•Housemate• |BTS JIMIN FF| [BEFEJEZETT]

✿11✿

-Ne gyere be! -kiáltottam, miközben elbújtam a zuhanyfüggöny  mögé.

-Akkor siess! -csukta vissza a már résnyire nyílt ajtót. Ezt  megúsztam.

Miután felkaptam magamra pizsinek száműzött melegítőt és  pulcsit (tél van na), átadtam a fürdőt szerencsétlen Hoseoknak.  Végül elindultam, vissza a szobám felé, de azonnal  megtorpantam, amikor meghallottam Taehyung hangját, ahogy  rólam beszél.

Taehyung szemszöge:

-Nekem tetszik JiNa. -mondta enyhén elpirulva.

-Mi van? -sokkoltam le. Az nem lehet, az én fogadott húgocskám  tetszik ennek a tuskónak! Már pedig én nem engedem, hogy ezek ketten összejöjjenek, az fix!

-Jól hallottad. -motyogta.

-Ilyen nincs Jimin! Annyi lány közül, miért pont Ő?

-Mi? Netán neked is tetszik!

-Hülye vagy! Úgy tekintek rá, mint második húgomra! És rohadtul nincs kedvem vérfertőzősdit játszani vele! -néztem rá  hitetlenkedve.

Ez a barom, komolyan azt hitte..? És még rám  mondják, hogy egy idióta vagyok. Hát, akkor Ők még nem találkoztak, alias Park Kinézemahaveromból,hogymegrakjaahúgát Jiminnel.

-Jó, bocs. -tette fel a kezét védekezően. -Csak beparáztam.  Ellened semmi esélyem. -húzta el a száját.

-Na idefigyelj! -ültem le vele szembe. -Ha karácsonyig nem  mondod el neki, esküszöm kiheréllek és a torkodon nyomom le  nemzőszerved maradékát. Rendben? -néztem a szemébe, mire  ijedten bólintott. -Oksi! -mosolyogtam rá, majd lerúgva az  ágyamról bemásztam a takaró alá, szorosan magamhoz ölelve  kedvenc oroszlános plüssöm. -Most viszont húzz innen. Aludni  akarok! -dünnyögtem.

Nevetve hagyta el a szobám, én pedig addig agyaltam Chim  megkínzásán (ha esetleg megbántaná az én egyetlen JiNám),  ameddig el nem nyomott az álom.

JiNa szemszöge:

~Időugrás>December 24. Karácsony~

Jó kislány lévén, kihallgattam a Taehyung és Jimin közötti  beszélgetést, ami... Pontosan két hete történt. Azóta várok arra,  hogy Jimin lépjen valamit. Fura beismernem, de a napok  múlásával, egyre szomorúbb lettem. Talán tényleg beleszerettem. De csak talán. Ha ma nem mondja meg mit érez, akkor...

-Bazdmeg! -hallatszott a nappaliból. Yoongi megint elesett a girlandban. Ma ötödszörre.

-Hát igen. Könnyebb lenne, ha felemelnéd a lábad, és nem csak  csoszognál, mint egy vén trotty! -kortyolt bele forralt borába  Jungkook.

-Kook! -vette ki a kezéből a bögrét Jin. -Kicsi vagy ehhez!

-Elmúltam 18, ihatok. -nyúlt a tárgy után, de az idősebbik a  mosogatóba öntötte tartalmát.

-Asszem' sírni fogok. -szipogott  látványosan.

-Ó, hogy a jó édes anyját baszná... -kezdte bátyám, de Jin időben hozzá vágott egy fakanalat. -Azaz... -fogta a fejét. -Hogy a kutya  rágná a csontját! -nézett a földön heverő szilánkokra. Aha, tehát  megint eltört egy gömb. Mai nap ötödszörre.

-Basszátok meg, ha így haladtok nem lesz a fán dísz. -ült le  nevetve a kanapéra Jimin.

-Na jó! -csapott az asztalra Jin. -Aki innentől káromkodik,  esküszöm az élő édes anyukámra, hogy nem kap vacsorát!  -kiáltotta.

