•Housemate• |BTS JIMIN FF| [BEFEJEZETT]

✿2✿

Nem tudtam mit csinálni. Pislogtam, vagy ezret, de semmi. Még mindig ott álltak. Arcomat elöntötte a pír, éreztem, amint már égeti a bőröm.

Végignéztem a társaság minden tagján, rohadt magasak voltak (jó hozzám képest mindenki égimeszelő), kivéve egy. Kisebb volt mint a többiek, a bátyámtól kb. fél fejjel maradhatott le. Narancs haja szemébe lógott, kis sötétbarna, már szinte fekete szemei csillogtak. Telt ajkai pedig enyhén elválva húzódtak mosolyra. 

-JiNa..! Itt vagy?-hallottam bátyám hangját. -Kit néztél ennyire?

-Mi..? Én..Se..semmit...-kezdtem vörösebb lenni, mint az előbbi fiú felsője.

-Akkor jó!-mosolygott.

Értetlenül néztem körbe, a hat fiú egymás mellett sorakoztak. Hajuk szinte a szivárvány minden színében pompázott.

(Írói megjegyzés: A fiúk hajszínét különböző Era-k-ból válogattam össze!)

-Engedd meg, hogy bemutatkozzak. Jin vagyok.-jött közelebb a szőke. Aha tehát Ő Jin. Na de hol a forrócsokim? 

-Hoseok, de hívj csak Hobinak.-tette fel a kezét a rózsaszín. 

-Taehyung, neked csak TaeTae.-ölelte át a mellette lévő fiút a vöri. -És Ő itt Jungkook.-mutatott a barnára.

-Yoongi.-szólalt meg unottan mellettem(!) a kék.

Nem csodálom, hogy ilyenkekkel lakik együtt a lila hajú bátyám. Talán annak a Jungkook-nak volt annyi esze, hogy nem festeti be a haját valami idétlen színre. Bár, ha jobban megnézem ismerős nekem valahonnan ez a kölyök.

-Te vagy az a végzős, akit mindig körbevesznek a lányok!-kaptam a szám elé a kezem, közben az áldozatra mutattam.

-Ja. Te meg az a törpe, aki mindig odaadja a háziját mindenkinek.-vettet rám egy lesajnáló pillantást. Uh de megbántam, hogy megszólaltam. Ügyes vagy JiNa!

-Kook! Vigyázz a szádra! Csak én hívhatom törpének.-emelte meg a hangját Nam. Kook, vagy ki, felháborodottan sietett be az egyik szobába, majd baszta be annak az ajtaját, úgy, hogy még én is beleremegtem.

-Ne is vedd magadra amit mondott.-indult felém a vöri hatalmas vigyorral az arcán. -Azta, te tényleg nagyon pici vagy.-állt meg előttem. Hát igen, mellkasa közepéig ha értem. -Mindegy, gyere megmutatom a szobád.-ragadta meg a csuklóm.

-Na, ez az.-mutatott egy szobára.-Pont Jimin mellett.

-Jimin?-néztem fel rá. Be fog állni a nyakam, ha ezek nem mennek össze.

-A kis narancs.-vigyorgott.-Na menj, pakolj ki. A fürdő a folyósó végén. Jungkookkal meg ne foglalkozz, majd megbékél.-hagyott ott.

Mikor beléptem megcsapott a semmivel össze nem téveszthető férfi illat. Olyan kellemes volt, kedvem lett volna bezárkózni örök életemre ebbe a kis helyiségbe. Ami tényleg nagyon kicsi volt. Alig fért el benne az ágy plusz egy kis ruhásszekrény. A falak mélyvörösre voltak festve, ehhez tökéletesen passzolt a vörös-fehér ágynemű, barna ágykeret és a barna bútorok. Volt egy közepes méretű ablak, pont az ágy felett, ami a ház mögötti parkrészre nyílt. Nem mondom, hogy valami gyönyörű látvány volt november végén az a sok, lombnélküli fa és bokor.

Ámulásomat két halk kopogás zavarta meg, miután válaszoltam egy 'szabad' félét, a szőke lépett be.

-Jin, ugye?-kérdeztem félve.

-Igen.-mosolygott kedvesen. -Hozam forrócsokit, Nam mondta, hogy szereted.-nyújtotta át a bögrét.

-Azta, köszönöm.-motyogtam.