Csak te kellesz

6

- Na, gerlepár, sikerült végre egymásra találnotok? – kérdezte NamJoon. Akkor vettük észre, hogy mindannyian ott vannak körülöttünk és nevetnek.

- Azt hittük már sosem lesz csók! – mondta HoSoek. Még jó, hogy sötét volt, mert látták volna hogy elpirultam. YoonGi átkarolta vállamat és másik kezével nyugalomra intette a fiúkat.

- Nem gondoltam, hogy képesek vagytok végignézni ti perverz disznók ..... de jól van. Most jó kedvemben találtok, ezért megbocsátom nektek.

- Tehát, hyung, akkor most mi a helyzet? – kérdezte Jimin.

- Most? Szerintem mostantól van barátnőm. Igaz, HyeSoo? – fordult felém. Szégyenlősen lehajtottam fejem és csak halkan mondtam.

- Igaz.

- Nem hallottuk rendesen! – kiáltott Tae.

- Igaz! – mondtam hangosabban és YoonGi mellkasába fúrtam fejem, ő meg átkarolta vállamat.

- De noona, azt mondtad, hogy én vagyok a biasod! – játszotta Kookie a sértődöttet.

- Tényleg, hogy is van ez? Ki is volt a biasod? – kérdezte HoSoek.

- YoonGi ...... - súgtam bele mellkasába, mire szorosan átölelt és hajamat megsimogatva adott egy puszit fejemre.

- Noona, pedig én is szeretlek! Ha hyung rosszul bánik veled, majd én megvigasztallak! – vigyorgott Jimin.

- Fiúk, én is szeretlek mindannyiótokat, de ..... – és elhallgattam.

- Tudjuk, YoonGi-t imádod! – mondták kórusban.

- Jól van, be lehet fejezni – csitította őket YoonGi.

- Azt azért tudjátok, hogy ennek titokban kell maradnia, különösen az ügynökség előtt. A rajongókat sem tudjuk, hogyan reagálnának. Sajnos nem mutatkozhattok nyilvánosan sehol ..... – közölte NamJoon.

- Tudom – sóhajtott lemondóan YoonGi.

- Srácok, lassan világosodik, mennünk kellene – szólalt meg Jin.

- Ha már itt vagyunk, nézzük meg a napfelkeltét! – kiáltott Kookie.

- Ez a nyugati part, itt legfeljebb a napnyugtát láthatod – vágta tarkón Tae.

- Tudtam, csak arra voltam kíváncsi figyeltek-e.

- Menjünk, mert ha kivilágosodik fel fognak ismerni bennünket – erősködött Jin. Megtörölköztünk és magunka kaptuk ruháinkat, majd elindultunk a szállodába. Ahogy közeledtünk az épület felé, elhúztam kezem YoonGi-tól, mire csodálkozva nézte távolodó kezemet.

- YoonGi ..... tudod, hogy nyilvánosan nem lehet, vigyáznunk kell.

- Tudom – sóhajtott lemondóan – de hogy fogom én ezt kibírni. HyeSoo, veled maradhatok?

- Mi?!

- Csak veled szeretnék aludni, átölelni, hozzád bújni.

- De a többiek ....

- Soo, kérlek.

- Hát legyen. – mire szája felfelé görbült, szeme meg egész keskeny csíkba húzódott.

Amikor felértünk az emeletre, ennyit súgott.

- Csak lefürdöm, sietek. – és egy puszit dobott felém.

Gyorsan letusoltunk MiHi-vel mi is és a rövidnadrágos pizsamám vettem magamra. Nyílt az ajtó, YoonGi ugrott be rajta bezárva azt maga után.

- Hát te? – kérdezte elcsodálkozva MiHi.

- Én is itt alszom ma éjjel. – mondta torkát köszörülve YoonGi.

- Akkor én átmegyek a helyedre – szedelőzködött MiHi.

- Maradj! Csak itt akarok aludni, ne félj. – nevetett és már bújt is ki farmerjából. Valószínűleg boxer volt rajta, de nem mertem odanézni, elfordultam.

