Az Elfeledett Erők... 3.rész - Végtelen Hatalom

5.fejezet-Éjfél

Harry, Ron, 'Lis, Rachel, Hermione és én még mindig a szobánkban üldögélünk. 11 óra van. Telik az idő. Fél 12. Itt az idő, el kéne indulnom. Nem hagyom annyiban. Kíváncsi vagyok ki és mit akar.

-Egy perc és jövök. Kimegyek a mosdóba.-Kivettem a fiókomból a fürdőruhám, és a kis mugli napelemes kamerámat amit már előbb feltöltöttem. Felveszem az egészet!

-Jó de siess.-Kimentem az ajtón, bementem a mosdóba és felvettem a fürdőruhámat a rendes egyenruhám alá. Kiszaladtam a klub helységbe, és kinyitottam a portré lyuk ajtaját.

-Bridgette!-Harry a klubhelység egyik bordó kanapéján ül-Ugye ezt nem gondolod komolyan?

-Harry...Meg kell tudnom ki írta azt az üzenetet!

-Bridg' Nem mehetsz oda! Megölhetnek! Ha nem maradsz itt magadtól erővel tartalak itt!

-Sajnálom Harry. Nem sokára jövök!-Felöltöttem a varázs álcámat, amivel láthatatlanná válhatok, kiléptem a portré lyukon és bezártam azt.

Letrappoltam a lépcsősorokon, és egyenesen a pincébe mentem. Itt áll előttem a Mardekár portréja. Elindítottam a felvételt a kamerán. Balra fordulok. A poros folyosó falán mindenhol festmények lógnak, és fáklyák lángolnak. A folyosó itt kétfelé ágazik. Jobbra fordultam és megpillantottam egy nagy öreg festményt, a folyosó legvégére akasztva. A festmény mellett egy srác ült a földön. Talárja zöldben pompázik, szürke szeme a fáklyák tüzének fényében nem olyan rideg mint máskor, kezében egy kis fekete könyvet és ceruzát tart, és dühösen túr bele szőke tincseibe, mint ha elrontott volna valamit.

-Tartsd kisebb szögben a ceruzát, akkor halványabb vonalat fog húzni, és könnyebb lesz az árnyékolás is!-Adta a tanácsot Malfoynak a festőt ábrázoló festmény. Ironikus...

Még mindig álcázott állapotban közelebb mentem hozzá, és leguggoltam mellé. A rajz engem ábrázolt, amint épp a seprűn ülve bedobom a kvaffot az egyik krikába a kviddics pályán. A másik oldalon amint épp kotyvasztok valamit a bájitaltan teremben. 'Lis-nek igaza lehet. Lefényképeztem a rajzot, és tovább nézegettem a rólam készült fantasztikus rajzot.

-10 percel múlt 12. Lassan lehet hogy megyek. Nem jön...-Malfoy szomorúan becsukta a könyvét.

-Várj még! Biztos eljön!-A festmény maradásra bíztatta a fiút.

Felálltam, visszaszaladtam a folyosó, És leöltöttem az álcám. Megigazítottam a hajam, és úgy csináltam mintha először járnék itt, miközben megpróbáltam a lehető legmeglepődöttebb arcot vágni amikor meglátom. Befordultam a folyosóra és szembe kerültem Malfoyal.

-Malfoy?!?-az arcom szerintem meggyőző.

-Szia Wood.-a fiú felállt és eltette a könyvecskéjét a talár zsebébe

-Te hívtál ide?-A kamerám úgy tettem a zsebembe hogy mindent végig vegyen.

-Igen.

-Miért??

-Tudod...Csak...Bocsánatot szeretnék kérni.-Malfoy hangja önbizalomtól dús. Kicsit se csukladozik a hangja, csak mintha nem jutnának eszébe a szavak.

-Akkor mond gyorsan.-a hangom hideg. Kedvtelen, pedig nagyon is kíváncsi vagyok.

-Egy kérdés. Bízol bennem?

