•Housemate• |BTS JIMIN FF| [BEFEJEZETT]

{Epilógus}

Írói szemszög:

Pontosan egy éve annak, hogy Jimin és JiNa balesetet szenvedtek és, hogy Jimin életét vesztette. Azóta rengeteg dolog megváltozott. JiNa előre hozta az érettségijét, hogy el tudjanak költözni a nyomasztó közegből. A régi lakásban minden Jiminre emlékeztette őket, ezért amint JiNát kiengedték a kórházból nekiálltak új otthont keresni.

Időközben Jimin temetésére is sor került, melyre csupán a rokonokat és nagyon közeli barátokat hívtak meg. Egyszerű, mégis gyönyörű szertartás volt.

"Mintha csak Jimin akarta volna így, szülővárosában, Busanban találtak megfelelő házat és végre költözhettek. JiNa és a fiúk kapcsolata megerősödött, és szinte mindegyik a kishúgaként tekintett rá. Igen, szinte. Ugyanis Jungkook érzései JiNa iránt sosem hunytak ki, és most, hogy van esélye még erősödtek is. Viszont a fiú úgy érezte nem helyesek az érzéseit. Szerinte JiNa még mindig Jiminhez tartozott. Hiába nem volt velük, ő úgy érezte mintha folyamatosan őket figyelné.

Nem hiába Namjoon kishúga JiNa. Okos lány volt éppen ezért észrevette Jungkook érzéseit, és napról napra kezdett jobban belebolondulni a fiúba. Azonban nála is meg volt az az érzés, miszerint ő még mindig Jiminé és, hogy nem szabadna ilyeneket éreznie. Rengeteget beszélt erről Namjoonnak, úgyanúgy neki elmondta azt amit még a kórházban álmodott Jiminnel. Mindketten arra jutottak, hogy lehet ideje lenne túllépni rajta és nem gyászolni. Így is lett, nem telt egy hónapba se, de a két fiatal összejött.

Ugyanakkor, JiNa még mindig érzett valamit egykori barátja iránt. Szomorú volt, mert úgy érezte csak kihasználja Jungkook érzéseit. Szomorú volt mert úgy érezte, nem tudja teljes szívéből szeretni a fiút. Nem kellett sok, mire barátja észrevette JiNa szomorú lényét és azonnal előjött belőle az örző-védő barát énje.

-JiNa... -ült le barátnője mellé. -Mi a baj?

-Szörnyű ember vagyok Jungkook... -sírta el magát a lány. A fiú utálta így látni, az a keserves három hónap ameddig azt kellett néznie, ahogy JiNa élő zombivá válik a sok sírás és a rettentően kevés alvás miatt betette nála a lécet.

-Miből gondolod? -ölelte át a lányt.

-Ne haragudj rám... -zokogta a fiú vállába.

-Miért haragudnék rád? JiNa... Nézz rám és ne sírj... -a lány tette amit kért és kisírt szemekkel a fiúra nézett. -Szeretlek és utállak így látni. Bármi is a baj, ne sírj miatta mert nem ér annyit. Csak ráncos lesz miatta a szép bőröd...

JiNa szíve megtelt boldogsággal és halkan felkacagot a fiú bolondsága miatt.

-Nem érdemellek meg Jungkook...

-Mindenki megérdemli a boldogságot, és én vagyok a tiéd... Szóval ne emészd magad ilyen butaságok miatt.

-Akkor is megérdenellek, ha még mindig érzek valamit Jimin iránt?

A név hallatán a fiú torkában gombóc keletkezett és feltörtek benne a mélyen őrzött emlékek. Hatalmas faroknak érezte magát azért, amiért olyan köcsög volt JiNával a kezdetekkor és, hogy nem csapott le rá rögtön a mekis alkalom után. Mert igen, ha akkor megszerzi magának a lányt, akkor most is életbe lenne Jimin és nem kéne azt néznie, hogy JiNa minden este sírva alszik el.

-Akkor is... -nyelte le a gombócot. -Szeretlek mondtam már. Tudom, hogy nehéz túllépned Jiminen, ezért megértem.

-Komolyan nem érdemellek meg... -kuncogott fel halkan a lány. -Én is szeretlek...

Jungkook belsője megtelt mérhetetlen boldogsággal e három szó hallatán és rögtön elkezdte puszikkal elhalmozni barátnőjét. JiNa nevetve hagyta, hogy barátja agyonpuszilgassa.