- Jó éjt .... vagy reggelt ..... vagy nem is tudom, mi van most.

- Mindegy, aludjunk – mondtam.

YoonGi szorosan hátam mögé bújt, karját átvetette derekamon és egy hajamra adott puszival kívánt jó éjszakát. Lecsukódtak szemeim és hamarosan álomba merültem.

Arra ébredtem, hogy megszólalt a War of Hormone a mobilomon. Felkaptam az éjjeliszekrényről és gyorsan kikapcsoltam az ébresztőt. YoonGi csukott szemmel feküdt, de megszólalt.

- Neked tényleg ez az ébresztőd?

- Felébresztett? Egyébként igen – kuncogtam.

- Már egy ideje ébren vagyok ..... – és kinyitotta szemét – Jó reggelt! – súgta és szorosan magához vonva megpuszilt.

- Jól aludtál?

- Soha jobban, el tudnám viselni ezt minden éjjel - és megsimogatta arcomat, majd óvatosan megcsókolt. Egyre jobban elmélyültünk a csókban, keze már a pólóm alatt indult felfedező útra – Soo .... – súgta két csók között – nincs rajtad melltartó .....

- Nem abban szoktam aludni – kuncogtam.

- De itt vagyok melletted .....

- Félnem kellett volna valamitől? Azt mondtad aludni fogunk ..... – és tovább kuncogtam.

- De Soo ..... férfiból vagyok ...... – és nagyokat nyelt, miközben keze hátamról előre vándorolt és szép óvatosan melleimet kezdte simogatni. Jólesően megborzongtam és egy pici sóhaj csúszott ki a számon, mire felmordult és erőteljesebb simogatásba kezdett. Ajkaink egymásra tapadtak és szinte fulladoztam csókjától. Én sem maradtam tétlen, kezem felvezettem tarkójára majd nyakát simogattam. A szenvedély eléggé hatalmába kerített bennünket, mire egy mozdulattal maga alá fordított. Apró csókokkal hintette teli nyakamat és vállgödrömet, miközben kis sóhajok hagyták el számat.

- Soo, teljesen megőrjítesz! De ha most nem hagyjuk abba, nem hiszem, hogy képes leszek megállni.

- YoonGi, én még nem ...... - csodálkozva nézett rám -, azt akarom, hogy te legyél az első.

- Soo, még én sem, de majd csak ha ketten leszünk, senki más. Őrülten kívánlak, most viszont fel kell kelnünk. – és még egy utolsó csókban forrtunk össze – Csak egy picit maradjunk még így. Meg kell nyugodnom ..... érted .... így nem tudok visszamenni.

Megcsörrent a mobilom, MiHi hívott.

- Jó reggelt! Felébresztettelek? – hallottam hangján, hogy mosolyog és a háttérből is nevetés hangzott.

- Már ébren vagyunk. De te hova tűntél?

- Már egy órája a fiúknál vagyok, annyira össze voltatok gabalyodva, gondoltam hagyok egy kis időt nektek.

- MiHi ne már ..... nem történt semmi ..... csak aludtunk .....

- De olyan édesek voltatok, le is fotóztalak benneteket. Most a fiúk épp azt nézik.

- MiHi, nem lehetsz ilyen, és meg ne próbáld valahová kiposztolni.....

- Hogy gondolod? Ez csak az enyém, de te is megkaphatod, ha akarod. Egyébként rátok várunk, hogy reggelizni menjünk.

- Hyung! Már kurvára éhesek vagyunk! Az egy dolog, hogy te jóllaktál, de idetolhatnád azt a formás seggedet! – kiabált a háttérből HoSeok.

- Most komolyan, azt hiszik, hogy mi ketten ......

- Nem hisszük, de igyekezzetek már! – kapcsolódott be NamJoon is.

- Ki vagyok hangosítva?!

- Igen, noona ..... hyung ..... éhen halok ..... – rimánkodott Kookie.

- Öt perc! – kiáltott YoonGi.

Milyen kedvesek, hogy megvárják a reggelivel őket :) És azt hitték, történt is valami az éjjel ...