Az Elfeledett Erők... 3.rész - Végtelen Hatalom

15.fejezet-Utolsó nap a suliban

Minden év végén rossz érzés összecsomagolni. Reggel van. Holnap indul a vonat.

-Tudom mit éreztek gyerekek!-Mondta Dumbledore mikor engem és Harryt az igazgatói irodába hivatott.

-Nem tudja.-mondtam

-Miattam történt.-folytatta Harry

-Nem. Én vagyok a felelős. Tisztában voltam vele hogy Voldemort előbb utóbb kapcsolatot létesít veletek. Azt hittem ha távol tartom magam tőletek, ahogy azt egész évben tettem, azzal megvédelek. Hiszen nem juthat el hozzám általatok.

-A jóslat úgy szól "nem élhet az egyik míg él a másik". Vagyis az lesz a vége hogy egyikünk meghal. Igaz?

-Igen.

-Én sem értek valamit a jóslatból!-mondtam-A kristálygömb azt mondta: "Közeledik az ki diadalmaskodhat a nagyúr felett. A nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benne olyan erő lakik amit a nagyúr nem ismer. Ám ez a július végén született fiú" aki Harry "mit sem ér a másik nélkül, mert egy ősi erővel megáldott, júniusi leány, kit a nagyúr szintén egyenrangúként jelöl meg, 's kinek vére egy a fiúéval, csak az ő segítségével tudják legyőzni a nagyurat." Ez lennék én?

-Igen. Akkor este nem csak Harry, de te is kiválasztottá váltál.

-Ezeket miért nem mondta meg?-tette fel a kérdést Harry.

-Miért siettetek Sirius segítségére? A barátaitok miért tartottak veletek? Éppen eleget szenvedtetek már az évek során. Minek tetézzem a gondjaitokat. Túl kedvesek vagytok nekem ahoz.

A portrék visszakerültek a helyükre, és a kastélyt ismét eluralta a vidámság. Vacsora után egy bagoly fogadott az ablakomban. Felismerem a nagy barna fülesbaglyot. Ez Malfoyé. Nem beszéltünk mióta lebukott a Dumbledore serege. Pedig addig olyan sokszor beszélgettünk. A bagolynál egy levél volt, amiben ez állt:

"Gyere a megszokott helyre. Éjfélkor. Beszélnünk kell.

<3 D.M."

Gya. Már mióta nem ír szivecskét a üzenetei mögé... Már mióta nem küldött üzenetet...

11:45 van. Indulok. Leérve a folyosóra, örömmel látom hogy a festmény, a folyosó végén visszakerült!

-Bridgette!-kiáltott fel örömében a festmény

-Festő! Örülök hogy újra itt vagy!

-Én is!-benyomtam a követ, és beléptem a medencetérbe. Malfoy a falnak dőlve ült, és rajzolt.

-Szia.-keltettem fel magamra a figyelmét, a rajzolásba merült Draco-nak.

-Szia.-Eltette a kis könyvet, én pedig leültem mellé. Kis kínos csönd után ismét felszólalt-Figyelj én...Bocsánatot szeretnék kérni tőled.

-Nem. Az én hibám. Hisz te csak aggódtál értem, mire én felkaptam a vizet.

-Szent a béke?-válasz helyett hosszan megcsókoltam, miután elrészegült hangnemben válaszolt-Ezt igennek veszem.

-Draco beszélnünk kell!-a hangom és a szemem félelemmel volt tele.

-Mond csak. Valami baj van?

-Megtaláltuk a jóslatot. Azt ami eldöntötte hogy nem szabad tovább együtt lennünk.

-Mi? Te meg miről beszélsz? Mi volt abban a jóslatban?-Malfoy nagyon ideges lett hirtelen, amit meg is tudok érteni

-"Közeledik az ki diadalmaskodhat a nagyúr felett. A nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benne olyan erő lakik amit a nagyúr nem ismer. Ám ez a július végén született fiú..."

-Ez Potter?-vágott közbe Draco

-igen. Tehát "ez a július végén született fiú mit sem ér a másik nélkül, mert van egy ősi erővel megáldott, júniusi leány, kit a nagyúr szintén egyenrangúként jelöl meg, 's kinek vére egy a fiúéval, csak az ő segítségével tudják legyőzni a nagyurat."

-Ez vagy te?

-Igen.

-Szóval igazad volt.

-"Nem élhet az egyik, míg él a másik." Ez azt jelenti hogy a végén az egyikünk meg fog halni. A nagyúr, Harry vagy én.

-Nem! Te nem halhatsz meg!

-Sajnálom Draco. A nagyúr múltkor nem csak hogy behatolt az elmémbe, de átvette fölötte a hatalmat. Szinte megszállt. Nem sok idő kérdése hogy ismét belép a tudatomba és meglátja hogy mi van köztünk. És ha megtudja hogy áruló vagy azonnal megöl!

-Ezt még fel kell fognom. Inkább most beszéljünk másról. Holnap megy a vonat. Hova fogsz menni most hogy a szüleid... Szóval hova mész a nyáron?

-Hát nem tudom. Arra gondoltam hogy összeszedem mindenem ami fontos, és azt elviszem a Táltos templomba, amiről meséltem múltkor. Ott egész nyáron tanulok és fejlődök. Fel kell készülnöm a harcra. Majd max. elmegyek az anyukám Mugli nővéréhez, ahol Harry lakik. Vagy a keresztapám régi otthonába. Még nem tudom de majd elválik.

-Mondanám hogy gyere hozzánk, de apám...Tudod.

-Igen az nem lenne a legszerencsésebb. Én meg mondanám hogy te alkalmanként meglátogathatnál, de a szüleid gyanút fognának.

-Majd levelezünk!

-Igen az jó ötlet!-Gyorsan eltelt az idő. Hajnali kettőkor váltak el útjaink három hónapig.

Irány a Roxfort expressz. Most már mindenki boldog. A vonat elindult, egy búcsúzó pillantást váltottunk Malfoyal, és leültünk a helyünkre.