Csak te kellesz

2

Észre sem vettük és már két óra volt. A fiúk elmondták elképzeléseiket, amiket gyorsan lejegyzeteltem, vázolták a az új album témáját. SoYung és egy másik nő a fotózást beszélték meg, majd MiHi-vel elmentünk a büfébe ebédelni. A fiúk is jöttek és két asztallal odébb foglaltak helyet. Éreztem, hogy valaki néz, s amikor felpillantottam, egy barna szempár vizsgált. Suga..... A nyakamon a pirosság kezdett felfelé kúszni és zavaromban a fülbevalómat kezdtem piszkálni. Visszanéztem és láttam, hogy szeme egy csíkba szűkült és egy félmosolyra húzta száját. Aish..... milyen lesz ha egész közelről fogom látni?

Otthon elővettem a jegyzeteimet, és melléírtam a tapasztalataimat, milyennek láttam őket. Elsőre megállapítottam, hogy Jimin egy félénk srác, aki a beszólásaival akar népszerű lenni. Kook állandóan a többieket figyeli, mint maknae szót fogad az idősebbeknek és hallgat rájuk, kivéve amikor megszállja az ördög, azok meg szeretnek atyáskodni felette. Csináltam néhány vázlatot, majd aludni tértem.

A következő napok már a próbálkozás jegyében teltek el, a banda Japánba készült néhány koncertre. A színpadi fellépőruhák már megvoltak, de változtattam annyit rajta, hogy azokat az ízléstelen vastag láncú nyakláncokat száműztem. Ennek kimondhatatlanul örültek, ők is utálták. A feladatom közé tartozott a hétköznapi viseletük, egyéni stílusuk kialakítása is. Egyenként elbeszélgettem mindegyikükkel, hogy megismerjem őket és a róluk kialakítandó kép valósághű legyen, ne csak egy álca. Láttam, hogy ez tetszett nekik.

Ebédnél MiHi meg is jegyezte.

- HyeSoo! Az ujjaid köré csavarod a fiúkat! – miközben a tésztát tekerte a pálcikákra.

- Miért mondod ezt?

- Kook állandóan rólad beszél ....

- Ugyan, tudod, hogy én .....

- ..... Tudom. – szakított félbe – De ha nem leszel merészebb ..... Ő egy nagyon zárkózott fiú, csak a zenével foglalkozik. A dormban is elvonul a szobájába és állandóan dalokat ír.

- Nem tudom, hogy lehetnék merészebb anélkül, hogy rámenősnek látszódjak.

- HyeSoo, három nap múlva Japánba utazunk. Talán majd ott más lesz.

Befejeztük az ebédet és délután az airport fashion megtervezésébe fogtam. Ez igen fontos, mert az idolok rengeteget utaznak, itt látják őket legtöbbet és nem mindegy, hogyan néznek ki. A legtöbbet természetesen Suga öltözetével foglalkoztam. Mivel álcázzák magukat, valahogy beugrott, milyen lenne egy fedora kalap a fején. Ezt mindig is imádtam, nekem is van.

Elérkezett az utazás napja. A srácoknak tetszett az új stílus, Suga sem tiltakozott a fedora ellen. A Gimpo-n hatalmas tömeg várta őket, nem győztek a biztonságiak segítségével menekülni. Alig három óra elteltével már Tokyo-ban voltunk.

Két hete dolgoztam velük és ez volt az első koncert, amire én öltöztettem őket. A nézőtéren közel húszezren várakoztak, míg mi kezelésbe vettük őket. Irigyeltem MiHi-t, hogy a smink felvitelekor olyan közel van hozzájuk, míg én csak kikészítem a ruhát, esetleg igazítok egy kicsit. Aztán a mikroport szerelésénél Jimin megszólalt.

- Noona! Segítenél egy kicsit?

- Mi a baj Jimin?

- Azt hiszem le fog csúszni a nadrágom, valahogy bő lett a dereka.

- Mikor próbáltad fel utoljára a nadrágot?

- Csak amikor kész lett, de annak is van egy hónapja.

- Na szép, azóta nem volt rajtad? Egy hónap alatt rengeteget változhatsz, főleg a kondizás miatt. Azt hiszem neked is ez a bajod, rágyúrtál a kockás hasadra és átrendeződtek az izomkötegeid. Ezért a derekad vékonyabb lett és lóg rajtad a nadrág. Keresek neked egy övet.

Találtam is egyet és belevezettem a nadrág bujtatóiba. Jimin hálás volt.

- Noona, megmentettél!

- Lehet, hogy a rajongók örültek volna ha lecsúszik a nadrágod ..... végül is az ingeket állandóan letéped magadról.

- De ha egyszer szeretik azt .... – rántotta fel vállát és megeresztette azt a huncut mosolyát.

- A rajongók mindegyikőtökről letépnék az inget – feleltem nevetve. Felnéztem és láttam, hogy Suga elmosolyodik.

- Most képzelj el engem, amikor letépem az ingem – mondta.

- Hm –mutatóujjam állam alá támasztottam és gondolkodó fejet vágtam - Elképzeltelek. De te nem olyan vagy.

- Milyen nem vagyok?

- A te imidzsed nem ilyen.

- Szóval nem lennének kíváncsiak az én kockáimra? – uh, ebből hogy jövök most ki, de eszembe jutott mit mondott MiHi és gondoltam egy merészet.

- Miért? Vannak kockáid?

- Megmutassam? – és már húzta az ingjét felfelé. Akaratlanul is odanéztem szinte várva, hogy megláthassam van-e egyáltalán abs-a. Észrevette, hogy hasát nézem és megint elmosolyodott, de nem húzta tovább az ingjét. – Maradjon ez egyelőre titok.

Hála az égnek, így is elég zavarban voltam már. Ránéztem és nem tudtam elvenni róla tekintetemet, annyira rabul ejtett az a gyönyörű sötétbarna szem. Ő is engem nézett és már elszállt a mosoly róla, elkomolyodott. Ez ő, igen, a komoly, a zárkózott Suga. Akaratlanul is megnyaltam alsó ajkamat, majd zavartan elfordultam.

A koncert után az öltözőben csak úgy hajigálták a ruhákat, nem győztem összeszedni és külön válogatni őket. Szépen összehajtottam és bezsákoltam, hogy másnap a tisztítóba vigyék. A koncertterem előtt rengetegen várták a fiúkat, a lányok sikítoztak mikor megjelentek. Természetesen a maknae line volt a legnépszerűbb, de azért hallottam „Szeretlek Suga!" bekiabálásokat is. Ő azonban nem foglalkozott vele, még csak nem is nézett arra, ahonnan a hang jött.

A szállodába visszaérve már épp fürödni készültünk, mikor kopogtak az ajtón.

Vajon ki lehet a kései látogató? És mit akar?