2.rész

313 33 6
                                        

Megfordultam és nekimentem valakinek és hátra estem, be ütöttem a fejem a buszmegállóba lévő fapadba. Kinyitottam a szemem és ő volt az.
Marcus:-Uuu bocsi...èn Mar.. -köze vágtam fejem fogva a fájdalomtól.
Én :-Tudom hogy ki vagy - mondtam ingerülten.
Matcus:-Amm... Őőő-habogott össze vissza.
Dühtől telve elfordultam és elakartam ülni de megfogta a csuklóm.
Marcus:-Legalább hagytegyem jóvá-mondta közben enyhe mosollyal az arcán.
Én:-Nemkell hisz csak elestem-mondom én aki fel van háborodva 😂😂😂
Marcus:-De szeretném.
Én :-De 45perc mulva jön a buszom.
Marcus:-Vissza érsz -és már húzott volna az út másik oldalára.
Én :-Jóó - és engedtem hogy vigyen magával.
Az út kínos csendben ment végig amíg egy tóhoz nem értünk.
Én:- waaaaooo -néztem a helyet csodálkozva.
Marcus: - Még nem jártál itt?
Én :-Nem az iskolán es a buszmegállón kívül soha. -és még mindig a helyet csodáltam.
Marcus:-Látodod mondtam hogy jó lesz.-mondta mosolyogva a helyet bámulva.
Én :-Nem is mondtad. -elkezdtem röhögni.
Marcus:-Deakartam. -és egy kicsit  elpirult miközben rohogtem

Leültünk a tó mellé. Csendvolt de nem az rosszfajta ha nem a jó de megtörte a csendet:
Amugy mi a neved? Kérdezte mosolyogva.
Dorina - mondtam és nézett rám furcsán.
Mi van? - néztem rà kérdően.
Marcus:hat...csak elég furcsa - mondta kicsit el röhögve magát
Én:-Persze mert nem Norvég -én  is röhögtem.
Marcus:- Akkor milyen?
Én :-Magyar.
Marcus:-Ott születtél? - kérdezte tekintetét rámvetve
Én:-igen, de ittlakunk 3éve Norvégiában.

Legjobb délután volt rengeteget beszéltünk róla, rólam még  Martinus is szóba jött.
Marcus: Amugy te hol laksz?
Én :-Trofosban.
Marcus:-ooooo akkor tivagytok azok akik a haverom volt házába költözött. Amugy nem adnad meg a telefon számodat? - kérdezte miközben beletúrt a hajába.
Èn :-Persze,te?
Marcus:-igen persze.
Mind a ketten el röhögtünk magunkat.En is és ő  is megadta a számát.

Megint beszéltünk míg rá néztem a telefononm kijelzőjére és láttam hogy mennyi az idő.
Én:-Ó már ennyi az idő menem kéne mert lekésem a buszt.
Marcus: -Ja oké elkísérjelek? kérdezte mosolyogva.
Én :-Igen az jó lenne - én is el mosolyodtam.

Segítettfel állni, kezünk összeért és.....

Remélem tetszik az új rész ha tetszik akkor vote köszönőm azoknak akik elolvassák. 😘😘😘

Egy pillantás Where stories live. Discover now