Nos, ha jól emlékszem, jobbra kell lefordulni." Kérdően nézett rám a kollégám. "Várj senpai, azt mondod, hogy te sem tudod?" "Hát, körülbelül kétszer voltam itt." Vakartam a tarkómat.
"Hé, ti ketten mit csináltok itt? A Fiatalúr nem várt vendégeket reggelire." Mondta enyhén ingerülten Sebastian. 'Basszus.' Lassan hátra fordultunk. "S-Szia Sebas-chan!" Próbáltam palástolni félelmemet. "Grell, nincs időm arra, hogy veled és a barátoddal szórakozzak. Ha lennétek olyan kedvesek, hogy távoznátok, annak nagyon örülnék." Vörös szeme elkezdett világítani. A tekintetéről leolvastam, hogy nem fog addig várni, ameddig kimegyünk az épületből. Gyorsan felemeltem a fényképezőgépemet és mint egy őrült, elkezdtem kattogtatni. Megközelítőleg 20 képet tudtam készíteni. Villámgyorsan felkaptam őket a földről, megragadtam Ron kezét, és a szuper gyorsaságunkat használva elfutottunk. Nem is álltunk meg a Shinigami világig. Miután sikeresen átértünk a teleportálon, kis híján a földre rogytunk. "Grell, ez nem tartozott a legjobb ötleteid közé. Egy pillanatra azt hittem, hogy ott fogjuk hagyni a fogunk." Mondta Ronald, miközben kiköpte a tüdejét. "Tudom szívem, de ezt mindenképpen megakartam egyszer csinálni. "Mit is akarsz te pontosan csinálni azokkal a képekkel?"
~Vissza a jelenbe~
Will szemszöge
'Mi a fenéért van tele az irodám képekkel arról a démonról?!' Nem tudtam hinni a szemeimnek. "Mégis ki?!" Ki viharzottam az irodámból, hogy megtaláljam a tettest. 'Ezek azt hiszik, hogy ez vicces?!' Akit láttam a folyosón, mindenkit kikérdeztem. "Humphries, láttál valakit kijönni az irodámból a mai nap folyamán?" Kérdeztem az alacsonyabb férfitől. "Nem, Mr. Spears." Felelte félénken.
Grell szemszöge
"Jobb lesz, ha indulunk mielőtt még meglát minket." Suttogtam Ron-nak. "Nekem úgy is még van pár lélek begyűjtésem mára." Mondta Ronald, és elindult az ellenkező irányba. 'Úgyis még pár papírt ki kell töltenem a kaszámmal kapcsolatban.' Ezzel én is fogtam magam, és elindultam.
Will szemszöge
'Az egyetlen kaszás, akinek bármi köze is van annak a féreghez az csakis Grell.' Mérgelődtem magamban. 'Ha tényleg ő volt az, 2 hónapig túlórában lesz része minden nap.' Az irodája felé vettem az irányt. Bekopogtam az ajtón, de nem kaptam választ. Benyitottam, de az irodája üres volt. Hirtelen egy hangot hallottam. "Hé Grell, ma-" hátrafordultam és megpillantottam Eric-et. "Látom te is őt keresed." Morogtam. "Igen, viszont ma még nem láttam. Azt hittem, hogy itt lesz." "Láttál valakit kijönni az irodámból a nap folyamán?" Kérdeztem. "Nem az irodádból jött ki, de mintha egy fényképezőgéppel láttam volna Ronald-ot reggel." Felelte Slingby. "Köszönöm. Esetleg tudod, hogy hol van?" "Szerintem lelkeket gyűjt be." Bólintottam és kimentem. 'Most már csak várnom kell.'
Ronald szemszöge
Végre vége van ennek is. Nagyot ásítottam és bementem az irodámba. "Jó napot, Knox." Mondta egy mogorva hang. Az asztalomnál William várt. "Jó napot, senpai." Egy szempillantás alatt két centire volt tőlem. "Mondjad csak, azt hiszed, hogy ez vicces?" Nagyot nyeltem. "M-Mire gondolsz?" Kérdeztem. "Mintha nem tudnád. Arra, hogy szerinted milyen jó pofa az, ha teli pingálod az irodámat annak a söpredéknek a képeivel." Elfehéredtem. "N-Nem az én ötletem volt!" Hadartam. "Az egész Grell-senpai ötlete volt! Engem csak megkért, hogy vigyem el neki a fényképezőjét!" "Szóval így állunk. Tudtad, hogy mire kell neki?" Kérdezte a szemöldökét felhúzva. "Nem." Egy-két pillanatig még nézett, de utána hátralépett. "Ebben az esetben további szép napot." Mondta és kiment. Most majdnem bajba kerültem volna Grell miatt.
Will szemszöge
Szinte mertem volna fogadni. Az ilyenek mögött majdnem mindig az a vörös hajú áll. Az egész épületet felkutattam érte, míg nem megtaláltam az ügyintéző osztályon. Gyorsan odamentem hozzá és megragadtam a haját. "Au, au, au! Ez fáj!" Nyivákolt miközbe kirángattam a helységből. Bevonszoltam az irodámba. "Azzal kezded, hogy ezeket egyenként leszeded és megsemmisíted őket! Plusz 2 hónap túlóra minden egyes nap!" Gyilkos pillantásokat vetettem rá. "Will, nem érted a poént! Én csak-" rávágtam egyet a fejére a kaszámmal. "Nincs semmilyen kifogás! Maradj csöndbe és láss hozzá!" Parancsoltam. "Ugh, rendben! És mégis honnan tudod, hogy én voltam?" Kérdezte. "Knox volt az."
Grell szemszöge
'Egyszer még ezt visszakapja az a kis suhanc!'
A/n: Vajon mivel vághat majd Grell vissza?? 😆
YOU ARE READING
Az iroda huligánjai
RandomGrell és Ronald mindig csempésznek egy kis vidámságot az irodai életbe. Sosem lehet tudni, hogy ki esik áldozatul a csínyeiknek. Mi van akkor, ha a következő kiszemelt a rideg, érzéketlen és elkötelezett William vagy éppen egymást akarják megtréfáln...