•Housemate• |BTS JIMIN FF| [BEFEJEZETT]

✿5✿

Jungkook szemszöge:

  -Ti ketten nem vagytok normálisak. -közöltem egy kis éllel a hangomban. Ahogy láttam nem nagyon hatotta meg, inkább tovább bámulta az autókat.

-Kezdtem megkérdőjelezni, hogy valóban Namjoon-hyung -e a bátyád. -nevetett Yoongi.

Kérdőn barátomra nézett, majd nyílt az ajtó és beszökött egy kevés fagyos levegő. Megborzongtam amint elért hozzánk, de JiNa még csak meg sem mozdult. Nagyon figyelte azt a lányt aki bejött.

-Kimegek egy kicsit levegőzni. -állt fel Taehyung és elindult a fotocellás ajtó irányába. Ami persze nem akart kinyílni, ezért nekiment annak.

Több sem kellet, Yoongi szinte lefordult a székről. Én csak megráztam a fejem, amolyan 'Ilyen nincs!' félén. Szemem JiNa-ra tévedt. Szemeit könnyek áztatták.

  -JiNa. JiNa! Miért sírtad el magad azon, hogy Tae nekiment az üvegajtónak? -kérdeztem a lányt.

  -Ki kell mennem a mosdóba. -válaszolta.

Felállt az asztaltól és a mellékhelyiségek felé kezdtett lépkedni. Mikor már majdnem befordult láttam, amint lehajtja a fejét és keserves sírásba kezd. Kétségbeesetten néztem körbe. Mindenfelé vidám, étkező emberek. A kiszolgáló pultnál éppen Nam fizetett, mellete Jin épp egy dolgozóval flörtölt Jiminen pedig ugyan az a lány csüngött, mint aki az előbb bejött. Értetlenül meredtem magam elé és agyaltam. Mi miatt sírta el magát?

-JiNa hova lett? -jött be egy átfagyott Taehyung.

-Mosdóba ment. -rántottam meg a vállam.

És akkor pofán csapott a felismerés. El akartam volna indulni JiNa után, de pont akkor végeztek és jöttek oda hozzánk a kajával.

-Hova mész Kook? -rakta le a tálcát Jin.

-JiNa után. Beszédem van vele...

-Majd vissza jön és akkor beszélsz vele. -húzott le a székre Yoongi.

Vártam, hogy jöjjön. Már 10 perce bent van.

-Namjoon.... -próbálkoztam.

-Majd jön.

~~

Újabb 10 perc után végül kérdezés nélkül a lány után mentem. Hallottam, amint a többiek mondanának nekem valamit, de inkább elengedtem a fülem mellett és JiNa felé vettem az irányt. Nem érdekelt, hogy a női mosdóban van bent, nemes egyszerűséggel benyitottam.

  -Itt vagy JiNa? -kérdeztem.

Választ nem kaptam, helyette inkább valaki keserves sírását.

-JiNa! Tudom, hogy itt vagy! -léptem beljebb.

-Ha azért jöttél, hogy kiröhögj, akkor csak nyugottan. -válaszolt erőtlen hangon.

-Na ide figyelj! -gugoltam le és néztem be az ajtó alatti résen. -Segíteni akarok! Nyisd ki az ajtót!

-Miért higgyek neked? -szipogott.

-Hm... Miért is? -agyaltam feltünően. -Talán mert a bátyád sem volt hajlandó utánad jönni? -néztem a szemébe.

-Jó... -felállt és a kilincs után nyúlt. Én is gyorsan felálltam. Nem szerettem volna a pofán üt az ajtóval.

Kisírt szemekkel, felpuffadt arccal állt előttem.

-Miért futottál el? -kezdtem bele a közepébe.

-Hogy érted? -tetette a hülyét.

-Tudom, hogy tetszik Jimin. -fontam össze a karom.