Minden év végén rossz érzés összecsomagolni. Reggel van. Holnap indul a vonat.
-Tudom mit éreztek gyerekek!-Mondta Dumbledore mikor engem és Harryt az igazgatói irodába hivatott.
-Nem tudja.-mondtam
-Miattam történt.-folytatta Harry
-Nem. Én vagyok a felelős. Tisztában voltam vele hogy Voldemort előbb utóbb kapcsolatot létesít veletek. Azt hittem ha távol tartom magam tőletek, ahogy azt egész évben tettem, azzal megvédelek. Hiszen nem juthat el hozzám általatok.
-A jóslat úgy szól "nem élhet az egyik míg él a másik". Vagyis az lesz a vége hogy egyikünk meghal. Igaz?
-Igen.
-Én sem értek valamit a jóslatból!-mondtam-A kristálygömb azt mondta: "Közeledik az ki diadalmaskodhat a nagyúr felett. A nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benne olyan erő lakik amit a nagyúr nem ismer. Ám ez a július végén született fiú" aki Harry "mit sem ér a másik nélkül, mert egy ősi erővel megáldott, júniusi leány, kit a nagyúr szintén egyenrangúként jelöl meg, 's kinek vére egy a fiúéval, csak az ő segítségével tudják legyőzni a nagyurat." Ez lennék én?
-Igen. Akkor este nem csak Harry, de te is kiválasztottá váltál.
-Ezeket miért nem mondta meg?-tette fel a kérdést Harry.
-Miért siettetek Sirius segítségére? A barátaitok miért tartottak veletek? Éppen eleget szenvedtetek már az évek során. Minek tetézzem a gondjaitokat. Túl kedvesek vagytok nekem ahoz.
A portrék visszakerültek a helyükre, és a kastélyt ismét eluralta a vidámság. Vacsora után egy bagoly fogadott az ablakomban. Felismerem a nagy barna fülesbaglyot. Ez Malfoyé. Nem beszéltünk mióta lebukott a Dumbledore serege. Pedig addig olyan sokszor beszélgettünk. A bagolynál egy levél volt, amiben ez állt:
"Gyere a megszokott helyre. Éjfélkor. Beszélnünk kell.
<3 D.M."
Gya. Már mióta nem ír szivecskét a üzenetei mögé... Már mióta nem küldött üzenetet...
11:45 van. Indulok. Leérve a folyosóra, örömmel látom hogy a festmény, a folyosó végén visszakerült!
-Bridgette!-kiáltott fel örömében a festmény
-Festő! Örülök hogy újra itt vagy!
-Én is!-benyomtam a követ, és beléptem a medencetérbe. Malfoy a falnak dőlve ült, és rajzolt.
-Szia.-keltettem fel magamra a figyelmét, a rajzolásba merült Draco-nak.
-Szia.-Eltette a kis könyvet, én pedig leültem mellé. Kis kínos csönd után ismét felszólalt-Figyelj én...Bocsánatot szeretnék kérni tőled.
-Nem. Az én hibám. Hisz te csak aggódtál értem, mire én felkaptam a vizet.
-Szent a béke?-válasz helyett hosszan megcsókoltam, miután elrészegült hangnemben válaszolt-Ezt igennek veszem.
-Draco beszélnünk kell!-a hangom és a szemem félelemmel volt tele.
-Mond csak. Valami baj van?
-Megtaláltuk a jóslatot. Azt ami eldöntötte hogy nem szabad tovább együtt lennünk.
-Mi? Te meg miről beszélsz? Mi volt abban a jóslatban?-Malfoy nagyon ideges lett hirtelen, amit meg is tudok érteni
-"Közeledik az ki diadalmaskodhat a nagyúr felett. A nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benne olyan erő lakik amit a nagyúr nem ismer. Ám ez a július végén született fiú..."
-Ez Potter?-vágott közbe Draco
-igen. Tehát "ez a július végén született fiú mit sem ér a másik nélkül, mert van egy ősi erővel megáldott, júniusi leány, kit a nagyúr szintén egyenrangúként jelöl meg, 's kinek vére egy a fiúéval, csak az ő segítségével tudják legyőzni a nagyurat."
-Ez vagy te?
-Igen.
-Szóval igazad volt.
-"Nem élhet az egyik, míg él a másik." Ez azt jelenti hogy a végén az egyikünk meg fog halni. A nagyúr, Harry vagy én.
-Nem! Te nem halhatsz meg!
-Sajnálom Draco. A nagyúr múltkor nem csak hogy behatolt az elmémbe, de átvette fölötte a hatalmat. Szinte megszállt. Nem sok idő kérdése hogy ismét belép a tudatomba és meglátja hogy mi van köztünk. És ha megtudja hogy áruló vagy azonnal megöl!
-Ezt még fel kell fognom. Inkább most beszéljünk másról. Holnap megy a vonat. Hova fogsz menni most hogy a szüleid... Szóval hova mész a nyáron?
-Hát nem tudom. Arra gondoltam hogy összeszedem mindenem ami fontos, és azt elviszem a Táltos templomba, amiről meséltem múltkor. Ott egész nyáron tanulok és fejlődök. Fel kell készülnöm a harcra. Majd max. elmegyek az anyukám Mugli nővéréhez, ahol Harry lakik. Vagy a keresztapám régi otthonába. Még nem tudom de majd elválik.
-Mondanám hogy gyere hozzánk, de apám...Tudod.
-Igen az nem lenne a legszerencsésebb. Én meg mondanám hogy te alkalmanként meglátogathatnál, de a szüleid gyanút fognának.
-Majd levelezünk!
-Igen az jó ötlet!-Gyorsan eltelt az idő. Hajnali kettőkor váltak el útjaink három hónapig.
Irány a Roxfort expressz. Most már mindenki boldog. A vonat elindult, egy búcsúzó pillantást váltottunk Malfoyal, és leültünk a helyünkre.
ESTÁS LEYENDO
Az Elfeledett Erők... 3.rész - Végtelen Hatalom
FanficA legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok olyan mágusok voltak, akik különleges ősi magyar erővel bírtak. Ahogy telt az idő, az emberek félni kezdtek az erejüktől, vadászni kezdtek rájuk. Ma már csak kettő maradt, apám és én. A becs...