Kim JiNa vagyok, 16 éves és ma raktak ki a kollégiumomból. Hogy miért? Kedves NiNeul szobatársam miatt. Az apja valami nagyember és ő, mint egyetlen gyermek, megkap mindent. Így hát, engem is kiraktak a szobából, sőt az egész épületből. Tudom, ez így elég bonyolult, inkább kezdem az elején.
☀~☀
Reggel nagyon szar idő volt. Hideg, esős, nedves izé.
Fáradtan, de magamra rángattam valami 'melegebb' ruhát és mivel a lányok már nem voltak a szobában, biztos reggeliztek. Bágyadtan elindulok az étkező felé, mikor odaérek leülök szobatársaim mellé.
-Jó reggelt!-köszöntem. Választ nem kaptam, így folytattam. -Megcsináltátok a kémia beadandót?-néztem végig a társaságon, mire csak pár lesajnáló pillantást kaptam. Hát igen, nem vagyok favorit. -Gondoltam...-dünnyögtem, majd eléjük raktam a füzetem. -Ebéd szünetre hozzátok vissza.-álltam fel.
-Kösz.-motyogta NiNeul.
~~
Kémia óra. Nagy nehezen sikerült vissza szereznem a füzetem. Kezemben az említett tárggyal lépek a tanári asztalhoz és rakom le azt. Éppen mennék vissza a helyemre (már majdnem ott voltam), amikor valaki kigáncsol. Elesni nem estem el, de mégis elég látványosat buktam. Több sem kellett az egész iskola zengett az osztálytól. Félve hátranéztem a tanárra, kuncogott. Fasza. Már a tanári kar is rajtam röhög.
Ha ez még nem lett volna elég számomra egy napra, akkor majd most kapok. Éppen NiNeul füzete volt a tanárom kezében, amikor az megszólal:
-Hol a beadandója?-néz a lányra.
-Tanár úr. Képzelje el...-kezdett bele- JiNa elvette tőlem a füzetem, amikor írtam volna.-pityergett- Tessék megnézni a füzetét. Ott van benne az én beadandóm.
Hogy mi van? Egész este tanulószobán voltam, hogy megírjam azt a szart. Mégis mikor vettem volna el a füzetét?
-Kim JiNa! Azonnal fáradjon az igazgatói irodába!-parancsolt rám.
-Mi? Tanár úr..Én nem...-kezdtem de félbeszakított.
-Ön mit nem? Itt van a füzetében NiNeul kisasszony beadandója.-üvöltötte le a fejem.
Felálltam és lehajtott fejjel indultam ki a teremből. Szemem sarkából láttam amint NiNeul csak ül a helyén és kajánul mosolyog. Lassan, szinte csoszogtam az iroda felé. Mikor odaértem hármat kopogtam az ajtót, majd egy 'szabad' után benyitottam.
-Áh...Kim JiNa...Mi járatban erre..a héten harmadjára..?..-kérdezte unottan.
-Mr. Choi küldött önhöz...-hajtottam le a fejem.
Hallottam amint egy nagy levegőt vesz. Tudtam. Innen nem szabadulok egy darabig.
Fejemmel végig cipőm orrát néztem, mintha olyan érdekes lenne egy rózsaszín Converse. Derékig érő hajam, most teljesen eltakarta a fejem, csoda, hogy nem szart be a diri a kinézetemtől. Tiszta Samara Morgan lehettem így.
Szavaitól (amit lassan másfél órája hallgattam) könnybe lábadt a szemem. Gyakran vagyok itt. Na nem azért mert olyan rossz vagyok, hanem azért, mert az osztálytársaim előszeretettel kennek rám mindent.
-Sajnálom JiNa, de el kell tanácsolnunk a kollégiumból.-mondta ki végül.
-Mi? Ezt..ezt nem teheti..-zokogtam.
-Pedig megtettem.-dőlt hátra. -Éppen ezért...A maradék órájáról el van kérve. Menjen, pakoljon össze, majd adja le a kulcsát a portán.