-A tavalyi után? Ezt már egyszer eljátszottad!

-Figyelj. Mutatnék valamit!

-Akkor siess mert nem szívesen pazarolom az időm.

-Hidd el ez nem idő pazarlás!

-Csak mond már!

-Tavaly mesélted hogy mennyire szereted azt a vízi sportot...

-A vízilabdát. Igen.

-Ja. És mondtad hogy olyan szívesen edzenél itt is, de a tóban nem engednek úszni, a prefektusi fürdő pedig nem a legjobb hely ehhez. Na én ezt megoldottam!-Malfoy a festmény mellé lépett, és egy kiálló követ megnyomott, mint egy gombot, és a festmény feltárult, mint a klub helységekbe vezető portrék. Ám nem egy nagyobb "lyuk" fogadott, hanem egy kis hasadék.-Csak utánad!-Malfoy indulásra intett

-Nem bízom benned. Hova vezet?-Az én hangom szigorú, és unott képet vágtam, a szőke viszont vidáman beszélt, mosolyog, és csillog a szeme.

-Meglepetés! Menj!

-Nem megyek elöl. Nem veszem be még egyszer.

-Jó ha nem hát nem.-Malfoy bemászott a kis, sötét alagútba-Gyere utánam!

Hát legyen. Négykézlábra ereszkedtem, és bemásztam a fiú után. Mögöttem nem sokkal a festmény bezárult. Amikor Malfoy előttem kimászott, a beszűrődő fény szinte kivakított. Amikor a végéhez értem, Malfoy kezet nyújtott hogy segítsen kimászni. Kiléptem az alagútból, ami egy nagy téglalap alakú terembe nyílt. A szoba falán körbe szintén fáklyák világítanak,és a terem közepén egy kisebb úszómedence áll. Felcsillant a szemem. Ledobtam a táskám, és odamentem megvizsgálni a víz főmérsékletét. a víz kellemesen hideg, ezen a végén mély, a másikon pedig sekélyebb a medence. A sarokban még állt egy kicsi, meleg vizes medence. Levettem a Griffendéles kardigánt, inget és szoknyát, és az alatta lévő úszódresszel egyenesen a vízbe ugrottam. Mire én már a vízben voltam Malfoy még talárban álldogált a parton.

Elkezdtem úszni, és csak úsztam, és úsztam és meg sem álltam. Egyszer csak arra figyeltem fel hogy Malfoy a medence szélén lévő lépcsőnél küzd a hideg vízzel. Odaúsztam és egy szép kartempóval lepocsoltam.

-Ugorj be! Ha lassan jössz be csak rosszabb lesz!

-Könnyű azt mondani!

Órákig beszélgettünk és úsztunk majd később átmentünk a melegebbik medencébe. Furcsa módon most kedves. Jól érzem magam vele. A viccelődés helyett azonban most komolyabb dolgokra terelődött a szó:

-Wood...Gyönyörű vagy...-mellém húzódott, a kezét az arcomra tette és közelebb húzta azt magához. A szívem halál hevesen ver. Megint meg akar csókolni de nem hagytam magam. Elhúzódtam, de nem ültem sokkal messzebb.-Valami baj van?

-Malfoy...Miért csinálod ezt?

-Ezt hogy érted?

-Miért? Azt hitted tavaly nem hallottam azt a beszélgetést apáddal? "Játszadozz vele amig szeretnél, aztán dobd el, mint egy rongyot".-gúnyosan utánoztam az apja hangját-Tényleg csak játszadozol velem? Mert ha igen akkor most mond meg!-kibújt egy könnycsepp a szememből. Megrekedt a hangom.

-Nem játszom veled!

-Malfoy...-Egy kis csend után feltettem a kérdést. A kérdést amire titokban mindig is kíváncsi voltam, de nem tudtam hogy az "igen"-nek vagy a "nem"-nek fogok jobban örülni-Szeretsz engem?

-Igen.-jött a magabiztos és látszólag őszinte válasz.