A konyhában ügyködő Jin, a nappaliban lévő Taehyung, Hoseok és Yoongi egészen a szobában dolgozó Namjoon is hallotta JiNa felszabadult nevetését. Mind hálásak voltak Jungkooknak amiért ki tudta szabadítani JiNat a szomorúságából. Erre vártak régóta, ugyanis JiNa nem nevetett amióta Jimin elment. Végre úgy érezték, most már talán minden vissza áll a régi formájába."

És most itt vannak. Újra Szöulban, hogy megemlékezzenek barátjukról. Vegyes érzelmekkel ugyan, de biztonságban megérkeztek a szállásra ahol a következő hetet fogják tölteni. Rengeteg könyörgés árán, de Jungkook kiérdemelte, hogy egy szobába lehessen JiNával. Fő érve, hogy így biztonságban tudhatja. Ezután kérdés se volt, hogy Namjoon megengedte.

Ez a hét arról szólt, hogy megpróbáljanak pozitívan visszaemlékezni Jiminre. Éppen ezért az első pár nap arról szólt, hogy mindenféle vicces emlékeket osztottak meg egymással. Közte volt az a téli eset is, mikor Taehyung megcsókolta Jimint. Igen, mindenkinek az volt a kedvence. Késő estig az beszélgettek. Volt olyan, hogy nevettek de olyan is, hogy a sírás szélén voltak. Egészen addig, míg Taehyung nem mondott valami totál baromságot. Lehet azért mert szimplán kattos, de az is, hogy így akarta felvidítanu JiNát. Igen, fő cél volt ez is.

JiNa szemszöge:

Ugyan abban a fekete helységben voltam, mint a kórházas álmomnál. Viszont most Jungkook is mellettem volt. Jimin ugyanúgy megjelent, azonban most azokban a ruhákban amikben temettük, és a sebei is be voltak gyúgyulva. Azonnak könnyek szöktek a szemembe és próbáltam nem sírni. Jungkook közben szorosan ölelt és mosolyogva nézte Jimint, amint az egyre közelebb ér.

-Sokkal szebb vagy így JiNa... -szólalt meg mikor elém ért. -Így... Boldogan.

Kibújtam Jungkook öleléséből és helyette Jimin karjaiba vetettem magam. Hideg volt, de még mindig meg volt az a jellegzetes illata mint az elején. Elengedtem és ránéztem.

-Ne merd elsírni magad, hisz itt vagyok veled... -tette a kezét a mellkasára. -Emlékszel..?

Bólintottam és lenyeltem a hatalmas gombócot ami a torkomban keletkezett.

Kinyitottam a szemem, majd rögtön vissza is csuktam a napfény miatt.

Ma megyek el Jimin sírjához. Egyedül. Én kértem meg a fiúkat, hagy menjek egyedül. Nehezen de beleegyeztek.

Miután kimásztam Jungkook melől, felöltöztem és kimentem enni valamit mielőtt elindulok.

Írói szemszög:

Amint JiNa elkészült el is indult meglátogatni Jimint. Nem telt sok időbe mire elérte a temetőt. Nagyot nyelve ült le Jimin sírköve elé.

-Szia Jimin... -sóhajtott és nem bírta tovább, szeme megtelt könnyekkel és halványan mosolyogta az előtte álló követ. -Veled álmodtam... Tényleg szebb vagyok így? -kuncogott. -Tökmindegy...

Egy ideg csendben szipogott közben az emlékek újra és újra lejátszódtak a fejében.

-Képzeld, összejöttünk Jungkookkal... -szólalt meg egy halvány mosollyal az arcán. -Tartozok neked egy vallomással... Még mindig szeretlek, holott nekem ott van Jungkook és ezt nem szabadna, de ezt tudja ő is.

Még egy utolsó pillantást vetett a kőre, majd felállt.

-Mindenkinek hiányzol, de remélem minden rendben ott veled ahol vagy... Nehéz volt nélküled ez az egy év, de innentől már csak könnyebb lesz hiszem. Készülj arra, hogy mind eljövünk ma hozzád mégégyszer és nem fog beállni a szánk... -kuncugott halkan. -Szeretlek Jimin... És nem haragszok rád...

Amint ezt kimondta tudta, hogy ott van vele Jimin. Nem kellett látnia elég volt a hangja.

-Én is szeretlek téged... Lakótárs*

[Vége]

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
*Housemate

És akkor itt le is zárnám ezt a könyvet. Remélem csaltam pár mosolyt az arcotokra ezzel a könyvvel, én személyszerint nagyon szerettem írni ezt a cukiságot. Viszont igen, ez a vége.

Nem mindennek van boldog befejezése..

2018-05-07 ~ tae_cup95