-De..Akkor hova menjek?-néztem a szemébe.
-Engem aztán nem érdekel, csak tűnjön a szemem elől minél hamarabb, különben az iskolából is eltanácsolom!-üvöltötte.
-É...Értettem..Viszont látásra..-indultam el.
-Viszonr látásra..-dünnyögte utánam.
~~
Amint beértem a szobába életkedv nélkül pakoltam össze, majd hívtam föl a bátyám.
-JiNa~! Végre hívsz! Hogy vagy?-szólalt meg amint felvette a telefont.
-Oppa...El tudsz most jönni értem?-szipogtam.
-Persze. Hova menjek?
-A kollégiumhoz....-motyogtam.
-Indulok! Várlak a parkolóban.-rakta le.
Hát igen. Van egy bátyám, Kim Namjoon. Mindennél jobban szeretem, hisz szinte ő nevelt fel, miután a szüleink meghaltak. Ő most egyetemista és valahol a közelben van albérlete. Vele nem tudtam akkoriban lakni, ezért jöttem kollégiumba. És hogy miért nem bírnak? Azért mert ez egy Elit gimnázium, elit, gazdag, elkényesztetett idiótákkal. Én meg nem vagyok a toppon. Egy kávézóban dolgozok, hogy legyen pénzem a menzára. Ilyen az életem. Nem túl szerencsés.
~~
Alig bírtam talpon maradni az erős szélben, a bőröndöm tartott a földön, amúgy ha az nem lenne, már valahol a Nap közelébben süttetném magam. Miért nincs nyár? Helyette itt van november, minusz mittomén' hány fokkal.
Gondolataimat bátyám hangja zavarta meg.
-JiNa! Meddig terveztél még itt fagyoskodni?-ölelt át.
-Foggalmam sincs..Talán addig, míg jön a hercegem és megment.-fúrtam a fejem a mellkasába.
-Nagyon vicces vagy mondták már?-tolt el magától-
-Most mondta nekem valaki. Éppen az előbb ment el..úgy arra felé.-böktem egy random irányba, azzal magához rántott és még szorosabban ölelt.
-Nagyon hiányoztál törpe.-suttogta.
-Te is nekem.-motyogtam. Alig vagyok 160 centi, míg ő a 180-as magasságával szeli a világot. Én addig alulról szemlélődök.
-Na gyere menjünk!-indult el a kocsi felé.-Üzenek Jinnek, hogy csináljon neked forrócsokit.-mosolygott le rám.
-Jin?-zavarodtam össze.
~~
Igaz, nem kaptam választ a kérdésemre, de legalább egy fűtött autóban fagyoskodtam tovább. Elmeséltem Namnak, hogy miért raktak ki, mire csak annyit mondott: 'Nálunk jobb helyed lesz!". Akkor még nem is esett le, hogy mire céloz a 'nálunk' alatt, de amint kinyitotta az ajtót hat kíváncsi szempárral találtam szembe magam.
-Fiúk. Ő itt a húgom..JiNa..-mutatott be.
Várj mi? Fiúk?
Sziasztok! Hát nem tudom mi lett velem, még csak ma fejeztem be a Váratlan fordulatot, de már a Housemate-t írom.😅 Egyszerűen túl sok az ihlet!
Szeretném nektek előre elmondani, hogy ebből a ficiból jó ha hetente egyet fel tudok rakni. Remélem ez is annyira fog nektek tetszeni, mint az előző. 😊
Ha tetszett Vote (☆) és kommentben várom a véleményeket. 😇😘
YOU ARE READING
•Housemate• |BTS JIMIN FF| [BEFEJEZETT]
FanfictionKim JiNa vagyok, 16 éves kollégista. Legalább is, eddig az voltam. Most bátyámmal és még hat szobatársával lakok. ~Nincs is jobb érzés annál, amikor 16 évesen hét fiúval kell összezárva élned...~ →Káromkodások előfordulhatnak.← BEFEJEZETT! kezdve:...