Csak te kellesz

15

Ahogy kirohantam a kávézóból, csak a sarokig jutottam, ott lerogytam a fal mellé és sírtam. HyeSoo, én egyetlen szerelmem, miért csináltad ezt?

- Te őrült! Tudod mit tettél? – állt elém NamJoon.

- Hagyj! Most már tényleg vége.

- El akartam mondani, de nem hagytad te barom!

- HyeSoo, kérlek ne hagyj egyedül ...... Nélküled nem tudok ......

- Akkor menj vissza hozzá és kérj bocsánatot!

- Menjek vissza? Most mondta, hogy nem szeret ...... Vége.

- Idefigyelnél rám egy kicsit te idióta? Miattad csinálta az egészet!

- Mi az, hogy miattam? – kaptam fel a fejemet.

- Miattad te barom! Mert az a faszkalap menedzser nem bírja a fejedet és így akart beléd rúgni.

- Mi?!

- Kényszerítette, hogy eltűnjön!

- Mi az, hogy kényszerítette?

- Azt mondta neki, hogy választhat, kilép az életedből és eltűnik örökre, vagy ott marad, de akkor téged kitesz a bandából és lőttek a karrierednek.

- Ez igaz?

- Persze hogy igaz! És szerinted HyeSoo mit választott? Gondolkozz már el!

- Elhagyott, hogy én maradhassak ..... - súgtam magam elé - Mit tettem ...

- Na jó, hogy felfogtad végre! Eredj vissza hozzá én meg bemegyek az ügynökségre az elnökhöz, lesz egy kis beszédem a menedzserrel kapcsolatban. Majd meglátjuk, kinek a karrierje fog véget érni és kit kell fenyegetni – azzal elment, de visszanézett és felemelte mutatóujját – Még mindig itt vagy? Indulj már!

Felálltam és visszaindultam. HyeSoo két kezébe temetve arcát zokogott. Odamentem hozzá és leguggoltam mellé. Nem tudtam, mit mondjak.

- Soo, tudok mindent, Nam elmondta. Elmondta, hogy szemétkedett veled a menedzser ...... Hogy te azért hagytál el, hogy én maradhassak .... Bocsáss meg, amiért az előbb olyan voltam veled. Soo, én nem tudok nélküled élni. Szeretlek, és tudom, hogy te is szeretsz.

- YoonGi ...... - zokogta még mindig kezébe temetve arcát. Óvatosan elvettem kezét, majd elővettem zsebkendőmet és megtöröltem könnyes arcát.

- Soo, Nam bement az ügynökségre, elmond mindent az elnöknek, hogy mit csinált a menedzser, hogy mivel fenyegetett meg. Nem kell bujkálnod tovább, nem lesz semmi bajom.

- YoonGi, ha kitesznek, és nem zenélhetsz tovább ...... a zene az életed, a mindened ...... a zene nélkül nem élhetsz.

- HyeSoo, nekem te vagy az életem, a mindenem, én nélküled nem élhetek. Szeretlek. Ne hagyj el soha többet!

Megfogtam két karját és felállítottam a székről. Állánál fogva felemeltem fejét kezemmel, és szemébe néztem. Könnyek áztatták, de már nem sírt. Csak néztük egymást, majd átöleltem és szorosan tartottam, mintha soha nem akarnám elengedni. És nem is fogom. És azt sem engedem, hogy bárki közénk álljon, hogy elvegyék tőlem. Szép lassan közelítettem arcához és megcsókoltam. Bátortalanul viszonozta, mire én megrészegülve a boldogságtól, hogy újra érinthetem, karjaimban tarthatom, egyre szenvedélyesebben csókoltam. Ebben a csókban benne volt az elmúlt két hónap minden fájdalma, minden elmulasztott csókja. Éreztem újra vágyakozását, kezével hajamba túrt, míg én óvón tartottam karjaimban.