-Bocsánat... -motyogtam a fiúk helyett.

-Jaj, ugyan JiNa. Rád nem haragszok. -mosolygott rám. -Csókos... -duzzogott mellettem Kook.

-Piás! -vágtam vissza.

-Legalább őszinte vagy. -bólintott elismerően.

-Köszönöm! -álltam fel, majd a fához siettem, hol továbbra is  Namjoon bénázott.

~~~

Máshol divat az ajándékozás, ugye? Hát nálunk nem. Csórók vagyunk, és minden pénz kajára ment el. Szóval ajándékozás...  Az kimaradt. De nem is baj. Részemről!

-Na, akkor én mentem is aludni. Szép volt, jó volt veletek. -intett  Yoongi, miután befejeztük a vacsorát, és már el is tűnt.

-Én is megyek, és te is jössz, ugye Kook? -állt fel Tae, majd az  említettre nézett, aki vette a lapot és bólintva a fiú után ment.  Tudom, mi a terved Kim Taehyung. Tudom.

Ezután Namjoon, Jin és Hoseok is bemondta az unalmast, és  csak én és Jimin maradtunk az étkező asztal két végében.

Mondj már valamit az istenért, itt ülünk öt kibaszott perce, de te  csak azt a hülye pálcikát piszkálod! Eskü, ha nem szólal meg,  még öt percen belül, akkor követem a többiek példáját, és húzok  aludni.
Letelt. És semmi.

-Ha nem mondasz semmit, akkor megyek én is. -állok fel  csalódottan.

-Mi? Honnan tudod, hogy mondani akarok valamit?

-Két hete kihallgattalak titeket. Azóta várom, hogy tégy valamit.  -mondtam, miközben a zoknimat figyeltem.

-Sajnálom JiNa, én csak...

-Semmi baj. -ráztam meg a fejem, miközben a könnyeimmel  küszködtem. -Én megvárom. -hagytam egy kis szünetet. -Pedig az érzés kölcsönös. -azzal elindultam, meg sem várva a válaszát  csuktam be magam mögött az ajtót.

Utat engedve könnyeimnek, dőltem be az ágyba és bámultam a  plafonra, míg egyszer csak ki nem nyílt az ajtó. Nem néztem oda,  tudtam ki áll ott. Csak vártam. Vártam, hogy beljebb jön-e, és  bejött. Becsukta maga mögött az ajtót, majd fölém hajolt.

-Ne haragudj... -suttogta.

-Nem haragszom. -ráztam a fejem.

-Reméltem is. -ült le az ágyam szélére, mire én is felkeltem, és a  hátamat a hideg falnak döntöttem.

-Hogy érted? -kérdeztem, mire felém fordult és kurva közel  mászott hozzám.

Alig pár centi választott el minket, mikor  hirtelen megszüntetve azt csókolt meg, úgy, mint még soha.  Egész testem megremegett a rég várt érzéstől, de úgy gondolom,  megérte várni. Mindkét karom nyaka köré fonva hagytam, hogy  tovább falja ajkaim.

Fogalmam sincs meddig lehettünk így, hisz már csak arra  eszméltem fel, hogy mindketten lihegve nézünk egymás  szemébe.

-Tudod mit? -nézett a szemembe, míg sajátjában egy kis  pajkosság csillant fel.

-Na? -kérdeztem vissza türelmetlenül.

-Ne mondjuk el ezt egyikőjüknek se. -vigyorgott rám.

-Jó! -mosolyodtam el én is.

-Akkor én most megyek aludni, és itt az előbb...-hagyott egy kis  szünetet. -Nem történt semmi, te is elmentél aludni és én is, jó?

Bólintottam.

-Akkor... -hajolt közelebb és egy utolsó csókot lehelt ajkaimra.  -Jó éjt. -azzal kiment a szobából és magára hagyott engem. 

Engem, az őrülten szerelmes, boldog és őrült tinilányt.