Csak te kellesz

5

Arra ébredtem, hogy YoonGi fogja a kezemet, fejünk egymásra van hajtva. Lopva körbenéztem, ki látta meg, de megnyugodtam. Akaratlanul is megmozdítottam kezemet, mire YoonGi résnyire nyitotta szemét és rám nézett.

- Jó reggelt! – de nem engedte el kezemet.

- Jó reggelt neked is. Kipihented magad?

- Soha ilyen jól nem aludtam még – dörmögte huncut mosollyal a szája sarkában.

A repülőtéren itt is rajongók hada várta őket, de napszemüvegük és szájmaszkjuk mögé elrejtőzve semerre sem nézve vonultak a vámvizsgálathoz. Rengeteg fotós volt, kattintgatták is gépeiket rendesen. Mi természetesen hátrébb voltunk, sosem a közelükben.

Csoda, hogy a koncert másnapjára szabadnapot kaptak, így körülnézhettek. Fotózkodtak a Hollywood felirattal a háttérben, a sztárok csillagainál a hírességek útján, végigmentek a Sunset Boulevard-on. Jimin és Tae kitalálták, hogy este menjünk le a partra, nézzük meg az óceánt és fürödjünk benne. Megvártuk, míg besötétedett, felpakoltak egy halom chipset, mindenféle nasit, no meg persze egy kevéske alkohol is megbújt a táskában.

Mezítláb szaladgáltunk a homokos parton, J-Hope, Tae meg Jimin teljesen el voltak indulva. Egymást kergették, míg NamJoon és Jin az élet nagy dolgait vitatták meg néhány üveg alkohol kíséretében. Hirtelen JungKook felkiáltott.

- Fürödjünk srácok, tök jó a víz!

- Nem jöttök a vízbe? – kérdezte csendben.

- Gyere már Soo, ne kéresd magad! – és MiHi felhúzott a homokból.

- Jó, jó, de előbb le kell vetni a ruhát, végül is ezért jöttünk fürdőruhába. Ahogy levettem magamról a rövidnadrágot, majd a pólót, láttam YoonGi csillogó szemeit, ahogy vágyakozva néz rám. Gyorsan beszaladtunk a vízbe, ahol a többiek már egymást dobálták, mint a gyerekek. Tulajdonképpen eléggé gyerekek voltak, hiszen Kook még nem volt 17 éves, a többiek is pár évvel idősebbek csak tőle.

MiHi-vel más irányba mentünk, nem akartunk a csetepaté közepébe kerülni. Észrevettem, hogy YoonGi is arra jött. Megmártóztam a vízben, tényleg kellemes volt. Vizet vettem a tenyerembe és lelocsoltam vele, aki ezen meglepődött.

- HyeSoo, ez tudod, hogy büntetést érdemel. – és vészjóslóan közeledett felém.

- Ne, csak ne locsolj le – nevettem nagyot és igyekeztem menekülni előle. Rosszul gondoltam, hogy ez majd sikerül, mert távolodtam a többiektől, de egyszer csak utolért és elkapta a karomat.

- HyeSoo – szólt lágyan – nagyon vadító vagy ebben a fürdőruhában. Nem is tudok ..... – és elharapta a mondat végét.

- Mit nem tudsz, YoonGi? – kérdeztem.

- Nem tudok máshová nézni, csak téged látlak – lassan maga felé fordított, egyik kezével állam alá nyúlt és felemelte fejemet. Tekintete megbabonázott, csak néztük egymás íriszét és arca egyre közeledett felém. Behunytam szemem és vártam ..... vártam YoonGi csókját. Ajkam önkéntelenül is megnyílt és már éreztem övét. Először csak egy puszit adott, majd hosszan tapadt ajkaimra. Gyengéden harapdálta ajkaimat majd nyelve próbált utat törni. Mikor semmi nem állta útját, olyan szenvedélyes csókban forrtunk össze, hogy beleremegtem. Karjaival átölelt és végigsimította hátamat, én meg tarkóját, majd selymes hajába túrtam. Ez volt életem első csókja, és álmomban sem mertem gondolni, hogy ezt tőle fogom kapni. Mikor már szinte elfogyott a levegő, csak akkor váltunk el egymástól. Éreztem szívének minden egyes dobbanását és ő ugyanezt váltotta ki belőlem.

- Soo, én nagyon kedvellek téged – mondta halkan és szemeimbe nézett. – Nem mertem mondani eddig, mert nem tudtam, hogy te érzel-e valamit irántam. De tegnapelőtt mikor a pulóverem visszaadtad, úgy éreztem, talán van esélyem. Én nem vagyok a szavak embere, nehezen nyílok meg. Már azóta figyellek, hogy beléptél hozzánk, de nem mertem közeledni. Nem tudtam ezzel az érzéssel mit kezdeni, még soha nem éreztem ezt. Bár a sajtó folyamatosan próbál összeboronálni valakivel, nem igaz. Nekem még soha nem volt senkim. – karjait derekamra csúsztatta és homlokomra adott egy puszit. Nem akartam elhinni, hogy ezt valóban hallottam, hogy ez tényleg megtörtént. Szívem őrült tempóban kalapált, nem akart megnyugodni. Ránéztem és elmosolyodtam, miközben derekára tettem kezeimet.

- YoonGi, én ..... én is kedvellek téged – mire átkarolt és szorosan ölelt magához – Nem tudtam, hogy ilyen érzéseid vannak irántam. Te tényleg nagyon zárkózott vagy.

- A zene a mindenem, de ha engeded Soo, mostantól te leszel az - és újra birtokba vette ajkaimat. Hirtelen vizet fröcsköltek ránk minden irányból, mire gyorsan szétváltunk.

- Na, gerlepár, sikerült végre egymásra találnotok? – kérdezte NamJoon. Akkor vettük észre, hogy mindannyian ott vannak körülöttünk és nevetnek.

Nos, végre egymásra találtak és megvallották érzéseiket. Vajon lehet ebből több?