Váratlan egybeesés

8️⃣ Night 8️⃣

Mozgolódásra keltem. Karjai szorosan fonódtak körém, arca izzadt volt, haja csapzott. Édes ajkai közül, most kivehetetlen motyogás kúszott ki. Megterhelő volt így látni. Ahogy homlokához értem, hideg kezemet perzselte a forróság. Próbáltam nyugtatni, hisz egyértelmű volt, hogy amellett, hogy lázas, rosszat is álmodott. Óvatosan kibújtam mellőle, teste megrázkódott, rázta a hideg. A takarót ráterítettem és a fürdőbe mentem. Egy kisebb törölközőt bevizeztem, majd kicsavartam. Kivettem egy lázcsillapótót, majd egy pohár víz kíséretébe hagytam el a helyiséget.
A nedves anyagot, homlokára terítettem, amitől megrebegtek sötét pillái, s erőtlenül nyitotta ki íriszeit.
-Lázas vagy! Vedd be a gyógyszert és próbálj visszaaludni! Itt vagyok melletted!
-Köszönöm! Köszönök mindent és, hogy vagy nekem!
-Szeretlek! De most az a legfontosabb, hogy rendbe légy!
A pirulát elfogadta, s teste visszahullott a puha matracra. Én is lefeküdtem, és már meg is kaptam az élő kispárna szerepét! Már csak az édes szuszogása hallatszott a sötét, egyedül a hold tört fénye által megvilágított szobában.

⚽️⚽️⚽️

Reggel megkönnyebbültve vettem tudomásul, hogy Ney láza teljesen megszűnt. Arca kisimúlt, mintha a világ összes problémája hirtelen köddé vált volna. A konyhába indultam a reggeli kávéért, majd a keserű, de mégis édes nedűt a szervezetembe juttatva, egy fokkal máris éberebb lettem. A reggeli zuhanyzás után, egy egyszerű testnadrágot vettem fel, Kedvesem pólójával. Nekiálltam a reggeli készítésnek. A szokásos pirítós mellett, most egy forró tea mellett döntöttem. Elkapott a szívroham, mikor hirtelen karok fonódtak a derekam köré, ezzel rendesen megugrasztva engemte . Neymar egy hosszú, reggeli csókkal köszöntött, majd el is foglaltuk a mahagóni asztalhoz tartozó székeket.
Ma lazulós, otthon pihizős napot terveztünk, Davi Lucca társaságában. A szőkeség fél órán belül az ajtóban toporgott, majd mindkettőnket megölelt. Egész nap süttettük a hasunkat, medencéztünk és persze rengeteget nevettünk. Örülök, mert ha nem is tűnt el Neymar fejéből az aggodalom és a rettegés foszlánya, talán kis ideig el tudtuk feledtetni vele. A őszinte mosolya is hasonlóról árulkodott.
Miután kefektettük 9 körül Davi-t, Ney egy vörös rózsát és egy apró ajándékdobozt adott át. Először értetlenül néztem, majd el is szégyelltem magam, hiszem ma vagyunk fél évesek. Nem nagyon ünnepeltünk a szülinapomon kívül semmit, de a kapcsolatunk, megérdemelt ennyit. Igaz nem volt elmélyítve még, miattam nem, de nem akartam semmit elsietni! Könnyekkel küszködve öleltem magamhoz a Barátom, majd csillogó szemmekkel néztem, a gravírozott ezüstláncot. Nem holmi nyálas szöveg volt, egy régebbi poén, amitől 1000%, hogy ő jut az eszembe.
Most én csókoltam meg és éreztem, hogy most jött el a megfelelő pillanat!
És ez az éjszaka, ami a csókokon és érintéseken kívűl, csak a szeretetről szólt, nem tartozott rajtunk kívül senkire. Megérte várni. Büszkén tudom kijelenteni, hogy 18 évesen, csalódások nélkül adtam oda magam a szerelmemnek! Mosolyogva hajtottam álomra a fejem, az eseményeken gondolkodva. Nem tudom, hogy érdemeltem ki, de nagyon hálás vagyok az Istennek az életemért! Hiszen hiába nem tökéletes, de az enyém és boldog vagyok Neymar-ral és Davi-vel, aki hiába nem az én kisfiam, de lassacskán magaménak érzem!

Sziasztook! Elnézést kérek a lassúságomért, de bele kell rázódni a suliba! Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rövidke rész!
Puszi: Zita💘