•Housemate• |BTS JIMIN FF| [BEFEJEZETT]

✿1✿

Kim JiNa vagyok, 16 éves és ma raktak ki a kollégiumomból. Hogy miért? Kedves NiNeul szobatársam miatt. Az apja valami nagyember és ő, mint egyetlen gyermek, megkap mindent. Így hát, engem is kiraktak a szobából, sőt az egész épületből. Tudom, ez így elég bonyolult, inkább kezdem az elején.

☀~☀

Reggel nagyon szar idő volt. Hideg, esős, nedves izé.

Fáradtan, de magamra rángattam valami 'melegebb' ruhát és mivel a lányok már nem voltak a szobában, biztos reggeliztek. Bágyadtan elindulok az étkező felé, mikor odaérek leülök szobatársaim mellé.

-Jó reggelt!-köszöntem. Választ nem kaptam, így folytattam. -Megcsináltátok a kémia beadandót?-néztem végig a társaságon, mire csak pár lesajnáló pillantást kaptam. Hát igen, nem vagyok favorit. -Gondoltam...-dünnyögtem, majd eléjük raktam a füzetem. -Ebéd szünetre hozzátok vissza.-álltam fel.

-Kösz.-motyogta NiNeul.

~~

Kémia óra. Nagy nehezen sikerült vissza szereznem a füzetem. Kezemben az említett tárggyal lépek a tanári asztalhoz és rakom le azt. Éppen mennék vissza a helyemre (már majdnem ott voltam), amikor valaki kigáncsol. Elesni nem estem el, de mégis elég látványosat buktam. Több sem kellett az egész iskola zengett az osztálytól. Félve hátranéztem a tanárra, kuncogott. Fasza. Már a tanári kar is rajtam röhög. 

Ha ez még nem lett volna elég számomra egy napra, akkor majd most kapok. Éppen NiNeul füzete volt a tanárom kezében, amikor az megszólal:

-Hol a beadandója?-néz a lányra.

-Tanár úr. Képzelje el...-kezdett bele- JiNa elvette tőlem a füzetem, amikor írtam volna.-pityergett- Tessék megnézni a füzetét. Ott van benne az én beadandóm.

Hogy mi van? Egész este tanulószobán voltam, hogy megírjam azt a szart. Mégis mikor vettem volna el a füzetét?

-Kim JiNa! Azonnal fáradjon az igazgatói irodába!-parancsolt rám.

-Mi? Tanár úr..Én nem...-kezdtem de félbeszakított.

-Ön mit nem? Itt van a füzetében NiNeul kisasszony beadandója.-üvöltötte le a fejem.

Felálltam és lehajtott fejjel indultam ki a teremből. Szemem sarkából láttam amint NiNeul csak ül a helyén és kajánul mosolyog. Lassan, szinte csoszogtam az iroda felé. Mikor odaértem hármat kopogtam az ajtót, majd egy 'szabad' után benyitottam.

-Áh...Kim JiNa...Mi járatban erre..a héten harmadjára..?..-kérdezte unottan.

-Mr. Choi küldött önhöz...-hajtottam le a fejem.

Hallottam amint egy nagy levegőt vesz. Tudtam. Innen nem szabadulok egy darabig.

Fejemmel végig cipőm orrát néztem, mintha olyan érdekes lenne egy rózsaszín Converse. Derékig érő hajam, most teljesen eltakarta a fejem, csoda, hogy nem szart be a diri a kinézetemtől. Tiszta Samara Morgan lehettem így.

Szavaitól (amit lassan másfél órája hallgattam) könnybe lábadt a szemem. Gyakran vagyok itt. Na nem azért mert olyan rossz vagyok, hanem azért, mert az osztálytársaim előszeretettel kennek rám mindent.

-Sajnálom JiNa, de el kell tanácsolnunk a kollégiumból.-mondta ki végül.

-Mi? Ezt..ezt nem teheti..-zokogtam.

-Pedig megtettem.-dőlt hátra. -Éppen ezért...A maradék órájáról el van kérve. Menjen, pakoljon össze, majd adja le a kulcsát a portán.

-De..Akkor hova menjek?-néztem a szemébe.

-Engem aztán nem érdekel, csak tűnjön a szemem elől minél hamarabb, különben az iskolából is eltanácsolom!-üvöltötte. 

-É...Értettem..Viszont látásra..-indultam el.

-Viszonr látásra..-dünnyögte utánam.

~~

Amint beértem a szobába életkedv nélkül pakoltam össze, majd hívtam föl a bátyám.

-JiNa~! Végre hívsz! Hogy vagy?-szólalt meg amint felvette a telefont.

-Oppa...El tudsz most jönni értem?-szipogtam.

-Persze. Hova menjek?

-A kollégiumhoz....-motyogtam.

-Indulok! Várlak a parkolóban.-rakta le.

Hát igen. Van egy bátyám, Kim Namjoon. Mindennél jobban szeretem, hisz szinte ő nevelt fel, miután a szüleink meghaltak. Ő most egyetemista és valahol a közelben van albérlete. Vele nem tudtam akkoriban lakni, ezért jöttem kollégiumba. És hogy miért nem bírnak? Azért mert ez egy Elit gimnázium, elit, gazdag, elkényesztetett idiótákkal. Én meg nem vagyok a toppon. Egy kávézóban dolgozok, hogy legyen pénzem a menzára. Ilyen az életem. Nem túl szerencsés.

~~

Alig bírtam talpon maradni az erős szélben, a bőröndöm tartott a földön, amúgy ha az nem lenne, már valahol a Nap közelébben süttetném magam. Miért nincs nyár? Helyette itt van november, minusz mittomén' hány fokkal.

Gondolataimat bátyám hangja zavarta meg.

-JiNa! Meddig terveztél még itt fagyoskodni?-ölelt át.

-Foggalmam sincs..Talán addig, míg jön a hercegem és megment.-fúrtam a fejem a mellkasába.

-Nagyon vicces vagy mondták már?-tolt el magától-

-Most mondta nekem valaki. Éppen az előbb ment el..úgy arra felé.-böktem egy random irányba, azzal magához rántott és még szorosabban ölelt.

-Nagyon hiányoztál törpe.-suttogta.

-Te is nekem.-motyogtam. Alig vagyok 160 centi, míg ő a 180-as magasságával szeli a világot. Én addig alulról szemlélődök.

-Na gyere menjünk!-indult el a kocsi felé.-Üzenek Jinnek, hogy csináljon neked forrócsokit.-mosolygott le rám.

-Jin?-zavarodtam össze. 

~~

Igaz, nem kaptam választ a kérdésemre, de legalább egy fűtött autóban fagyoskodtam tovább. Elmeséltem Namnak, hogy miért raktak ki, mire csak annyit mondott: 'Nálunk jobb helyed lesz!". Akkor még nem is esett le, hogy mire céloz a 'nálunk' alatt, de amint kinyitotta az ajtót hat kíváncsi szempárral találtam szembe magam.

-Fiúk. Ő itt a húgom..JiNa..-mutatott be.

Várj mi? Fiúk?

Sziasztok! Hát nem tudom mi lett velem, még csak ma fejeztem be a Váratlan fordulatot, de már a Housemate-t írom.😅 Egyszerűen túl sok az ihlet! 

Szeretném nektek előre elmondani, hogy ebből a ficiból jó ha hetente egyet fel tudok rakni. Remélem ez is annyira fog nektek tetszeni, mint az előző. 😊

Ha tetszett Vote (☆) és kommentben várom a véleményeket. 😇😘